Kálmán, 61 éves társkereső, Budapest (423013)
További fotói (3 db):
Randiazonosító: 423013 Regisztrált: Megnéznéd?
Olvasatlan levelei: Érdekel?
Online volt: Kíváncsi vagy rá?
Milyen társat keres?
A bemutatkozás 18.) pontjának folytatása:

A tudomány előtti gondolkodás a maga idején valóban szilárd világot teremtett, a tudomány azonban helyrehozhatatlanul aláásta az emberi lét attribútumát, a szenvedésbe való beletörődést, és aláásta az istenek, hercegek, bárók, gazdagok, szegények, jóltápláltak és éhezők, fejlettek és elmaradottak egykori hierarchiáját.
Nincs visszaút, és választanunk kell, nyíltan, a ma még meg sem álmodott gazdagság és méltóság, valamint a tudomány kínálta önpusztítás között. Kérdésem a következő: hová vezet a tudomány, és képes-e olyan világot teremteni, amelyben az ember újra otthon érezheti magát?...
Az az egyedüli érdekessége ennek a történetnek, hogy eleven fényt vet napjaink viharaira, miközben bemutatja a modern tudományok világa és az azzal összeegyeztethetetlen tudomány előtti környezetem közti ellentmondást. A visszatekintés csalódottsággal tölt el. Megtagadtam Hitlert, akadémiákat, kutatóiskolákat létesítettem, évekig éltem a ravaszt szorongatva, ahelyett hogy kémcsöveket szorongattam volna - és mindezt azért, hogy az emberiséget a pusztulás határán lássam. Annak gondolata, hogy eszméimért megölnek, sohasem rémített. Egy alkalommal még természetesnek is tűnt. De elszomorító, hogy hiába áldoztam ennyi életet és energiát; fel kell hát tennem a kérdést magamnak, mint oly sok más tudósnak is: van-e egyáltalán valami értelme a kutatásnak? Nem kellene-e a tudományt mindaddig feltartóztatni, amíg az ember feje lágya be nem nő, ami pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy az önpusztítás veszélye nélkül tudjon bánni a tudomány teremtette erőkkel?
Bizonyos tekintetben a kérdés értelmetlen, mert a tudományok fejlődését nem lehet megállítani. Az emberi kíváncsiságot nem lehet kioltani. A kérdés inkább az: ígér-e kiutat a tudományok fejlődése? Erre a kérdésre az én válaszom határozott "igen".
Az előbbiekben a tudomány két aspektusát érintettem, a gondolkodásmódjait és az eszközöket, amelyeket létrehoz. Napjaink veszélye az, hogy a politika, lehagyva a gondolkozásmódot, elragadta az eszközöket. A tudomány által teremtett erőket csak azzal az észjárással lehet kézben tartani, amely azokat létrehozta. Tehát ha van kiút, az nem a tudomány visszaszorítása, hanem addig való terjesztése, amíg a tudományos gondolkodás elég erőssé válik ahhoz, hogy megteremtse saját világrendjét.
Hogy az emberek egymás közti viszonyát nem gondolatok, hanem erkölcsi normák uralják, és a tudománynak nincs erkölcsi tartalma - ez vitatható. Az erkölcsi normák azok az egyszerű előírások, amelyek az együttélést lehetővé teszik. Nincs belső jelentésük. Nem sok értelme lenne egy tigrisnek azt mondani: "Ne ölj!", vagy egy egérnek azt prédikálni: "Ne lopj!" Az emberi társadalom azonban nem létezhet ilyen szabályok nélkül.
De hát igaz-e az, hogy a tudománynak nincs erkölcsi tartalma? Nem több-e a tudomány, mint puszta gondolkodási módszer, eszközök, avagy adatok és könyvek halmaza? Nem élő társadalom-e a tudomány? Azt hiszem az. Számomra a tudomány elsősorban is emberek társadalma, amely nem ismer sem időbeli, sem térbeli korlátokat. Olyan közösségben élek, amelyben Lavoisier és Newton a mindennapi társaim; közelebb áll hozzám egy indiai vagy kínai tudós, mint a tejesemberem. Ennek a társadalomnak az erkölcsi alapszabálya egyszerű: kölcsönös tisztelet, szellemi tisztesség és jóindulat. Azt hiszem tehát, hogy a tudománynak megvan a maga erkölcsi kódexe, mint harmadik aspektusa, amelyre egy új világrend építhető. A tudomány az embert kiemelte a bűzből és mocsokból, megszabadította a korábban tizedelő miazmáktól. Félelemmentes gyermekszülést tesz lehetővé. Megmutatta már egy méltóságteljes élet lehetőségét is, amelynek várható időtartamát jelentősen kiterjesztette. Igaz, a teremtésben nagyon szerény helyre szorította vissza az embert, hát akkor miért nem próbáljuk magunkat fölemelni, és vállalni saját sorsunk felelősségét? Miért kell egymást sújtani, tovább mérgezni saját levegőnket, igazolni azt, hogy az élet mily könnyen kioltható? A tudomány a terjeszkedés határtalan lehetőségeit nyitotta meg, ha együtt dolgozunk ahelyett, hogy apró előnyöket ragadunk el egymástól. A tudomány segített, hogy megértsük a Természetet és uralkodjunk felette. Talán segít majd, hogy önmagunkat is megértsük és uralkodjunk önmagunkon, miközben magasabb szinten új emberi életformát teremt, amelynek gazdagságát és szépségét ma még a legélénkebb képzelet sem tudná megfesteni.

19.)

Márai Sándor: MENNYBŐL AZ ANGYAL menj sietve

Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony,
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.

Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.

Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett -
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.

És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta -
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.

Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta -
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekszenek,
Csak orrontják, nyítnak, gyanítják
Ennek az éjszakának titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.

És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról,
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Miért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: "Elég volt."

Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik -
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?...

Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
- a gyermek, a szamár, a pásztor -
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik -
mennyből az angyal.

New York, 1956.

20.)

Dsida Jenő: Az utcaseprő

Hajnal. Dudolva ballagok
hazafelé sok apró-cseprő
dallal szívemben. Rámköszönsz,
te szegény, piszkos utcaseprő.
Oly tisztességtudón köszönsz,
míg körülted porzik a reggel:
egyszerre csordultig telek
alázattal és szeretettel.
Megállok és elnézem soká
zsíros, barázdás arcodat,

gémberedett, nagy kezedet,
torzonborz sárga bajszodat
fölötte a pálinka-gőzzel.
... Őt látom most, a mennyeit
benned, ó rongyos utcaseprő,
ki sepred a föld szennyeit,
ki világ bűnét elveszed
és jó vagy minden emberekhez...
Testvér, ha az üdvösségre jutsz,
rólam el ne feledkezz!

21.)

Szentiványi Jenő: A kőbaltás ember, Móra Kiadó, Delfin Könyvek, szerk.: Rónaszegi Miklós, Bp., 1984

V. fejezet
A CSONTESZKÖZ FELFEDEZÉSE
36. o.

Az alábbiakban szereplő Ge-Og a regény hőse, ősember, aki társaival egy erdőn át megy haza. A többi értelemszerű. Az idézet a 37. oldalon kezdődik:

... Lépten-nyomon ragadozók lakomamaradványaira bukkantak, csontok sápadoztak a fák tövében, a bokrok alján szerteszét. Annyira megszokott látvány volt ez, hogy mit sem törődve haladtak el mellettük. Csak magukban mondogatták, nevezték meg a maradványokról felismert vadakat. Akadt ott sündisznótól bölényborjúig mindenféle állat. Egy idő sárgította csonthalom azonban valahogy felkeltette Ge-Og figyelmét. Nem átallott visszafordulni, hogy közelebbről megnézhesse. Kísérői nyugodtan ballagtak tovább, mígnem Ge-Og hívó rikoltása őket is oda térítette. Vezetőjük tört halántékú koponyát forgatott tenyerén.
- Ember! - mondta bólogatva.
Valóban ember volt valamikor. Koponyáját golyósimára csiszolta már az eső meg a szél, széteső csontvázát körülnőtte a haraszt. Erőszakos halállal halt meg, arról betört homlokcsontja tanúskodott. S mikor a porladó csontváz fölé hajoltak, azt is látták, hogy mellkasát rettentő ütés zúzta darabokra. Dühödt küzdelem játszódhatott le itt, mert bal keze csontujjai még akkor is görcsösen szorították egy furcsa alakú balta nyelét. Nem volt az szépen pattintott, élesre edzett, mint a sajátjuk vagy akármelyik férfié a hordából. Egyszerű, otromba kődarab volt, amelyet hevenyészve egy villás faág szárai közé erőltettek. Ka-Bor fia ajkbiggyesztve emelte fel a baltát, és lenéző vállvonogatással mondta:
- Rossz fegyver! - s azzal megvetően elhajította.
Ge-Og méltatlankodva rámordult:
- Hozd vissza, tudod, hogy nincs kövünk!
A fiú a bozótba gázolt, de alighogy összecsapódtak mögötte az ágak, ijedt kiáltással hívta maga mellé bajtársait.
A száraz avartól félig eltakartan egy másik csontgyűjtemény darabjai feküdtek a földön. Az elhajított balta egy ormótlan fejrészen hevert. Az ég felé fordult koponya felső állkapcsából két sarló formájú, hatalmas agyar meredt ki fenyegetően.
- A Nagyfogú Úr! - hökkentek vissza, s önkéntelenül körülpillantottak. A tigrisnek még az említése is elég volt ahhoz, hogy félelmet keltsen bennük. A gondtalan madárcsicsergés azonban tudomásukra adta, hogy nincs mitől rettegniük. A Nagyfogú Úr már réges-rég kiadta páráját, s csak halomnyi redves csont maradt belőle. Az agyarpár eszébe juttatta Ge-Ognak Pongot és azt az ígéretet, amit az a varázslónak tett.
- Pong örülni fog! - dünnyögte, mialatt lehajolt, hogy kitörje a két fogat. - Nem kell elmennie a Nagyfogú Úr után, mert mi elvisszük neki az ajándékot...
De nemcsak az agyarpár volt értékes, hanem a tigris legkisebb csontdarabkája is. Összeszedegették, hogy majd otthon ékszereket fűznek belőle. Ho-Pi a nyakcsigolyákat gyűjtögette. A szétmállott porcok között kőkésre bukkant. Ez a tenyérnyi kődarab, amely valaha azé az egykor élő emberé volt, akinek betört koponyája ott hevert túl a bokrokon, minden szónál ékesebben regélte el küzdelmét a Nagyfogú Úrral, aki maga is rajtavesztett az irgalmatlan csatán. Habár élettelenre marcangolta azt az ember, aki Ge-Ogék előtt réges-régen cserkészte az erdőt, a csigolyáját átmetsző kőkés, valószínűleg néhány pillanattal később, már az ő életét is kioltotta.
A vadászok nem tiszteltek mást, csupán a bátorságot. Így minden dicsérettel felért az a rövidke mondat, mely Ho-Pi ajkán kicsúszott:
- Nagy vadász volt!
És elismerése jeléül kitépett borostyánnal, felkapart görönggyel gondosan betakargatta a hős vadász földi maradványait.

... Hazaérnek. 17 sor kihagyása után az idézet a 39. oldalon folytatódik:

... Nagy zsivaj fogadta őket. Három máglya is lobogott, és a férfiak rendes esti tétlenkedésük helyett élénken tettek-vettek. Az asszonyok csoportjánál lehányták a récéket, és Ge-Og átkiáltott a szomszédos máglyánál tevékenykedő Ponghoz:
- Hé, Pong, mit csinálsz?
A Félfülű hátrarázta szeme elől haját, és büszkén mutatta fel a csontdarabot, amelyet éppen csiszolt.
- Kést! Csontból!
- Csontból! - visszhangozta álmélkodva Ge-Og. - Milyen kés lesz az? Hiszen szerszámot csak kőből lehet készíteni!
- Az ám! - torzult mosolyra Pong ferde képe, és máris tovább csiszolta művét.
Ge-Og hozzásietett, s növekvő csodálkozással nézte.
- No még ilyet!... Ez jó újság! Akkor lándzsahegyet is lehet!
- Lehet! - dörmögte munkájába mélyedve Félfülű, és kissé később magyarázóan hozzáfűzte: - A Szarvasinú felesége csinálta az elsőt. A bőröket kaparta, és megfájdult a keze. Azt gondolta, hogy csonttal is lehet kaparni. Ellopott egy baltát, hogy rajta élesítse ki a csontot. És...
- Eltörte a baltát? - hördült fel Ge-Og.
- Dehogy! A csont éles lett, olyan, mint a legjobb kőkés. De azért megvertük, mert nem való, hogy asszony a férfiak fegyveréhez nyúljon.
Szarvasinú végighallgatta a beszélgetést, és cseppet sem haragudott meg, hogy elhúzták élete párja nótáját. Mivé is lenne a világ, ha az asszonyok büntetlenül az tehetnék, amit akarnak?

