Peter

No jó!
Lehet nincs is igazam.
Becsukott könyv
Pókhálós gondolat
Enyvezett oldalon
Benned keresem
A szerencsém!

Mint a példád is mutatja: nem az eszedért szerettek, hisz amennyi most van avval csak bölcsebb lettél, igaz!
Kettőnknek elég az enyém.
Most pedig csak a sütnivalóddal vonulgatsz szemünknek éppen hogy elfogadó állapotodban.
Adod ezt még a valódi értékén is!
Addig is gondozz kutyust!
Varj lisztes zsákból bikinit, csak ne magadnak...
Ágyő!

Érzelem szántás, magágy készítés!
Szóval!

Arra ne gondolj, hogy megugrod az alkalmat.
Én nem leszek a Te harcod.
Hacsak...az élveim akarnak!

Ádáz a küzdelem egy olyan férfiért!
Kit soha nem becsűlsz meg eléggé!

Egy szóval sem mondom milyen legyél.
Az Ördög fél a tömjéntől.
De azt ki sem ejti a száján mit szeretne.
Csak Tömjén ne!
Akkor mi legyen: hát tűz sem kell neki!
Talán abból választanál mit itt olvasol?
Válaszd!
Azt teszel ami kedved szerinti!
Hidd el, Én is!

B.pest és Pest megyei, ha véletlenűl olvasnál: akkor ne, kérlek ne, és ne maradj itt!.
Tílts rögvest!
Ha mégsem,
másodjára minha nem is lennék, meglásd...de nem fogod, ugyan miért?
Kimaradsz, na és!
Csak úgy mondom: frissiben meglátlak negyven másodperc alatt kiseprűzlek
Köszönöm!

No aztán van min csodálkoznom!
Kedvtelésem origója az itt töltött száz éved.
Na, ja!
Hogy a kéménytől ne távolodjak messze, mivel vissza is kell találnom, hát elmondom Neked:
Nem a gólya hozott!
Vidéken így mondják.
Jóhogy!
Persze van becse a helyzetnek!

Teljesen mindegy mennyi év van mögöttem.
Úgyis réva mondok igent, ha nem kellek.
De ha mégis, akkor sem dobálozom a szavakkal. Ha kimondtam, hát kimondtam, legyen!
Régi vágású vagyok!

Nincs kívánatosabb a hetven évesnél.
Éppen ezért, bízz magadban!
Csillapítható vágyad ékköveként, kihívásod emberére akadtál...ha...
negyvenesen képes voltál harminc évre megállítani az időt!

Nekem nem jött be!
Sebaj, én nem is akartam.
Dehogynem!
Igen, akartam, viszont semmit nem tettem érte.
Nézd el nekem e kedves tévedésem.
A lelkem viszont fiatal.
Minden porcikám ódákra képes.
Büszke is vagyok emlékezetem részleteket sem feledő bőségére.
Szembenlévőségünk szerencséje képpen megfigyelheted visszaváltozásomat.
Delejes múltam és szárnyaló pályám pihenőhelyein való várakozása, Téged is részesévé tehet révedező szemem merengése látványának.

Feleszmélt ösztönöd észre véve, elérhető
remeket festek oda-adásod palettájára!
Vagy, cirokkal csiklandozva repűlsz....
kicsit keményebben, letakarítalak.
Csak úgy rend képpen, hisz szereted, ugye?
A rendet!


Valódit, realistát!
Faragatlant, de ha nem értenéd: olyan kis eredetit....és szilánkmentest!



Talán lehetne akár elképesztő is, de az olyan ritka mint a fehér holló!
Csak meg ne hátráljak, különben értelmét veszti
a magaddal jövő kalitkád!

...ha szomjoltó poharad megkezdett vízét tenyeremnek ajánlod...

Ha szolgaságra kárhoztatott sorod, azt kedvedre műveled, nem bánom erős kezed akaratát.

Ha szolgaságra szorúlsz, eléd tárom annak rejtelmes örömét.

Ha csak szolgálni akarsz, bennem szolgára találsz!

Az anyagot nyílván hozod!
Az meg természetes számomra, hogy péppé gyúrom és kedvemre formálom.
Köztes helyzetben, látván a hozotton - nem a kedvem képpen vetemedik
hát nosza
akkor átkovácsolom.
Díszesebbé teszem - fakó savanyát
újbá segítem.
Benne maradt ecetét felhőnek ajánlom!