VIII. fejezet
PUSZTÍT A LÁZLIDÉRC
56. o.

Az ősemberek közt járvány pusztít. Az idézet az 59. oldalon kezdődik:

... Ge-Og a varázsló inas kezébe kapaszkodott, és könyörögve nyögte:
- Segíts, Öreg Ember!
Segített volna szívesen, ez volt legfőbb akarata, de ez előtt az új nyavalya előtt értetlenül állt. Semmivé lett a tudománya. Tehetetlenségében öklét rágva kucorgott a faodú legsötétebb sarkában. Magára gondolt, arra, hogy mivé lesz öregségében, ha mindenki kipusztul mellőle. Addig, míg keze-lába bárja, ellesz valahogy, de mi történik, ha megbénítja a gyengeség? Éhen vész előbb-utóbb, vagy könnyű prédájává válik a csatangoló dúvadadnak. Ha a soha ki nem alvó tűz nem tartaná vissza őket, már most is felkoncolnák a betegek seregét.
A járvány ugyanis odaát az erdőn is elpusztította az apró állatokat. Csak a szigeten maradtak meg ép egészségben, s a ragadozók messze vidékről mind odacsődültek. Éjente a farkasok alig valamivel a máglya fénykörén túl ólálkodtak, szemük villózott a sötétben: a vadkutyák hörgő ugatásának kórusa pedig már alkonyatkor felharsogott.
Ahogy így gondolkozott, hirtelen felötlött agyában: miért? Miért pusztította el az állatok java részét a kórság az erdőben, és miért maradtak meg a szigeten? Miért? Oly egyszerű, kézzelfogható volt a kérdésre a felelet, hogy azon csodálkozott, miként is nem ötlött rá sokkal előbb. A bajnak ellenszere van, s az itt zöldell a szigeten viruló növények között! Csakis ez lehet a magyarázata annak, hogy az itteni jószágok nem hullottak el!
Amilyen gyorsan csak gyenge lába bírta, nekieredt a mezőnek, s oly gondosan, mint akinek a sorsa függ attól, hogy most ne tévedjen, fürkészett fát, füvet, virágot. Vajon melyikben duzzad a csodaszer? Ismerőse volt minden növény, a javáról tudta, hogy melyik mire való, mit gyógyít, milyen bajt okoz, de egyre sem talált, amelyben bízott volna. A kutatás hiábavalóságával együtt reménye is lohadni kezdett. Már a füzesig jutott, és fejét rázva készült visszafordulni. A fűz haszontalan fa, ága, levele, semmire sem való. S ekkor a szeme megakadt a fiatal fűzcsemetéken. Héja valamennyinek le volt hántva, rágva, gallybelük fehéren száradt a levegőn. Ahol legkevésbé várta, ott talált rá a vélt orvosságra. A bokrokon szemernyi háncsot sem hagytak az állatok, hát nehezen felhuzakodott az egyik forradásos törzsű vén fűzre, s a korona friss hajtásairól szaggatta le a nedvdús héjcsíkokat. Annyit szedett össze, amennyi csak ölébe fért, s a sietéstől köhögve bukdácsolt vissza halódói közé.
Jókora gödröt vájt, kibélelte egy szorosan összevarrt bőriszákkal, a héjat apróra zúzta, vizet loccsantott föléje, aztán a bőrfazékba dobált, izzóra tüzesített kövekkel felforralta a vizet.
Órák hosszat főzte, s eredményül fél fazéknyi vastag zöld léhez jutott. Megízlelte, keserű volt, akár az epe. Egy kagylóhéjat telemerített a folyadékkal, s hozzáfogott a nagy kísérlethez. Valósággal erőszakkal töltötte a levet a már alig pislákoló Pong szájába, mialatt kétségbeesetten ismételte:
- Varázsszer, idd meg... idd meg!
Pong végre keserves arccal lenyelte. Most a többi került sorra. A felnőttek engedelmesen megitták a keserű folyadékot, de a gyerekek utálkozva kiköpték. Náluk is megtalálta a módját. Orvul befogta az orrukat, s amikor lélegzet után kapkodtak, a levegővel együtt a zöld levet is bekortyintották. Elfogyott az ital, frisset főzött, s az újabb adagot is betegeibe kényszerítette.
... A fűzhéjfőzet bevált.

X. fejezet
GE-OG, A MESSZIRŐL ÖLŐ
153. o.

Az idézet első mondatának alanya Ge-Og, aki most egy idegen hordánál vendégeskedik. További szereplő Incs, a Ge-Ogot vendégül látó ősemberhorda főnöke. A többi értelemszerű. Az idézet a 158. oldalon kezdődik:

... Kimenet belebotlott egy földön heverő pengetőszerszámba. Ilyen muzsikált múlt este a tánchoz a dob mellett kettő is. Ge-Og felvette, és töviről hegyire megvizsgálta. Pengette, majd megfeszítette a húrt. Az heves rugódással vágódott vissza, és messzire röpítette Ge-Og kezéből a pengetéshez használt fácskát.
- Hóóó... hisz ez fegyver! Ez új fegyver! - kiáltott felindultan. - Ha nagyot csinálunk, még a lándzsát is eldobja.
De Incs bosszúsan lehűtötte.
- Megpróbáltuk! Nem jó. Dobja, de nem oda, ahová kell. Mindig másfelé megy!
Látva, hogy a vendégvadász tovább töpreng, letört egy bokorhajtást, és megtisztogatva Ge-Ognak nyújtotta.
- Próbáld meg te is, ha akarod!
Ge-Og kikeresett egy mohos sziklát, kilőtte az ágat, és leverten tapasztalta a főnök igazát. Repült a vessző, de egészen máshová, mint ahol a szikla volt. Eldobta a haszontalan szerszámot, de azért ezután is rajta járt az esze. Élte a törzs közös életét, vadászott, kóborolta a hegyeket, fejtette a sót, de a pihenés óráiban ellopakodott társai közül. Végigtanulmányozta, melyik fa milyen szívós, és a legjobbnak talált kőrisfából erős őzbélhúrral majdnem akkora íjat szerkesztett, mint önmaga.
Arra egykettőre ráötlött, hogy ennél a szerszámnál a sikeres megoldás titka a röpített vessző megformálásában rejlik. Százszámra gyártotta a dárdafiókákat, könnyűt, nehezet, rövidet, hosszút, vékonyat, vastagot. Az egyik túl súlyos volt, és nehezen repült, a másik sebesen szállt, de ferdén. Végre megállapodott az égerhajtásból faragott vesszőnél, és eltalálta azt a nagyságot is, amelyik a legjobban száll a messzeségbe.
Kitapasztalva a szerkezet csínját-bínját, rengeteg próbával elérte, hogy tíz vessző közül kettő-három többé-kevésbé célba talált. Ez az eredmény alig volt több a semminél. Mit ér az olyan fegyver, amelyiknél a véletlen őrzi gazdája életét?
Ge-Og tisztában volt fegyvere gyengeségével, de akárhogy is töprengett, nem jutott odáig, hogy nyílvesszője a kivetett lándzsa biztonságával fúródjék a célpontba.
A virágillatos májusi délután órái sorra elperegtek, miközben egy eldugott tisztáson üldögélve tűnődött nagy gondján, anélkül, hogy tapodtat is közelebb került volna a megoldáshoz.
"Miért nem tudom megcsinálni?" - rágódott a dolgon.
Gondolatait átható vércsevijjogás zavarta össze.
Két egymásba kapaszkodó fészekfosztogató verekedett fent a kékségben. Csőrük csomószám szaggatta ki egymásból a pihét. Ge-Og most már nagy kedvteléssel leste az ádáz párviadalt: vajon melyik lesz a győztes?
A világosabb színű madár cselező szárnybillentéssel elrebbent a másik elől, és mielőtt az megfordulhatott volna, már farktollait szaggatta. Röpke másodperc múlva a kicselezett héja megfutott. A futás előtt káprázatos repülőmutatványokkal remekelt, de most bukdácsolva imbolygott, és a fák alatt keresett menedéket. Ide-oda csapongott, és bármint igyekezett, nem volt képes kitérni üldözője elől. Faroktalan sutaságában olyan mulatságos volt, hogy Ge-Og harsányan felkacagott... S aztán... mintha görcs állott volna gégéjébe, elcsuklott a hangja. Az öntudata küszöbe alól eszébe világlott a magyarázat: Nem tud repülni, mert nincs farka, nem tudja kormányozni az útját!
S ezzel rábukkant a nyílvessző titkára is. Persze, hogy a vessző sem repülhet egyenesen, ha nincs kormánytolla.
Bánta is ő, miként végződik a vércsecsata. Mintha élete függne ettől, úgy figyelte, hová hullanak a kitépett tollak, és nagyobb vigyázattal szedegette fel őket, mint a legdrágább kincset.
Aztán megszűnt számára a világ. A kettéhasított tollakat kétoldalasan a legjobb vessző végére erősítette, és mikor így feltüskézte, célt keresett.
A fák alatt sunyi, vörös bundás róka suurrant, bundája éppen csak ki-kivillant a bokrok nyílásain. Ge-Og rákapta az íjat, és már suhant is a kőhegyű vessző - ... s a róka vonítva felhemperedett. Mire hozzáért, ki is fújta páráját. Az izgalomtól reszketés állt a lábába, amint megfordította az elejtett rókát. Hangosan felsóhajtott. A nyílvessző teljesen átverte a vörös bundás horpaszát. Hegye a teste másik oldalán kandikált ki.
Győzött! Ilyen fegyverrel a harcos, a vadász úr minden élő, mozgó teremtmény fölött.
A táborban azonban, bár szíve telve volt büszkeséggel, szót sem ejtett az íjról. Másnap délelőtt magányos kóborlásra indult, és hazatérve magához csődítette három leghűségesebb társát, Urt, Bol-Dont és Tarrt.
- Délután medvére vadászunk! - mondta olyan hangon, mintha járkálni hívta volna őket.
Bol-Don felhúzta szemöldökét.
- Betegség van a fejedben, hogy ezt mondod?!
- Ge-Og feje nem beteg. Medvére vadászunk! - állhatatoskodott. - Ha nem jöttök, egyedül megyek!
- Megyünk! - döntött Ur. - Gonosz vadászat lesz, és ezért menjünk együtt.
Tarr Bol-Donnal helyeslően bólintott, de újra megriadt Ge-Og szavától, hogy nem lesz a vadászat gonosz, ellenkezőleg: könnyű, nagyon könnyű!
Több szó nem esett a lesről, csak akkor néztek össze kelletlenül, mikor észrevették, hogy Ge-Og a tábortól távol fekvő, félreeső kis forrás felé vezeti őket, ahová a hatalmas Dörmögők közül is a legnagyobb hím medve szokott ellátogatni.
- Beteg a feje! - súgta Bol-Don Tarrnak. - A nagy Dörmögő megesz bennünket!
Ge-Og elbújtatta kísérőit a forrás melletti csalitban, maga pedig egy kökénybokor mögé húzódott, ahonnan szemmel tarthatta a tisztástól a völgybe vezető csapást.
A tisztáson muzsikáltak a méhek, egy vörösbegy csattogva ugrált a földön. A természet nyugalmat hirdetett, de bezzeg nyugtalan volt a három vadász. Mozdulatlanul feküdtek a füvön, mégis annyira izzadtak, akár a legkeményebb munkában, és amikor a forráshoz vezető ösvényen fojtott szuszogás, dörmögés hangzott fel, hátukon végigfutott a hideg.
- Itt van! - lehelte Tarr, és dárdáját megmarkolva ugrásra kuporodott, aztán bárgyún meredt érthetetlen furcsaságot művelő vezetőjükre.
Ge-Og eldobta lándzsáját, baltáját is a gyepre fektette, amikor a két ember magasságú medveszörnyeteg felbukkant, s villanásszerű mozdulattal emelte fel az íjat. Ő is átborzongott a nagy próba előtt, szíve a torkában vert, mintha ki akarna ugrani mellkasából. A medve gyanútlanul közeledett.
Ge-Og a távolságot méregette, aztán összecsikorgó foggal kilépett a bokor mögül. A Dörmögő rögtön észrevette.
Dühös ordítással két lábra állt, ölelésre tárva derékvastag mellső lábait.
A vakmerő vadász minden porcikájában érezte, hogy elérkezett a pillanat. A húrhoz illesztette a vesszőt, és hegyét lassan a dühödten bömbölő medve nyaka felé fordította, oda, ahol a bozontos áll alatt az ér kígyózott.
Majdnem magánkívül felrikkantott... zengett a húr, és röppent a nyíl a levegőn át. Vak biztonságérzet öntötte el egyszeriben. Csak a medve szíve tájékát látta, minden más elködösödött előtte, és nyomban kilőtte a második vesszőt. Megbűvölten nézte, hogyan fúródik a kócos szőrbe, és füle mennyei zeneként itta a halálra sebzett fenevad ordítását. A Dörmögő lassan négy lábra ereszkedett, és fetrengve nyúlt el a kiáradó vértócsában. Ge-Og soha-soha nem érzett nagyobb diadalt. Mialatt a Dörmögő kilehelte páráját, magasra emelte feje fölé az íjat:
- Látjátok... látjátok... ez ölte meg!
Tarr és társa lába szinte a földbe gyökerezett a bokrok mögött. Eszükkel alig-alig mérték fel a sebesen lepergő eseményeket, s amikor a rengetegek zsarnoka ledőlt, anélkül, hogy megsebzőjéhez közel jutott volna, kezdték megérteni, hogy amit láttak, az az ember hatalmas győzelme volt a dúvadak fölött.

22.)

Kipling: Az elefántkölyök (eredeti cím: Just so Stories), Móra Kiadó, Bp., 1963

Az elefántkölyök, 25. o. (Nincs rá hely, kihagyom, de egyebekkel együtt megvan ezen az internetes címen:
http://hu.scribd.com/doc/47740755/Kipling-Az-elefantkolyok)

23.)

A magányosan sétáló macska, 76. o. (Nincs hely, kihagyom, de megvan a Magyar Elektronikus Könyvtárban is:
http://mek.oszk.hu/02100/02123/02123.htm)

24.)

A pillangó, aki toppantott, 96. o.

Ez, édes gyermekem, mese - új, csudálatos mese -, egészen más mese, mint a többi - mese a Legeslegbölcsebb Uralkodóról, Szulejmán-bin-Daudról - vagyis Salamonról, Dávid fiáról.
Háromszázötvenöt mese szól Szulejmán-bin-Daudról - de ez nem a háromszázötvenöt mese közül való. Nem a Bíbicről szól, aki megtalálta a Vizet, sem a Búbos Bankáról, aki szárnyával védte Szulejmán-bin-Daudot a nap sugaraitól. Nem az üvegpadlóról szól, sem a Ferde Lukú Rubintról, sem Balkisz Aranyrúdjairól. Ez a mese a Pillangóról szól, aki toppantott.
Hallgasd hát figyelmesen.
Szulejmán-bin-Daud nagyon okos ember volt. Megértette, mit beszélnek az állatok, mit beszélnek a madarak, mit beszélnek a halak, és mit beszélnek a bogarak. Megértette, mit beszélnek a sziklák, mélyen a föld alatt, mikor egymás felé hajlanak és nyögnek; és megértette, mit beszélnek a fák, amikor java reggel susog a levelük. Megértett mindenkit, a püspököt a szószéken és a tücsköket a réten, és Balkisz, Első Felesége, a Legeslegszebb Balkisz Királynő csaknem olyan bölcs volt, mint ő.
Szulejmán-bin-Daud hatalmas volt. Jobb keze harmadik ujján egy gyűrűt viselt. Ha egyszer megforgatta, afritok és dzsinnek bukkantak elő a földből, hogy parancsát teljesítsék. Ha kétszer megforgatta, tündérek szálltak alá az égből, hogy parancsát teljesítsék; és ha háromszor megforgatta, a nagyon nagy angyal, a Kardos Azrael jött elő vízhordónak öltözve, és elmondta, mi újság a három világban - Fent - Lent - és Itt.
Szulejmán-bin-Daud mégsem volt gőgös. Nagyon ritkán kérkedett, s ha megtette, utólag meg is bánta. Egyszer elhatározta, hogy egy nap alatt jóllakatja a világ összes állatát, de mikor készen állt az ennivaló, előjött egy Állat a tenger mélyéről, és három harapásra megette az egészet. Szulejmán-bin-Daud nagyon meglepődött, és így szólt:
- Ki vagy te, ó, Állat!
Az Állat így felelt:
- Élj örökké, ó, király! Én vagyok a legkisebb harmincezer testvérem között. Mindnyájan a tenger fenekén lakunk. Hallottuk, hogy jóllakatod a világ minden állatát, és testvéreim előreküldtek, hogy megkérdezzem, mikor lesz kész az ebéd.
Szulejmán-bin-Daud nagyon meglepődött, és így szólt:
- Ó, Állat, hiszen te megetted az egész ebédet, amit a világ összes állatának készítettem.
És az Állat így felelt:
- Élj örökké, ó, király, de te csakugyan ebédnek nevezed ezt? Ott, ahonnan jövök, kétszer ennyit eszünk tízóraira.
Akkor Szulejmán-bin-Daud arccal a földre vetette magát, és így szólt:
- Ó, Állat, azért adtam ezt az ebédet, hogy megmutassam, milyen nagy és gazdag király vagyok, nem pedig azért, mert igazán jó akartam lenni az állatokhoz. Megszégyenítettél, meg is érdemeltem.
Szulejmán-bin-Daud igazán bölcs ember volt, édes gyermekem. Soha többé nem felejtette el, hogy butaság kérkedni; és most kezdődik mesémben az igazi mese.
Szulejmán-bin-Daudnak nagyon sok felesége volt. Kilencszázkilencvenkilenc, a Legeslegszebb Balkisz mellett. Mindnyájan egy nagy aranypalotában éltek, egy szökőkúttal teli gyönyörű kert közepén. Szulejmán-bin-Daudnak nem kellett igazából mind a kilencszázkilencvenkilenc feleség, de akkoriban mindenkinek nagyon sok felesége volt, és a királynak persze még több, sokkal több, mert meg kellett mutatnia, hogy ő a király.
Némelyik felesége kedves volt, némelyik azonban egyszerűen kiállhatatlan, és a kiállhatatlanok veszekedtek a kedvesekkel, és azokat is kiállhatatlanokká tették, és aztán mindnyájan veszekedni kezdtek Szulejmán-bin-Dauddal, és ez kiállhatatlan volt. De Balkisz, a Legeslegszebb sohasem veszekedett Szulejmán-bin-Dauddal. Annál sokkal jobban szerette. Szobáiban ült az Aranypalotában vagy a Palota kertjében sétált, és szívből sajnálta a királyt.
Persze ha a király jónak látja megfordítani ujján a gyűrűjét, és előhívja a dzsinneket és afritokat, azok mind a kilencszázkilencvenkilenc veszekedős feleséget fehér öszvérré vagy agárrá, vagy gránátalmamaggá változtatják; de Szulejmán-bin-Daud úgy érezte, hogy ez kérkedés lenne. Így aztán, amikor már túl sokat veszekedtek, elsétált egyedül a gyönyörű Palotakert egyik részébe, és azt kívánta, bár meg se született volna.
Egyik nap, mikor a feleségei már három hete veszekedtek - mind a kilencszázkilencvenkilenc -, Szulejmán-bin-Daud szokása szerint kiment csendet és nyugalmat keresni; és a narancsfák között találkozott a Legeslegszebb Balkisszal, aki nagyon szomorú volt, mert látta, mennyire elgyötört Szulejmán-bin-Daud. Így szólt hozzá:
- Ó, én Uram és Szemem Fénye, fordítsd meg a gyűrűt ujjadon, és mutasd meg ezeknek az egyiptomi, mezopotámiai, perzsiai és kínai királynőknek, hogy te vagy a nagy és rettenetes király.
Szulejmán-bin-Daud azonban a fejét rázta, és így felelt:
- Ó, én Úrnőm és Életem Gyönyörűsége, ne feledd el azt az állatot, amely előjött a tengerből, és megszégyenített a világ összes állata előtt kérkedésemért. Ha én kérkedem ezek előtt a perzsiai, egyiptomi, abesszíniai és kínai királynők előtt, csak azért, mert gyötörnek, talán még jobban megszégyenülök.
És a Legeslegszebb Balkisz megkérdezte:
- Ó, én Uram és lelkem Kincse, mit akarsz csinálni?
Szulejmán-bin-Daud pedig így felelt:
- Ó, én Úrnőm és szívem Boldogsága, tűröm tovább a sorsomat e kilencszázkilencvenkilenc királynő kezéből, akik örökös veszekedésükkel kínoznak.
Folytatta tehát útját a liliomok, japán cseresznyefák, rózsák, kánák és a nehéz illatú gyömbérek között, amelyekkel tele volt a kert, míg oda nem ért egy nagy kámforfához, amelyet Szulejmán-bin-Daud kámforfájának hívtak. De Balkisz elrejtőzött a magas íriszek és pettyes bambuszok és vörös liliomok közé a Kámforfa mögött, hogy közel legyen igaz szerelméhez, Szulejmán-bin-Daudhoz.
Egyszerre két veszekedő Pillangó szállt a fa alá.
Szulejmán-bin-Daud hallotta, hogy az egyik azt mondja a másiknak:
- Csodálkozom, hogy így merészelsz beszélni velem. Nem tudod, hogy ha toppantok a lábammal, Szulejmán-bin-Daud palotája s ez a kert itt egyetlen mennydörgéssel eltűnik?
Akkor Szulejmán-bin-Daud elfelejtette kilencszázkilencvenkilenc kellemetlen feleségét, és úgy nevetett a Pillangó hencegésén, hogy a Kámforfa belerázkódott. És kinyújtotta a kisujját, és így szólt:
- Kicsi ember, gyere ide.
A Pillangó szörnyen megijedt, de sikerült felrepülnie Szulejmán-bin-Daud kezére. Ott megkapaszkodott, és legyezte magát. Szulejmán-bin-Daud lehajtotta a fejét, és halkan ezt súgta:
- Kicsi ember, tudod jól, hogy akármennyit toppantasz is, egyetlen fűszál sem görbül meg. Miért füllentettél ilyen rettentő nagyot a feleségednek - mert hiszen a feleséged, igaz?
A Pillangó felnézett Szulejmán-bin-Daudra, s látta, hogy a legbölcsebb király szeme úgy csillog, mint a csillagok fagyos éjszakákon. Mindkét szárnyával összeszedte a bátorságát, félrehajtotta a fejét, és így szólt:
- Élj örökké, ó, király. Valóban a feleségem; és tudod, hogy milyenek a feleségek.
Szulejmán-bin-Daud mosolygott a szakállába, és azt mondta:
- Igen, én tudom, kicsi testvérem.
- Valahogy rendet kell tartani közöttük - mondta a Pillangó -, és az enyém egész reggel veszekedett velem. Azért mondtam azt, hogy lecsillapítsam vele.
Szulejmán-bin-Daud pedig így szólt:
- Bár lecsillapítaná. Menj vissza a feleségedhez, kicsi testvér, és hadd halljam, mit mondasz.
Visszaszállt a Pillangó a feleségéhez, akit tetőtől talpig rázott a reszketés egy levél mögött.
- Meghallott! - mondta a Pillangó felesége. - Szulejmán-bin-Daud meghallott!
- Meghallott! - felelte a Pillangó. - Persze hogy meghallott. Azt akartam, hogy meghalljon.
- És mit mondott? Ó, mit mondott?
- Hát - mondta a Pillangó, és fontoskodva legyezte magát -, persze, nem hibáztatom, hiszen a palotája nagyon sokba kerülhetett, és a narancsok éppen érőben vannak - megkért, hogy ne toppantsak, és én megígértem, hogy nem teszem.
- Nagy ég! - mondta a felesége, és mozdulatlanul ült; de Szulejmán-bin-Daud úgy nevetett a haszontalan kis Pillangó szemtelenségén, hogy potyogtak a könnyei.
A Legszebb Balkisz felállt a fa túloldalán a vörös liliomok között, és mosolygott magában, mert hallotta az egész beszélgetést.
- Ha okos vagyok - gondolta -, még megmenthetem uramat a veszekedős királynők üldözésétől. - Kinyújtotta az ujját, és halkan odasúgta a Pillangó Feleségének: - Kicsi asszony, gyere ide.
Odaszállt a Pillangó Felesége, nagyon rémülten, és megkapaszkodott Balkisz fehér kezén.
Balkisz lehajtotta szép fejét, és úgy suttogta:
- Kicsi asszony, elhiszed, amit a férjed mondott?
A Pillangó Felesége felpillantott Balkiszra, és látta, hogy a legeslegszebb királynő szeme úgy ragyog, mint a csillagfényt tükröző mély tavak. Összeszedte a bátorságát, és így szólt:
- Ó, királynő, maradj mindörökre szép. Te tudod, milyenek a férfiak.
És Balkisz királynő, a bölcs shébai Balkisz, ajkára tette kezét, hogy elrejtse mosolyát, és így szólt:
- Kicsi húgom, én tudom.
- Megmérgelődnek minden semmiségen - mondta a Pillangó Felesége, és gyorsan legyezte magát -, és nekünk meg kell békítenünk őket, ó, királynő. Félig se gondolják komolyan, amit mondanak. Ha a férjemnek jólesik azt hinni, hogy én elhiszem, hogy Szulejmán-bin-Daud palotáját el tudja tüntetni egy toppantással, felőlem hadd higgye. Holnapra elfelejti az egészet.
- Kicsi húgom - mondta Balkisz -, teljesen igazad van, de ha legközelebb henceg, fogd szaván. Mondd neki, hogy toppantson, s figyeld, mi lesz belőle. Mi tudjuk, milyenek a férfiak, igaz? Nagyon fogja szégyellni magát.
Elrepült a Pillangó Felesége a férjéhez, és öt perc múlva komiszabbul veszekedtek, mint valaha.
- Ne feledd el - mondta a Pillangó. - Ne feledd el, hogy mi történik, ha toppantok a lábammal.
- Egy szikrányit sem hiszek neked - mondta a Pillangó Felesége. - Szeretném látni, hogy akkor mi lesz. Na, tessék, toppants.
- Megígértem Szulejmán-bin-Daudnak, hogy nem toppantok - felelte a Pillangó -, és nem akarom megszegni az ígéretemet.
- És ha megszeged - mondta a felesége. - Egy fűszálat sem tudsz meggörbíteni a toppantásoddal. Tedd meg, ha mondom. Toppants! Toppants! Toppants!
A Kámforfa alatt ülő Szulejmán-bin-Daud minden szót hallott, és úgy nevetett, ahogy még soha életében. Egészen elfeledkezett a királynőiről; elfeledkezett az Állatról, amely előjött a tengerből; elfeledkezett a kérkedésről. Tiszta örömmel nevetett, és a fa másik oldalán Balkisz is mosolygott, mert igaz szerelme olyan örömteli volt.
Egyszerre a Pillangó izgatottan és elfulladtan odareppent a Kámforfa árnyékába, és így szólt Szulejmánhoz:
- Azt akarja, hogy toppantsak! Látni akarja, mit történik akkor, ó, Szulejmán-bin-Daud. Tudod, hogy nem tehetem meg, és most már egyetlen szavamat sem fogja elhinni. Életem végéig nevetni fog rajtam!
- Nem, kicsi testvér - mondta Szulejmán-bin-Daud -, soha többé nem fog rajtad nevetni - és megfordította ujján a gyűrűt - csupán a kis Pillangó kedvéért, nem kérkedésből -, és íme, négy óriási dzsinn jött elő a földből.
- Szolgák - szólította meg őket Szulejmán-bin-Daud -, ha ez az úr itt az ujjamon (mert ott ült a szemtelen Pillangó) toppant a bal első lábával, nagy mennydörgés közepette eltüntetitek a palotát és ezeket a kerteket. Ha újra toppant, szép óvatosan visszahozzátok.
- Most pedig, kicsi testvér - fordult a Pillangóhoz -, menj vissza a feleségedhez, és toppants, ahogy csak akarsz.
Elszállt a Pillangó a feleségéhez, aki így kiabált:
- Tedd meg, ha mondom! Tedd meg, ha mondom! Toppants! Toppants hát! Toppants!
- Balkisz látta, hogy a négy óriási dzsinn lehajol a palotát körülfogó kert négy sarkánál. Halkan tapsolt, és csendben így szólt:
Szulejmán-bin-Daud végre megteszi egy Pillangó kedvéért, amit a maga kedvéért rég meg kellett volna tennie, és a veszekedős királynők meg fognak rémülni.
Akkor a Pillangó toppantott. A dzsinnek ezer mérföld magasra felrántották a levegőbe a palotát és a kertet; szörnyű mennydörgés hangzott, és minden szurokfeketévé vált. A Pillangó Felesége ide-oda csapkodott a sötétben, és így kiáltott:
- Ó, ezután jó leszek! Sajnálom, hogy beszéltem. Csak hozd vissza a kerteket, én édes drága férjem, és soha többé nem mondok ellent.
A Pillangó csaknem annyira megrémült, mint a felesége, és Szulejmán-bin-Daud úgy nevetett, hogy csak néhány perc múlva jutott lélegzethez, és tudta odasúgni a Pillangónak:
- Toppants újra, kicsi testvér. Add vissza a palotámat, hatalmas nagy varázsló.
- Igen, add vissza a palotáját - mondta a Pillangó Felesége, aki még mindig ide-oda röpködött a sötétben, mint egy molylepke. - Add vissza a palotáját, és ne csinálj többé semmiféle szörnyű varázslást.
- Nos, drágám - mondta a Pillangó olyan bátran, amilyen bátran csak tudta -, most láthatod, mire vezetett a zsémbelődésed. Nekem persze az egész nem számít - hozzászoktam az efféle ügyekhez -, de a te kedvedért és Szulejmán-bin-Daud kedvéért nem bánom, rendbe hozom a dolgokat.
Így hát még egyet toppantott, s abban a pillanatban a dzsinnek leengedték a palotát és a kerteket a legkisebb zökkenés nélkül. A nap fénylett a sötétzöld narancsleveleken; szökőkutak csobogtak a rózsaszín egyiptomi liliomok között; a madarak folytatták éneküket, és a Pillangó Felesége oldalán feküdt a Kámforfa alatt, szárnyát lebegtette, és így zihált:
- Ó, ezután jó leszek! Ezután jó leszek!
Szulejmán-bin-Daud alig tudott beszélni a nagy nevetéstől. Egészen elgyengülten és csukladozva hátradőlt, és ujjával megfenyegette a Pillangót:
- Ó, nagy boszorkánymester, minek adod vissza a palotámat, ha közben megölsz a nevetéssel.
Egyszerre szörnyű zaj támadt, mert mind a kilencszázkilencvenkilenc királynő kirohant a palotából visítva, kiabálva és gyermekük után sikoltozva. Lerohantak a nagy márványlépcsőkön a szökőkút alatt százas sorokban, s a Legbölcsebb Balkisz méltóságteljesen elébük ment, és így szólt:
- Mi bajotok van, ó királynők?
Ott álltak a lépcsőn százas sorokban, és felkiáltottak:
- Mi bajunk van? Békésen éltünk, szokásunk szerint, aranypalotánkban, mikor egyszerre eltűnt a palota, és mi ottmaradtunk a sűrű és utálatos sötétségben, és mennydörgött, és dzsinnek és afritok jártak a sötétben. Ez a bajunk, ó, Főkirálynő, és nagy bajban vagyunk a baj miatt, mert ez a baj nagy bajt hozott ránk, nem úgy, mint a többi baj eddig.
Akkor Balkisz, a Legeslegszebb Királynő, Szulejmán-bin-Daud Szíve Szerelme - Shéba és Sabia és a Déli Aranyfolyók királynője a Zinn sivatagától Zimbabee Tornyáig -, Balkisz, aki csaknem olyan bölcs volt, mint maga Szulejmán-bin-Daud, így szólt:
- Semmi ez, ó, királynők! Egy Pillangó tett panaszt a feleségére, mert az veszekedett vele, s úgy tetszett a mi Urunknak, Szulejmán-binDaudnak, hogy csendes beszédre és alázatra tanítsa, mert ez erénynek számít a pillangó feleségeknél.
Akkor felemelkedett és megszólalt egy egyiptomi királynő - a fáraó lánya:
- A mi palotánkat nem lehet csak úgy tövestől kitépni, mint a hagymát, egy kis bogár kedvéért. Nem! Szulejmán-bin-Daud biztosan halott, s mi azt láttuk és hallottuk, hogy a föld mennydörgött és elsötétedett erre a hírre.
Akkor Balkisz intett a vakmerő királynőnek, anélkül, hogy ránézett volna, és azt mondta neki és a többieknek:
- Gyertek és nézzétek meg.
A királynők lejöttek a márványlépcsőkön, százas sorokban, és kámforfája alatt, még mindig elgyengülten a nevetéstől, ott látták a Legbölcsebb Királyt, Szulejmán-bin-Daudot, amint két kezén egy-egy Pillangóval előre-hátra ringott, és így beszélt:
- Ó, légi testvérem felesége, igyekezz ezután férjed tetszésére lenni mindenben, nehogy még egyszer kénytelen legyen toppantani, mert azt mondta, hogy megszokta az ilyen varázslást, és kiváltképpen nagy varázsló, olyan, aki eltünteti magának Szulejmán-bin-Daudnak a palotáját. Menjetek békével, kicsinyek!
Megcsókolta a szárnyukat, s a Pillangók elrepültek.
Akkor Balkisz kivételével - a Legeslegszebb Csodálatos Balkisz kivételével, aki mosolyogva félreállt - valamennyi királynő arcra borult, mert ezt mondták magukban:
- Ha ilyesmi történik, mikor egy Pillangó elégedetlen a feleségével, mi történik velünk, akik sok napon át gyötörtük királyunkat hangosságunkkal és nyílt veszekedésünkkel?
Aztán fejükre borították fátylukat, szájukra tették kezüket, és lábujjhegyen, halkan, mint az egér, visszasompolyogtak a palotába.
Akkor Balkisz - a Legeslegszebb Kiváló Balkisz - odament a vörös liliomok között a Kámforfa árnyékába, Szulejmán-bin-Daud vállára tette a kezét, és így szólt:
- Ó, én Uram és Lelkem Kincse, örvendezz, mert nagy és emlékezetes leckét adtunk az egyiptomi, etiópiai, perzsiai, indiai és kínai királynőknek.
És Szulejmán-bin-Daud, aki mindig még a napsütésben játszó Pillangókat nézte, így szólt:
- Ó, én Úrnőm és Boldogságom Ékköve, mikor történt ez? Én egy Pillangóval tréfáltam, mióta kijöttem a kertbe. - És elmesélte Balkisznak, mit csinált.
Balkisz - a Gyöngéd és Legeslegkedvesebb Balkisz - így szólt:
- Ó, én Uram, Létem Uralkodója, elbújtam a kámforfa mögött, és mindent láttam. Én tanácsoltam a Pillangó Feleségének: kérje meg az urát, hogy toppantson, mert azt reméltem, hogy a tréfa kedvéért az én Uram valami nagy varázslatot tesz, s a királynők látni fogják és megrettennek. - És elmesélte neki, mit mondtak, láttak és gondoltak a királynők.
Akkor Szulejmán-bin-Daud felállt a kámforfa alatti üléséről, kinyújtotta a karját, és örvendezve így szólt:
- Ó, én Úrnőm és Napjaim Megédesítője, tudd meg, ha királynőim elleni gőgből vagy haragból varázsolok, ahogy azt a lakomát készítettem az állatoknak, biztosan megszégyenültem volna. De bölcsességed segítségével a tréfa és a kicsi Pillangó kedvéért varázsoltam, és íme, ez gyötrő feleségeim gyötréseitől is megszabadított. Mondd meg hát, ó, én Úrnőm és Szívemnek Szíve, mitől lettél ilyen bölcs?
És Balkisz királynő, a szép, magas Balkisz felnézett Szulejmán-bin-Daud szemébe, kicsit félrehajtotta a fejét, éppen úgy, mint a Pillangó, és azt mondta:
- Először attól, ó, uram, hogy szeretlek: és másodszor attól, ó, Uram, hogy tudom, milyenek az asszonyok.
Azután felmentek a palotába, és azután boldogan éltek.
Hát nem tette okosan Balkisz?