Kiráz a hideg!
Egyszerűen eszemvesztem a méregtől!
Én minduntalan a présbe szorítva képzellek és nem vagy ott vastagabb mint egy meszét vesztett fal fugátlan, agyonégetett északi oldala!
Hát lehet - melletted meg sem kellett volna születnem!
Itt, most nyílván el sem képzelem közös szülőszoba terét!
Sőt még azt sem: másodikként vettél szaporán levegőt. De ezt most hagyjuk....
Sorsom ajándékát kaptam.
Férfinemet szégyenbe hozó gondolatvilágod gazdagsága pírt festett mindent elbíró, sőt inkább nyolcpróbás képemre.
Tanulmányozni fogom.
Letérdeltem!
Hamarosan változik a Szín!
Egyébiránt..itt nem trágárság, nem közönségességről szól a mesteri szóalkotás!
Iskolapéldáját láttam, ill. olvastam egy Bölcs Nő
tollából!
Az egész csak arról szól: nektár vagy méz!
Node, mikor veszed észre: horogfűzér vagy ú szeg!
Fennakadsz, lekalapál!
Nem úszod meg!
Na jó, ebből elég...


Szabad vagyok, időm is van!
Szabadidejét nekem felajánló pazarló ajánlata nem tűnik igaznak.

Hogy mit is dönt a SZEMÉLYES találkozás hőn áhított kívánalma: hát elsősorban vértet kapol!
Csak így egyszerűen....kapol.
Mi más is történhetne!
Hitet kapol
azt kapod mi másnak kell.
Azért kapol, mert Neked kalapol a vizslatód.
Marha lenne üldözni zsáka leendő tartalmát.
Mindegy mi van a madzag szorításban.
Lehet sarlózott hóvirág
Lehet lopott mogyoró
Lehet holmi kiásott dudva
Lehetsz tenmagad, hisz kaptál hitet, erőt
és eleven Önmagát is megkapod.
Mit gondolsz mivégett bíztat oly hevesen.
Rádveti magát és Te belé olvadsz
Aztán rászáradsz a zsákja belsejébe.
Majdan kiforditva megrázza....
porod táncát lepisált utifű csillapítja.

Kígyóznak az öreglányok előttem...
Egy lovas dandár sem ver ekkora port!
Gyönyörködöm is eleget!

Partot érni, trükkösen: ugyan kérem!
Végiglapoztam.... Muskátli és ibolya a terítéken...
Bár inkább harangvirág illat lengi be termetes orrom szőrrel dús bejáratát.
Sikító mentő övek rohanva gázolnak parti látványom mentésére.
Hadonászó karom félre értik...nem látják világát.
Kézfejem körömtelen fele feléjük...
Köszi, de megvagyok...

A konyhakész aszalvány: csarnok méretű kínálat, na még ez is, meg ott amaz....júújjjj!

Aszú a realitás!
Csipegetés...fény felé tartó átlátszó tartalmat sejtő várakozás, derűre okot adó remény,
ja-jaaaa....
Csak így póriasan!

Próbálj ki!
Kávézó teraszán kellékként kibírhatsz míg csonttá hűl italom.
A vendégem vagy!

Na még egy utoló fricskát....a nyakadon, élnék szívesen a nyakadon, addig míg nem unom!
Na mégis, micsoda Nő ki egy ílyennel bármibe bele áll?
De tényleg!

Egy kis indulat.
Csak levezetésképpen!
Itt most sincs tűz, meleg sincs, nem is izzik faszén, miért is lenne rajt gesztenye: kikaparnád ugye?
Itt ne kaparj.
Itt nem leszel felkent.
Áldozatra írt szerep az van.
Táblás ház az álmod!
Lehetsz főszereplő.
Nesze, vidd!

Hogy lennék-e vesztes, vagy hiányzó inkább?
Hát igen, öröm vagy fájdalom!
Én döntök, vagy sodródom?
Keresem a szűröd kampóját, meglett: na ez öröm!
Kampón lóg a szűröm: vasmacskám friss levegőn!
Most akkor örömködjek, fázom és utazok!
Szeretem a hideget és utazni is jó!
Hideg állomáson leszállni?
Robogó vonatról....

A testes vágyakkal telt reglapok bő lére eresztett álmait helyettesítő ötletem.
Most olvasható, jól figyelj...az olvasatom!
Megfulladok az irigységtől!
Az a dög macska egész nap ott rohadna a kályha árnyékaban...hőn állja az időt, ki fogja bírni....ha neki megy, én is megpróbálom!

Írj inkább emígyen....
Legyen kályhád - leszek a cicád!
Csak négy! Meg az a!
Mi értjük a szót!