Apróságok:

Szeretek énekelni, fütyörészni, dúdolni, olvasni, tájékozódni, rádiót hallgatni és otthon picit zenét is hallgatni.

Olvasok pl. ilyet is:

A manipuláció egyik különösen sikeres válfaja, amikor azt a képzetet alakítják ki a megcélzottak tudatában, hogy bizonyos dolgok annyira maguktól értetődőek, hogy megkérdőjelezésük a józan ész hiányára vall, s mint ilyen nevetségessé tehető és teendő.
Itt olvasható: Távlatok (Magyar Jezsuiták folyóirata) 2002/1. húsvét, 17-29. o.: Krómer István: Vissza- és előretekintő mérleg, 18. o.

Fő hobbijaim:

Fizika, matematika, nyelvek, nyelvészet, szociobiológia, pszichológia, rádióelektronika.

LEGKEDVESEBB KÖNYVEM:

Anne Moir - David Jessel: Női agy - férfiész

Kedvenc fantasztikus regényeim:

Ivan Jefremov: Az Androméda-köd
Babits Mihály: Elza pilóta
Pierre Boulle: A majmok bolygója
Karin Boye: Kallocain
Ray Bradbury: Fahrenheit 451
Karel Capek: Harc a szalamandrákkal
Hal Clement: Az elveszett rakéta
Aldous Huxley: Szép új világ
Laczkó Géza: Holdbéli Dávid csodálatos tapasztalatai a Földön
Stanislaw Lem: Visszatérés
Mandics György - M. Veress Zsuzsanna: Gubólakók
Walter M. Miller Jr.: Hozsánna néked, Leibowitz!
Szathmári Sándor: Kazohinia
Zsoldos Péter: A feladat

(A fantasztikus regény nem űropera, mint például A csillagok háborúja.)

Ez is kedvencem:

Karel Capek: Az utolsó ítélet

Kugler, a többszörös elfogatóparanccsal körözött, és egy egész csendőr- és detektívhadsereg elől menekülő sokszoros gyilkos kijelentette, hogy nem kapják el, és nem is kapták el, legalábbis élve nem. Az utolsó, azaz sorrendben kilencedik gyilkos tette az volt, hogy lelőtte a csendőrt, aki el akarta fogni. A csendőrt leterítette ugyan, de ő maga is kapott hét golyót, és a hét közül három halálos volt. Ezzel Kugler megmenekült a földi igazságszolgáltatás elől.
Halála olyan gyorsan jött, hogy nem is volt ideje különösebb fájdalmat érezni. Mikor a lelke elhagyta testét, alkalma lett volna a másvilág, a téren kívüli, homályos és végtelenül puszta világ furcsaságai láttán megdöbbenni, de nem döbbent meg. Az olyan ember, aki megjárta a börtönt és Amerikát, a másvilágot egyszerűen új környezetnek tartja, amelyben egy kis bátorsággal ugyanúgy lehet érvényesülni, mint bárhol másutt.
Végre elérkezett Kugler számára is az elkerülhetetlen utolsó ítélet órája. Mivel az égben állandóan kivételes állapot van, Kugler a tanács elé került, és nem az esküdtszék elé, mint ahogy azt tettei alapján talán elvárta volna. A tárgyalóterem berendezése egyszerű volt, akárcsak a földön; csak - bizonyos könnyen érthető okokból - hiányzott belőle a kereszt, amely előtt a tanúkat esketni szokták. A bírák négyen voltak, csupa öreg, szigorú és unott arcú, érdemdús tanácsos. A formaságok kissé unalmasan folytak le: Ferdinand Kugler, foglalkozásnélküli, született ekkor és ekkor, meghalt... S ekkor kiderült, hogy Kugler nem ismeri halála dátumát; mindjárt látta, hogy ez a mulasztás kedvezőtlen színben tünteti fel őt a bíróság szemében, és ezért megcsökönyösödött.
- Miben érzi magát bűnösnek? - kérdezte az elnök.
- Semmiben - felelte Kugler dacosan.
- Hát akkor vezessék be a tanút - sóhajtott az elnök.
A terembe, aranycsillagokkal teliszórt kék palástba burkolózva, egy jól megtermett, sőt egyenesen óriás aggastyán lépett be. A bírák mind felálltak, s akarata ellenére, szinte megbűvölten felállt Kugler is. A bírák csak akkor ültek le megint, amikor az aggastyán helyet foglalt Kuglerral szemben.
- Mindentudó Isten - kezdte az elnök -, az Utolsó Tanács önt tanúként idézte meg, hogy vallomást tegyen Ferdinand Kugler ügyében. Lévén ön a Legigazmondóbb, a bíróság eltekint megesketésétől. A tárgyalás gyors lefolytatása érdekében csupán arra kérjük, hogy a tárgyhoz tartsa magát, és ne térjen ki olyan részletekre, amelyek nem törvényellenes jellegűek. És maga, Kugler, ne szakítsa félbe a tanú vallomását. Mindent tud, tehát fölösleges bármit is tagadni. Kérem a tanú urat, tegye meg vallomását.
Mindezt elmondván, az elnök kényelmesen az asztalra könyökölt, nyilván felkészülve arra, hogy a tanú sokáig fog beszélni. A legöregebb szavazóbíró alvásra rendezkedett be, a jegyzőkönyvvezető angyal pedig kinyitotta az élet könyvét.
Isten tanú enyhén köhintett, és beszélni kezdett:
- Igen, Ferdinand Kugler. Ferdinand Kugler egy gyári tisztviselő fia, elrontott gyerek volt; hej, fiú, de sokat rosszalkodtál! Édesanyját nagyon szerette, de szégyellte kimutatni szeretetét, és ezért dacos és szófogadatlan volt. Emlékszel, hogy beleharaptál édesapád ujjába, amikor meg akart verni, mert rózsát loptál a jegyzőék kertjéből?
- Az adótiszték Irmájának loptam - emlékezett Kugler.
- Tudom - mondta Isten. - Irma hétéves volt akkor. Azt persze nem tudod, mi történt vele később?
- Nem.
- Férjhez ment; Oszkár, a gyáros fia vette el; megfertőzte, és Irma koraszülés után meghalt. Emlékszel Rudo Zárubovra?
- Mi történt vele?
- Tengerész lett, barátom, és Bombayban halt meg. Ti ketten voltatok a legrosszabb gyerekek az egész városban. Ferdinand Kugler tízéves korában már lopott, és minden szava hazugság volt; rossz hírű emberekkel barátkozott, például Dlabolával, a részeges koldussal, akivel ételét is megosztotta.
A bíró intett, hogy ez talán nem tartozik ide, de Kugler szégyenlősen megkérdezte:
- És... mi történt az öreg lányával?
- Ma?kával? - kérdezte Isten. - Teljesen elzüllött. Tizennégy éves korában már a testét árulta, húszéves korában meghalt, és amikor agonizált, rád emlékezett. Te meg tizennégy éves korodban már részegeskedtél, és elszöktél hazulról. Apád belepusztult a bánatba, anyád kisírta a szemét, kishúgod Marti?ka nem kapott férjet, mert senki sem akarta elvenni egy tolvaj testvérét. Marti?ka most is magányosan és szegénységben él, és agyondolgozza magát azokért a fillérekért, amiket kegyes szívű emberek juttatnak neki.
- Most éppen mit csinál?
- Cérnát vásárol Vl?ekék boltjában, hogy vakulásig varrjon. Emlékszel arra a boltra? Egyszer, hatéves voltál akkor, egy üveggolyót vettél ott; mindjárt az első nap elvesztetted, és sehogy se tudtad megtalálni. Emlékszel, hogy bőgtél dühödben és fájdalmadban?
- Hová lett az a golyó? - kérdezte Kugler mohón.
- Az ereszcsatorna lefolyócsövébe gurult. Még most is ott van, barátom, harminc éve már. A földön most éppen esik az eső, és a golyócska ott ugrál a hűvös, csörgedező vízben.
Kugler lenyűgözve hajtotta le fejét. De az elnök feltette a szemüvegét, és udvariasan megszólalt:
- Tanú úr, szíveskedjék a tárgyra térni. Gyilkolt a vádlott?
Isten tanú a fejét ingatta.
- Kilenc embert ölt meg. Az elsőt verekedés közben. Ezért börtönbe csukták, és ott egészen elromlott. Másodiknak hűtlen szeretőjét ölte meg. Ezért halálra ítélték, de megszökött a börtönből. Harmadik áldozata egy öregember volt, akit kirabolt, a negyedik egy éjjeliőr, az ötödik és hatodik egy öreg házaspár; baltával verte őket agyon, és csak tizenhat koronát talált náluk, pedig húszezer koronájuk volt elrejtve.
Kugler felugrott:
- Kérem szépen, holt volt elrejtve?
- A szalmazsák alatt - felelte Isten -, egy vászonzacskóban. Ott tartották az öregek a pénzüket, amit uzsorával és zsugorisággal szereztek. A hetedik embert Amerikában ölte meg; honfitársa volt, új bevándorló, és tanácstalan, mint egy gyermek.
- Hát a szalmazsákba dugták - suttogta Kugler elképedve.
- Igen - mondta a tanú. - A nyolcadik embert, egy járókelőt, azért lőtte le, mert véletlenül az útjába került, amikor üldözték. Akkor éppen csonthártyagyulladása volt, és valósággal őrjöngött a fájdalomtól. Sokat szenvedtél te, barátom! Utolsó áldozatát, egy csendőrt, néhány perccel a halála előtt terített le.
- Miért gyilkolt? - kérdezte az elnök.
- Azért, amiért mások - felelte Isten -: haragból, pénzsóvárságból, megfontoltan és ötletszerűen, néha élvezettel, néha szükségből. Nagylelkű volt, és néha segített az embereken. Jó volt a nőkhöz, szerette az állatokat, és megtartotta a szavát. Adjam elő a jótetteit?
- Köszönöm - felelte az elnök -, nem szükséges. Vádlott, óhajt valamit felhozni a védelmére?
- Nem - felelte Kugler közönyösen, mert most már minden mindegy volt neki.
- A bíróság tanácskozásra vonul vissza - jelentette be az elnök, és a négy tanácsos eltávozott. Isten és Kugler a tárgyalóteremben maradt.
- Kik ezek? - kérdezte Kugler, s fejével a távozók után intett.
- Emberek, mint te - mondta Isten. - A földön bírák voltak, hát itt is ítélkeznek.
Kugler a körmét rágta.
- Azt hittem... vagyis, hát hiszen nem nagyon törődtem vele, de... azt vártam volna, hogy ön fog ítélkezni, ön, mint... mint...
- Mint Isten - fejezte be a hatalmas öreg. - De hát látod, éppen ez az... Mivel mindent tudok, nem ítélkezhetek. Ez lehetetlen volna. Ugye nem tudod, ki jelentett fel akkor?
- Nem tudom - mondta Kugler meglepetten.
- Lucka, a pincérlány; féltékenységből.
- Bocsásson meg - bátorodott fel Kugler -, de ön elfelejtette megmondani, hogy Chicagóban agyonlőttem azt a nyavalyás Teddyt.
- Á, dehogy lőtted agyon - magyarázta Isten -, Teddy felépült a sebéből, és ma is él. Én tudom, hogy besúgó, de egyébként jó ember az, barátom, és nagyon szereti a gyerekeket. Ne hidd, hogy valaki minden ízében aljas lehet.
- Tulajdonképpen miért nem ön... miért nem te magad ítélkezel, Isten? - kérdezte Kugler elgondolkozva.
- Azért, mert mindent tudok. Ha a bírák igazán minden, de minden körülményt ismernének, akkor ők se tudnának ítélkezni; csak mindent megértenének, de úgy, hogy belefájdulna a szívük. Hogy is ítélkezhetnék én fölötted? A bíró csak a gonosztetteidről tud; de én mindent tudok rólad. Mindent, Kugler. És ezért nem ítélkezhetek fölötted.
- Akkor miért ítélkeznek... ezek az emberek... az égben is?
- Azért, mert az ember az emberé. Én, mint látod, csak tanú vagyok; de a büntetésről, tudod, a büntetésről emberek döntenek... az égben is. Hidd el, Kugler, így van ez rendjén; az emberek nem érdemelnek más igazságszolgáltatást, mint az emberit.
Akkor újra beléptek a bírák, és az Utolsó Tanács elnöke érces hangon kihirdette az ítéletet: - Ferdinand Kugler kilencrendbeli előre megfontolt gyilkosság, emberölés és rablás bűntettéért, tiltott visszatérés vétségéért, jogtalan fegyverviselésért és rózsalopásért életfogytiglan tartó pokolbüntetésre ítéltetik. A büntetés kitöltését azonnal megkezdi. Kérem a következő esetet. Itt van František Machát vádlott?
Jellemzés
Otthon
Otthona meleg és barátságos
rend
káosz
Háziállat nincs háziállatom
Személyiség
Humor
vicces
komoly
Pontosság
mindig kések
korábban
érkezem
Pénz
könnyen jön, könnyen megy
takarékosan beosztom
Öltözködés
divat
praktikum
Társaság
nagy társaság
közeli barátok
Időbeosztás
tervezés
spontaneitás
Munka
valamiből meg kell élni
a munkám az életem
Szabadidő
Zene klasszikus, pop, rock, disco, blues, electronic/techno, reggae, country, jazz, alternativ, hip-hop, népzene/világzene, musical, szimfonikus, metál
A zenéről...
zavar, ha szól
a zene az életem
Szabadidő sportolok, kirándulok, olvasok, pihengetek, fekszem, családdal vagyok
Nyaralás
tengerpart, napozás
hátizsák,
kirándulás
Kivel utazol?
kettesben
barátokkal
Esténként...
otthon
programok
Napló
G Y E R E K N E V E L É S R Õ L :

Nem akarom a gyerekünket sem sakkozónak, sem fizikusnak, sem másnak nevelni, azonban, mint az alább olvasható, "minden gyereknek utat kellene adni", azaz, az alább leírt rádiómûsorban említett gondos nevelést kellene adni otthon is, és az iskolában is.

Kérlek, csak akkor írj nekem, ha Te is így gondolod:

http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2013-02-19 Közelrõl. Délutáni színes információs magazin - mindaz, ami benne van a levegõben. 2013.02.19., kedd 15:30-17:00-ig. 15:30:01 Zene. 15:30:02 Férfi: Közelrõl, a Kossuth Rádióban, Kránitz Balázzsal. Zene. 15:30:06 KB: Jó napot kívánok! Fél négy a pontos idõ. Máris mutatom, hogy mi mindennel foglalkozunk az elkövetkezõ két órában, itt a Délutánban. Idõrõl idõre fellángol a vita, hogy kibõl lesz zseni. Vannak, akik szerint bárkibõl lehet zsenit nevelni, még mások szerint számtalan adottság kell ahhoz, hogy valaki az élre 15:30:24 törjön. Egyes vélemények szerint a tehetségnek nem tesznek jót az iskolai keretek. Sir Ken Robinson, aki Magyarországon is tartott már elõadást, úgy véli, minden gyerekben ott rejtõzik 15:30:36 a félelmetes tehetség, az pedig a szülõn múlik, hogy mit kezd ezzel, mennyi türelme, ideje és nem utolsó sorban mennyi pénze van arra, hogy gyermekét elindítsa a zsenivé válás útján. Polgár László is úgy gondolja, hogy bárkibõl leh, lehet zsenit nevelni. Számtalan vizsgálat, kutatás zajlott és zajlik a témakörben, mindezek szóba kerülnek majd 4 óra után. De vajon tényleg csak 15:30:59 az sá, az, az számít, hogy milyen ingerek érik a gyereket, vagy pedig a gének is közrejátszanak a zsenivé válás során? 06-30-9666 az sms-számunk, jöhetnek a vélemények és a hozzászólások. 15:31:13 ... 16:06:28 Zene. Férfi: Közelrõl. Zene. 16:06:34 KB: Nézzük, hogy mi mindennel foglalkozunk ebben az órában! Idõrõl idõre fellángol a vita, hogy kibõl lesz zseni. Vannak, akik szerint bárkibõl lehet zsenit nevelni, míg mások szerint számtalan adottság kell ahhoz, hogy valaki az élre 16:06:48 törjön. Sir Ken Robinson, aki Magyarországon is tartott már elõadást, úgy látja, minden gyerekben ott rejtõzik 16:06:54 a félelmetes tehetség, az pedig a szülõn múlik, hogy mit kezd ezzel, mennyi türelme, ideje és nem utolsó sorban pénze van arra, hogy gyermekét elindítsa a zsenivé válás útján. Számtalan vizsgálat, kutatás zajlott és zajlik a témakörben, mindezek szóba kerülnek az elkövetkezõ fél órában. De vajon tényleg csak 16:07:13 az sá, az, az számít, hogy milyen ingerek érik el a gyereket, vagy pedig a gének is közrejátszanak a zsenivé válás során? Szóval, minderrõl beszélünk hamarosan, 06-30-9666 az sms-számunk, jöhetnek a vélemények és a hozzászólások, sõt, akár a kérdések is. 16:07:31 ... 16:08:13 KB: Polgár László három lányából zseniális sakkozókat nevelt, mindehhez azonban egy speciális pedagógiai módszert alkalmazott, aminek az az alapja, hogy bárkibõl lehet zseni, csak a megfelelõ környezet és nevelés szükséges hozzá. A lányait kivette az iskolából, és magántanulók lettek. A szülõk óriási energiát fektettek ebbe, a lányok pedig sikert sikerre halmoztak a különbözõ versenyeken. Édesapjuk elmondása szerint hasonló eredményt bármilyen területen el lehet érni. Tóth Enikõ összeállítása. 16:08:45 PL: Pedagógus voltam, és tudtam azt, hogy milyen jelentõs szerepe van a környezeti hatásoknak és a nevelésnek, hogy általában az értelmiségi szülõk gyerekei 16:08:58 milyen elõnyben vannak a többihöz képest. Kicsit bosszantott, hogy általában az emberek azt mondják, hogy az egyik gyerek zseninek születik, a másik gyermek pedig nagyon rossz képességûnek, és arra gondoltam, hogyha majd lesz három gyerekem, akkor a három gyerekemmel bebizonyítom, hogy a zseni az nevelhetõ. TE: Polgár László szerint az olyan családokban, ahol a szülõ szeretettel neveli utódját ingergazdag környezetben, minden pici gyermek potenciális zseninek tûnik. Aztán viszont jönnek a különbségek. Egyesek jól haladnak, mások viszont elmaradnak a versenyben. Az elsõ nyolc év döntõ a fejlõdés szempontjából. Ha addig elhanyagolják a gyereket, akkor a lemaradást már nagyon nehéz behozni. PL: Gondoljunk bele, hogy egy kisgyermek, ha olyan környezetben lakik, ahol több nemzetiség él, akkor szinte észrevétlenül megtanulja azokat a nyelveket, amelyeket azon a területen beszélnek. Ha valaki 10-12 éves korában kezdi a nyelvtanulást, az elsõ idegen nyelvének a tanulását, az bizony nagyon nehezen megy. TE: Ha már csak a nyelvnél maradunk, a lányai neveltetésében is nagyon fontos szerepet töltött be a nyelvtanulás. PL: Hároméves korban beadtuk egy orosz óvodába. Mind a három gyerek pár hónap múlva beszélt oroszul, majd utána jött a többi idegen nyelv. Sok nyelven beszélnek a lányaim, Zsófi, Jutka 5-6 nyelven, Zsuzsa azt hiszem, hogy talán 7-8 nyelven. TE: Polgár László azt vallja, hogyha túl sok mindennel foglalkozunk egyszerre, akkor semmiben sem tudunk igazán jók lenni. Ezért õ úgy döntött, a sakk lesz az a speciális terület, amiben kiemelten fejleszti a lányait. PL: Az elsõ gyerekemnél, Zsuzsánál, matematika, sakk, és az idegen nyelvek volt ez a három terület, de egy idõ után, öt, öt és fél éves kora körül Zsuzsánál el kellett dönteni, hogy a matematika felé megyünk tovább, vagy a sakk felé, hiszen mindkettõben nagyon jó volt, és ha azt akartuk, hogy gyors elõremenetel legyen, akkor az már csak a másiknak a rovására mehetett. És abban az idõben, sajnos, Magyarországon nem volt lehetõség arra, hogy a matematika felé menjünk el, mert nem lehetett volna megoldani azt, hogy magántanuló legyen a gyerek, így is nagyon nagy probléma volt. És a sakk mellett döntöttünk. TE: Mi van azokkal a szülõkkel, akik mondjuk, támogatják ezt a módszer, amit végül is ön véghezvitt, de mondjuk, nem kiemelkedõk egyik területen sem. PL: Már maguk a szülõk? TE: Már maguk a szülõk, igen. PL: Ha a szülõnek van pénze, hogy megfizesse a tanárokat, vagy sport esetén az edzõket, akkor ez úgy is megoldható. A másik az, hogy ki tudja fejleszteni a szülõ magában. Így gyakorlatilag kell egy szemlélet, ha az a szemlélet megvan, akkor kell venni egy didaktikakönyvet, abban megvan, hogy hogyan kell tanítani, és ha el van döntve, hogy milyen speciális területen fejlesztik a gyermek képességét, akkor csak az intenzív munkát kell csinálni, csinálni, csinálni, és ez úgy van, hogyha a gyerek sokat csinál valamit egy dologból, akkor érzi, hogy abban a dologban õ fejlõdik, az neki sikerélményt ad, élvezni fogja a tudásnak az örömét, és ezután már megy szépen magától elõre. TE: A kiválóan sakkozó Polgár-lányok édesapja szerint az ideális az lenne, ha mindehhez nem kellenének magántanárok, hanem intézményes keretek között zajlana megfelelõ nevelés. Mindehhez csak a pedagógusok átcsoportosítását kellene megoldani. PL: Egyik iskolában, mit tudom én, nagyon sok kémiaóra lenne, a másikban nagyon sok fizikaóra lenne. Én azt szoktam mondani, hogy a mai világban fontos az idegen nyelv, fontos a kompjúter, a számítástechnika, és fontos egy szaktudomány. Természetesen emellett még ilyen etikai, világnézeti nevelést is kellene adni a gyereknek. Ha túl sok dolog éri a gyereket, annak csak az lesz az eredménye, hogy a gyerek semmit nem fog tudni. TE: Igen, csak nekem ez még úgy tûnik, hogy végül is a szülõ döntése, az hogy "milyen irányba terelem a gyereket", nem? PL: Ez a szülõ döntése, de ugyanígy ott van egy csomó állami gondozott gyerek, nem? Azokkal szintén el lehetne kezdeni, és azokkal van a legnagyobb gond, hogy milyen nevelési szintet lehet elérni náluk a jelen körülmények között? TE: Ha visszaemlékszik az elsõ lánya hároméves korára, hogy telt akkor egy napja? PL: Elõször járt az orosz óvodába. Ott volt délelõtt. Délután hazajött, akkor volt egy kis fizikai sport, mert azért a lányaim nagyon sokat sportoltak, és napi két-három órát, utána, körülbelül hároméves korában már elkezdte a sakkot, s akkor játékos formában, természetesen az életkori sajátosságokat figyelembe véve, 5-6 órát sakkozgattunk. Nézett televíziót, de általában idegen nyelvû filmeket, tehát minden cél nélkül nem lett neki bekapcsolva a televízió, s ezzel el is telt a nap. TE: Az ön lányai már felnõtt nõk. Soha nem mondták azt, hogy talán, mondjuk, sakk helyett egy másik területet választottak volna szívesen? 16:14:20 PL: De, természetesen. Emlékszem rá, hogy Zsófi lehetett egy 14-15 éves, és mentünk a repülõtérrõl egy limuzinnal be a Central Park-i szuper hotelbe, és út közben mondta, hogy "apu, látod, limuzinnel megyünk be, milyen gyönyörû ez az autó, és milyen gyönyörû úton megyünk, de azért mennyivel jobb lett volna, ha nem a sakkban csináljuk meg ezeket az eredményeket, hanem az orvostudományban. Mennyi ember életét menthetnénk meg vele, hogy mi sorban fedezzük föl a dolgokat". TE: Hogy érintette ez akkor? PL: Teljesen logikus volt a gyerek részérõl, s a válaszomat el is fogadta szerintem, hogy az akkori magyar feltételek között nem volt meg a lehetõség arra, hogy ezt a munkát az orvostudomány területén csináljuk meg. 16:15:12 KB: Tóth Enikõ összeállítását hallottuk, 06-30-9666 az sms-számunk. Skype-on itt van velünk Gyarmathy Éva, a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Intézetének tudományos fõmunkatársa. Angliában értük utol. Jó napot kívánok! 16:15:27 GyÉ: Jó napot kívánok! KB: S akkor kezdjük is talán azzal, hogy ö, ez a vita, ami idõrõl idõre föllángol, most hol tart, mert általában két ö, csoport véleménye csap össze, az egyik azt mondja, hogy bárkibõl lehet zsenit nevelni, a másik csoport véleménye pedig az, hogy igenis, azért ott vannak a gének, amik ö, rengeteg mindent meghatároznak. GyÉ: Én úgy gondolom, hogy Polgár László felé hajlik azért a világ, bár de, ö, teljesen azért azt sem, kijelenteni, mindenki tehetség, mindenki zseni, azt soha se lehet, merthogy azért logiakailag nem mûködne. Ugyanis az a tehetségnek ö, ö, van egy ritkaságkritériuma, tehát rendkívül ritka, s ha mindenki zseni, akkor, akkor maga a fogalom veszne el. Viszont az maximálisan igaz, hogy környezettel ki lehet hozni teljesen az egyéneknek a lehetõségeit. Nagyon ö, elvész az a rettentõ sok lehetõség egyelõre, ami gyerekekben van. KB: Elvésznek ezek a lehetõségek. Ennek sokféle háttere lehet, egyrészt, hogy a szülõ mennyire ismeri föl, és hogy a szülõnek milyen eszközök vannak a kezében a megfelelõ korban, vagy az adott korban. GyÉ: Én azt gondolom, hogy eleve az a szemlélet baj, ha úgy gondoljuk, hogy fel kell ismerni a tehetséget. Nem kell felismerni a tehetséget, a tehetségnek utat kell adni. Illetve tulajdonképpen minden gyereknek utat kellene adni. Azzal, hogy nem adjuk meg az egyéni fejlõdésnek megfelelõ környezetet, akár még csoportos formában is, azzal eleve a tehetséggondozást lehetetlen helyzetbe hozzuk. Ugyanis a tehetség az tulajdonképpen e, egy egyéni fejlõdési környezetet kíván. Mindenki ezt kívánná, de a tehetség különösen. Tehát maximálisan egyetértek Polgár Lászlóval, amit õ ö, megcsinált, azt meg lehetne csinálni minden gyerekkel, csak nem lenne mindenki zseni. E, akkor derülne ki, hogy melyik ö, gyereknek a hajlamai igazán alkalmasak adott területen a kiemelkedõ, akkor már nagyon magas szintû teljesítményekhez. KB: A tudomány mit mond egyébként, hogy a nagy tehetség és a zseni között mekkora a szakadék, vagy mekkora a határ? GyÉ: E, e, sokáig ö, gondolkodtunk azon, hogy ez most fokozat, vagy minõség? De e, úgy tûnik, hogy azért itt minõségi különbség is itt van. Tehát e, ö, valahol a zsenikben olyan, mé, ö, e, valamiféle ö, küldetéstudat ö, mûködik, ami egyszerûen nem hagyja õket eltaposni. Tehát a zsenit ö, nem lehet eltaposni, e, a tehetséget el lehet. KB: Milyen vizsgálatok voltak ezzel, ezzel kapcsolatban az elmúlt évtizedekben? Egy viszonylag friss hírt, egy viszonylag friss kutatást hadd idézzek az utóbbi hetekbõl, úgy-e, ami arra épít, hogy van az a mondás, miszerint 1 % tehetség, 99 % gyakorlás kell az élvonal eléréséhez, például a Berlini Zeneakadémián vizsgálták azt a kérdést, hogy egy tehetséges zenészpalántának mennyit kell gyakorolnia ahhoz, hogy a világ legjobbjai közé kerüljön. Azt ne kérdezze tõlem, hogy hogyan számolták ki, de a szakemberek arra jutottak, hogy legalább tízezer órát kell gyakorolni a célok eléréséhez, és persze minden relatív, ér, érdemes hozzátenni. GyÉ: Így van, és ezt lényegében e, minden területen kimutatták, tehát akár sport, akár tudomány, ez a 10 000 óra 10 év kemény felkészülési idõt jelent. És lényegében ezen a ponton dõl el, hogy valaki ezt bevállalja-e, és a zsenik azok, akiknél azt mondhatjuk, hogy ö, összevág minden. Tehát ott van az a, a mérhetetlen elkötelezettség, pont megtalálják a területüket, pont erre van a világnak szüksége, és olyan mérvû elkötelezettséggel e, hajtanak és ö, találnak meg e, nagyon fontos új pontokat a világban, ami e, messze fölé emeli õket, a, úgy, hát, mondjuk úgy, hogy az átlagos tehetség, ami azt még mindig iszonyú kiemelkedõ ö, lehetõséget jelent, tehát mondjuk, akár egy Nobel-díjat. KB: A szülõk szempontjából mi a legveszélyesebb döntés, vagy a legkritikusabb pont? Mert ö, nagyon sok esetben uralkodik az a szemlélet, hogy bizonyos iskolákra azt mondják, hogy versenyistálló, így él a köztudatban, amit persze az intézmények folyamatosan visszautasítanak, és ha törik, ha szakad, például a gyereket mindenképpen oda szeretné bejuttatni a szülõ. 16:20:16 Ez persze még nem garancia arra, hogy ö, eléri azt a célját, hogy zsenivé neveljék a gyereket, de valahol benne van a szülõnek ez a túlzott elképzelése, hogy mindenképpen azt szeretne a gyerekbõl nevelni, amit õ kitalált. S ez nem biztos, hogy jó a gyereknek. GyÉ: Ez biztos, hogy nem jó, hisz tulajdonképpen két dolog, ami nagyon sokat segít. Egyrészt az, hogy a szülõ kitalálja, az ö, kevés. 16:20:42 A szülõnek példát kell mutatnia. Tehát azért Polgár László sem ült a TV elõtt és mondta a gyerekeknek, hogy "Ti sakkozzatok!", a lányok mintaként azt látták, hogy éjt nappallá téve dolgozik az apjuk, vagyis, hogy, is, tulajdonképpen a szocializáció az azt jelenti, hogy "körülnézek, hogy mit csinálnak körülöttem. Körülnézek, hogy mit várnak ö, tõlem". És ha azt látják, hogy az élet arról szól, hogy nap mint nap tudatos tevékenységet folytatunk, azért, hogy többek legyünk, akkor ez természetes lesz a gyerek számára, és felnõtt korára is természetesen így tud élni. Ha azt látja, hogy ücsörgünk, ülünk, beszélgetünk, és azt akarjuk, hogy más csináljon valamit, ez nem fog segíteni. Tehát egyik oldal mindenképpen a mintaadás, a, ez a szocializációban nagyon fontos. A másik oldal pedig, amit szintén Polgár László mond, és ez, ez a szeretet. 16:21:35 A szeretet az nem arról szól, hogy ölelgetni a gyereket, hanem arról, hogy nagyon tiszteletben tartom az igényeit, vagyis, hogyha nem való neki a versenyistálló, mert azt kell mondani, hogy van, akinek jó a versenyistálló. KB: Igen, mert olyan reakciókat vált ki belõle, ami ösztönzi, viszi elõre, akkor rendben van, és mondjuk, még esetleg élvezi is a helyzetet. GyÉ: Így van, tehát ö, ad absurdum vannak ilyen e, lehetõségek, hogy valaki így tud igazán fejlõdni, de nagyon sokan nem így tudnak fejlõdni. Tehát a második nagyon ö, fontos e, tehetséggondozó gyakorlat a szülõ számára az, hogy odafigyelni a gyerek egyéni igényeire. Ez nem azt jelenti, hogy amit akar a gyerek, e, e, megcsináljuk, hanem azt nézzük, hogy mi az, ami érdekli a gyereket, mi az, ami igazából elkötelezetté teszi. Azért ö, ezt tegyük hozzá, hogy ö, a Polgár-lányok közül is, ö, ö, például Zsófi éppen, azért inkább a, a képzõmûvészetben ö, igazán nagy, bár nyilván, e, éppen sakktudást ö, ö, nem tudott volna másképp szerezni, amivel majd ö, kiemelkedõ lesz, azért õneki valóban nem biztos, hogy ez volt az õ területe, amivel indulnia kellett, az egy dolog, de hogy merre megy, az egy másik. KB: A szülõnek ki segít, amikor ott áll, és nézi a gyereket, figyeli a gyerek fejlõdését, kiderül, hogy ö, van olyan vénája, ami akár a kiugró tehetség felé viheti el, vagy akár a zsenivé válás útjára léphet, de hát valószínûleg sok szülõ ilyenkor egy kicsit megijed, megriad, hogy vajon jó döntést hoz-e, ilyenkor ki tud segíteni? GyÉ: A szülõ mindenképpen jó döntést hoz, hogyha azt a két ö, oldalt ö, fi, figyelembe veszi, hogy a gyerek megfelelõ ö, környezetet, mintát kap, és a gyerek megfelelõ környezetet és egyéni fejlõdési ö, m, módjának megfelelõ tanulási környezetet kapjon. Egyénileg nagyon kevesen segítik. Az a baj, és fõleg Magyarországon, már Európában több helyen túlléptek 16:23:46 azon, hogy elõször is ö, "azonosítsuk, hogy ki a tehetség!". Ez azonnal megállítja a tehetségfejlõdést, ö, persze nem minden gyereknél, ahogy a versenyistállót is van, 16:23:58 aki szereti, van, aki azt is szereti, ha kikiáltják tehetségnek, és ettõl jobban fog fejlõdni, de a legtöbb esetben ez ö, nagyon ö, korai teljesítménykényszerbe nyom. 16:24:09 A teljesítménykényszer szorongást okoz, akár hiszik sokan, akár nem, ez az, ami megállítja a tehetséget, még ha közben fejlõdik is, de közel nem tudja úgy kihozni magából azt, amit kellene, mint hogyha tevékenységet várnánk, tehetség tulajdonképpen tevékenység, és ezt kell e, segíteni. Ezt minden megállítja, amikor a gyereket ö, valamiféle e, mi, minõsítés, méricskélés alá tesszük, és e, neki teljesítményt kell mutatnia. Fõleg nyolcéves korig nem szabadna semmiféle ilyen módon megállítani a tevékenységében. A gyerek nyolcéves koráig, benne van a fejében, az idegrendszeri mûködést most már meg is találták, hogy tanulni akar. Azzal állítjuk meg, hogyha megmondjuk neki, hogy mi a jó, mi a rossz. Nem! Egyszerûen, mintákkal, környezettel, különbözõ lehetõségekkel lehet a legjobban kihozni a gyerekbõl azt, ami benne van. KB: Hagyni kell neki némi szabad teret, és errõl még beszélgetünk majd a következõ fél órában. 16:25:16 Gyarmathy Éva a vendég, aki egyébként Angliában van ebben a pillanatban, skype-on kapcsolódik a mûsorba. Ha a tehetséggondozásról és a zseninevelésrõl beszélünk, akkor akarva-akaratlanul mindig belefutunk az ellentábor véleményébe is, hogy "Hagyjuk a gyereket gyereknek, ne terheljük túl kiskorában, hagyjuk játszani, illetve ismerkedni a kortársakkal!", de vajon mit szól ehhez Mózes Krisztián, a Mensa HungarIQa tehetséggondozási ügyvivõje? Tóth Enikõ beszélgetett vele. MK: Talán zseninek az egészen kivételes, tehát mondjuk, tízezerbõl egy nagyságrendû embereket szokták mondani. TE: És a tehetség? MK: A tehetség az hozzájárul ahhoz, hogy valaki zseni legyen. De attól, hogy valaki tehetséges, még nem lesz zseni, és szerintem azért azt lehet mondani, hogy mindenki tehetséges valamiben, csak azt meg kell találni. 16:26:03 Tehát ez, úgy-e, az élet összes területén jelentkezhet, tehát nemcsak az iskolai tantárgyakban, és ezért van, hogy sokszor a szülõk mondják, hogy "jajj, hát, az én gyerekem buta, vagy nem tehetséges, mert nem jó képességû, mert az iskolában rosszul teljesít", de hát az iskola az csak egy szelete az életnek. Zseni, szerintem csak abból lehet, akinek kivételesen jó agyi képességei is vannak, tehát ezért szerintem ez elengedhetetlen hozzá, és a magas intelligencia, az pedig, bár errõl persze viták vannak, és ez soha nem fog fehéren feketén kiderülni, de azért ez nagyjából fele a gének, fele pedig a neveltetés, vagy a környezet. De egyik sem kizárólagos, tehát olyan nincs, hogy valaki nagyon jó géneket örököl, és egy fehér szobában nõl föl, és ennek ellenére zseni lesz, de olyan sem, hogyha valaki esetleg rosszabb agyi képességekkel születik, belõle sem lesz zseni, még hogyha esetleg utána a maximumot ki is hozza magából, és egy sikeres ember lesz a saját területén. TE: Amikor az elõbb arról beszéltünk, hogy bárkibõl lehet-e zseni, akkor azt mondta, hogy kérdés, hogy megéri-e. Mire gondolt? MK: A zseni, ahhoz, úgy-e, nemcsak az kell, hogy valaki nagyon jó képességû legyen, de ahhoz nagyon-nagyon sok munka is kell, nagyon-nagyon sok tanulás, nagyon sok tapasztalat kell, tehát ez hihetetlen energiabefektetés, tulajdonképpen önfeláldozás egy cél oltárán, amit nem is lehet elõre tudni, hogy végül el lehet-e érni. Nem biztos, hogy mindenkinek illik ez a személyiségéhez, nem mindenkinek való ez a szerep, tehát, hogy szerintem többen vannak olyanok, akik be vannak kényszerítve 16:27:26 egy ilyen pályára, vagy valamilyen nyomás van rajtuk, akár szülõi oldalról is, és nem is azért, hogy zsenik legyenek, de hogy mint, nagyon, valami egy témára specifikálódjanak, miközben õk pont abban lehetnének jók, hogy sok dologhoz értenének jól. TE: Tehát akkor nem biztos, hogy megéri, úgymond, zseninek nevelni valakit, tehát nyilván ön szerint kellenek a gének is, de hogy nem feltétlenül éri meg, merthogy ez annyi energiabefektetést igényel, és valószínûleg akkor a gyereknek már a gyerekkorát is elvesszük, nem? MK: Igen, és vannak erõsebb középiskolák Magyarországon, 16:27:57 akik igazán erõsek, és a szülõk sokszor esnek abba a hibába, hogy az egyébként jó képességû, tehát tényleg jó képességû gyerekeket egy olyan iskolába íratják, amik viszont nem valók nekik, tehát õk úgy gondolják, hogy ezzel tulajdonképpen levan a gond, 16:28:11 hiszen sikerült bejuttatni egy nagyon jó középiskolába, õ azt nyilván majd valamilyen eredménnyel el fogja végezni, egy, utána jó egyetemre kerül, és utána akár egy jó állása lesz, 16:28:19 tehát ezt így már általános iskola nyolcadikban ez a szülõk már így eltervezik, 16:28:22 sokkal kevesebb gyereknek valók az ilyen erõs középiskolák, mint akik odajárnak ténylegesen, mert ez, nagyon sok ilyen iskola megköveteli az állandó versenyrészvételeket, jól kell teljesíteni, úgy-e, minden tantárgyban, és emellett még mondjuk nyelvvizsgákat szerezzenek, emellett még ilyen korban sokan megszerzik mondjuk például a jogosítványt, vagy sportolnak, vagy iskolaújságot szerkesztenek, tehát nagyon sok tevékenységet próbálnak a gyerekekre rátestálni, és ez nem mindig jó, tehát van, aki ezt bírja, van, aki be tudja osztani az idejét, és van, akinek ez való, és õ emellett nagyon jól tudja magát érezni, de nagyon sokaknak ez teher. Õk nem tudnak gyerekek lenni, tehát azt szokták mondani, hogy hagyni kell idõt arra, hogy a gyerekek ö, kiélhessék a gyerekkorukat, tehát nemcsak azt kell megtanulniuk 14 és -8 éves koruk között például, hogy ö, mikor volt a negyvennyolcas szabadságharc, hanem ekkor tanulják meg a társas kapcsolatokat kezelni, a baráti kapcsolatok ekkor alakulnak ki, hogy hogy viszonyulnak a többiekhez, 16:29:23 az önbecsülése, hogy egy egészséges önkép, egy egészséges személyisége legyen, és ezek hosszabb távon tulajdonképpen fontosabbak, mint az, hogy éppen történelembõl négyes volt, vagy ötös, vagy esetleg hármas, mert talán az nem befolyásolja azt annyira, hogy sikeres lesz-e az életben, vagy sem. TE: Meg vagyok lepve, hogy pont egy olyan embertõl hallom ezeket a gondolatokat, aki egyébként tehetséggondozással foglalkozik. Hát, hogy fér ez a kettõ össze? MK: Én általános gondolkodás- és kreativitásfejlesztõ tanfolyamokat tartok. Tehát ezek nem szaktárgyi jellegûek, hanem ilyen intelligenciafejlesztõ, problémamegoldó, képességfejlesztõ kurzusok, a gyerekek nagyon sokszor nagyon sok különórára járnak, már kis kortól, és ez sem biztos, hogy jó. Igyekszem a szülõkben is tudatosítani, hogy persze, ez a játékos logikai foglalkozás nagyon hasznos, meg nagyon jó, amivel én foglalkozom, de természetesen ez ne menjen ez se annak a rovására, hogy a gyerek tudjon szabadon játszani, hogy föl tudja dolgozni azokat az élményeket, amik nap közben érték. 16:30:22 TE: Erre mondják sokan azt, hogy "dehogy az elsõ évek mennyire meghatározóak" és három éves korunkig magunkba szívjuk azt a tudást, vagy legyen mondjuk 6 éves korunkig, ami majd a késõbbi tudásunk 80 százaléka. 16:30:33 MK: Ez így igaz, de ezt nem expliciten tanuljuk meg, tehát az óvodában sem ültetik le a gyerekeket, hogy "akkor most megtanuljuk, hogy a napszakok pontosan hogy vannak", és utána kikérdezik tõlük, hanem nyilván ez úgy az emberbe beleivódik. Ez a tudás, ez szerintem nem annyira egy lexikális tudás, hanem egyszerûen az életrõl való tudás, és 3-6 éves kor között még azért a szülõ tud legjobban foglalkozni a gyerekkel, mert sokan keresnek meg a Mensa Tehetséggondozási Ügyvivõjeként is, úgy szülõk, hogy nagyon jó képességû a gyerek, mondjuk egy 4-5 éves, és mondjuk én mit tudok ajánlani, milyen fejlesztõ foglalkozásra vigyék? 16:31:07 És én mindig azt szoktam mondani, hogy ne vigyék sehova, ha csak nem tényleg nagyon kézenfekvõ, és közel van, és a gyerek is szereti, vagy pont ott az óvodában esetleg van valamilyen kis játszás, de az, hogyha a szülõ munka után összeszedi a gyereket, beülnek az autóba, egy fél órát, órát állnak a dugóban, utaznak, utána ott van, egy fél órát, órát játszik valahol, utána megint hazamennek, egy fél óra, óra, akkor utána még a szülõnek otthon még fõzni kell, vagy még dolgai vannak, akkor közben ideges, tehát az egész, tehát amit nyerünk a réven, azt elvesztjük a vámon, tehát igaz, hogy nyerünk azzal, hogy ott van ezen a fejlesztõ foglalkozáson, ami még esetleg tényleg hasznos is, de sokkal többet érne, hogyha ezt az idõt mondjuk a szülõk a gyerekkel töltenék, 16:31:48 és egyszerûen csak beszélgetnének vele, mesélnének. Ilyen idõs korban szerintem még a szülõ az, aki a legtöbbet tudja nyújtani a saját gyerekének. 16:31:57 KB: Mózes Krisztiánt, a Mensa HungarIQa tehetséggondozási ügyvivõjét hallották. 06-30-9666 az sms-számunk, nemsokára folytatjuk. A tehetséggondozásról beszélgetünk ebben a bõ fél órában. Két perccel elmúlt fél öt, most hírek röviden, Török Annamáriától. 16:32:12 ... 16:34:37 KB: Négy perccel múlt fél öt. Idõrõl idõre fellángol a vita, hogy kibõl lesz zseni. Vannak, akik szerint bárkibõl lehet zsenit nevelni. Errõl beszélgetünk ebben a bõ fél órában Gyarmathy Évával, a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Intézetének tudományos fõmunkatársával, aki egyébként skype-on kapcsolódik a mûsorba Angliából. Már többször elhangzott az elõzõ fél órában is, általában, amikor itt zajlanak a vitában az érvelések, mindig felvetõdik, hogy a jelenlegi iskolarendszer nem akalmas a tehetségek kibontakoztatására, s ezt nagyon sok felé mondják a világban, mondják ezt az amerikai iskolarendszerre, mondják ezt Európában is. Errõl mit gondol, valóban gátolja az iskolai keretek rendszere a tehetség kibontakozását, azért, mert nincs rá idõ? GyÉ: Ezt nagyon, ugyanezt a kérdést feltették a tudósok is, és elkezdték vizsgálni a tehetségek fejlõdését, és már ezért eléggé hosszú távon, úgy a 20. század már e, foglalkozott a tehetség, nagyon tudatosan, tudományosan is, és kiderült, hogy vannak olyan tehetségek, akik a normál iskolai környezet és az ahhoz kapcsolódó lehetõségek kapcsán ki tudják fejleszteni a tehetségüket, és kiemelkedõk lesznek, viszont elég egyértelmûen nagyon sokan e, szinte meg sem jelennek, és a tehetségfejlesztések, az iskola ilyen szempontból csak azoknak alkalmas, 16:36:01 akik pont úgy szeretnek tanulni, ahogy az iskola tanít, vagyis egy nagyon szûk rétegnek, úgyhogy az iskolára bízni kizárólag a tehetséggondozást akkor lehetne, hogyha ez elég széles, sokféle tanulási módnak megfelelõ lehetõséget adna. Addig pedig e, úgy gondolom, hogy bizony arra van szükség, hogy a szülõk sokkal nagyobb figyelemmel és a megfelelõ lehetõségeket megtalálva segítsék a gyereket. KB: A nagy tehetségek esetében ezért választják általában a magántanuló intézményét? GyÉ: Így van. Így van. Egyébként éppen Polgár Judittal, aki egy zseniális e, e, oktatási anyagot dolgozott ki, ahol a sakkot nem tanítják, hanem a sakkal tanítanak. Õneki mondta egy kollégám, hogy, hogy "Judit, könnyû neked ilyen okosnak lenni, nem jártál iskolába". E, és a Judit azt mondta egy kis gondolkodás után, "hát, igen". Úgyhogy amíg ilyen válaszok vannak, és ezek, úgy tûnik, hogy hát, megfontolt, és valóban e, a valóságra épülõ válaszok, addig azt kell mondani val, hogy az iskola nem alkalmas a tehetséggondozásra, csak nagyon kevés tehetségnek felel meg. KB: A szülõ szerepérõl, szerepérõl már rengeteget beszéltünk eddig, de mi múlik a pedagóguson? GyÉ: E, a második e, sorban ott van a pedagógus, vagy hát, el kell gondolkodni, mert azért most már vegyük be a médiát is, sõt, a digitális technikát, ugyanis, ö, most már, hát, látjuk, itt vagyok, a világ végén is van egy kapcsolatunk, ö, ö, fantasztikus lehetõségek vannak mai gyerekek elõtt az önálló tanulás és a társas tanulás terén. A jövõ tanulása ez lesz. Hát, az egész iskolarendszernek, a pedagógusoknak át kell gondolniuk, hogy miképpen tudják bevonni azt a hatalmas lehetõséget, amit a digitális technika hozott, mert a gyerekek nagyon hamar kikopnak az iskolából és önfejlesztõvé válnak. Most óvodásgyerekrõl beszélek, aki mondjuk már rá tud menni az internetre, kikeresni a, azokat a hangszereket, amiket õ szeret, letölteni e, különbözõ e, zenéket és képeket, videókat. E, ez a gyerek, hogyha valamilyen oktatási intézménybe kerül, biztos, hogy hátrányba fog kerülni, mert nem érdekli, ami ott van, és nem fejlõdik megfelelõen. KB: Tehát akkor a szülõ és a pedagógus mellett a harmadik az a technológiai fejlõdés, ami ezt az egész folyamatot befolyásolja, és hogyha jól értettem, amit mondott, akkor még esetleg segít is úgymond a kiválasztásban, hogy megtalálja önmagát az adott tehetség, és, hogy felfigyeljenek a tehetségre. GyÉ: Így van, ez, ez a zseniális gondolat, amit sajnos az iskolarendszer, sõt, a hazai tehetséggondozás sem tudott megfogalmazni ilyen gyönyörûen, mert arra lenne szükség, hogy a gyerekeket megkínáljunk sok mindennel, ugyanis, most, ha mindenkit megkínálunk sakkal, az nagyon jó, mert okosabbak lesznek, de ahogy Polgár László is mondta, hát, jó lenne, ha mással is megkínálhatnánk, de itt van a technika, amikor is beleláthatnak olyasmibe a gyerekek, például az orvostudományba, hogy õ eldöntheti, hogy igen, õ orvos akar lenni, ettõl még persze, a sakk az szuper jó dolog, meg minden táblás játék, mert okosak lesznek a gyerekek, de ahhoz, megnyíljon a világ, ehhez manapság hatalmas nagy eszköz a digitális technika. 16:39:33 KB: Gyarmathy Évát, a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Intézetének tudományos fõmunkatársát hallották. Köszönöm szépen, hogy itt volt velünk. Egyébként gondolom, hogy a hangminõségbõl sejthetõ volt, hogy skype-on kapcsolódott a mûsorba Gyarmathy Éva. A tehetséggondozásról beszélgettünk. 16:39:48 Öt perc múlva lesz háromnegyed öt. Most a Hangtárral folytatjuk. 16:39:51 ...

Várom leveledet.
1 bejegyzés (2013-05-16) Tovább a naplóhoz

Kálmán

61 éves Randivonal társkereső férfi, Budapest

BIOLÓGIAI CSODA vagyok: Szuper fiatalos. KÖZÖS GYEREKEINK nevelé

BIOLÓGIAI CSODA vagyok:

Minimum 130 évig fogok élni, és olyan fiatal vagyok testben, szexben, lélekben, hogy azt a 20 évesek is megirigyelhetik.

Fiatalosságomat a Veled közös gyerekeink örökölni fogják tőlem, ami Neked, a leendő gondos anyának is fontos.

Ha meggyőztelek, kérlek, ugord át a most következő bekezdést:

Ha két ember összeillik, örüljön, ha csak annyi köztük a korkülönbség, mint köztünk, s nem pedig pl. 1000 év. Sok kapcsolatban volt már nagy korkülönbség, lásd pl. Alec Baldwin - Hilaria Thomas = 26 év, Charlie Chaplin - Oona O'Neill = 36 év, Karel Gott - Ivana Machácková = 37 év, Steve Martin - Anne Stringfield = 26 év, Ernyei Béla - Balaton Dóra = 38 év, Kóbor János - Deme Zsóka = 23 év, Pataky Attila - Orsika = 23 év, Seffer István - Bodri Krisztina = 32 év, Vásáry Tamás - Tunyogi Henriett = 41 év, Zorán Sztevanovity - Hegyi Barbara = 24 év. Stb. Részben ide vág, amit Albert Schweitzer mondott: "A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota: az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon. Csak az öregszik meg, aki lemond az eszményeiről. Az évek múlásával ráncos lesz az arcod, de ha kialszik benned a lelkesedés, akkor a lelked ráncosodik meg. Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet." Mindez persze csak RÉSZBEN vág ide, mert nem vagyok ráncos, hisz, mint írtam, BIOLÓGIAI CSODA vagyok. És TÉNYLEG az is vagyok.

Kösz.

Fontos, hogy a fentieken kívül ez is vagyok:

TÖKÉLETES FÉRFI :)

TÖKÉLETES FÉRJ :)

TÖKÉLETES APA :)

(Nincs mit tenni, ez van.)

Jobb lesz Neked, ha most jössz rá, hogy én vagyok számodra az Igazi, és nem 20 év múlva, hogy én LETTEM VOLNA az.

RÉSZLETEK:

Feleséget, szerelmet, szeretőt, barátot, jövendő gyermekeim anyját keresem a nőben, az Igaziban.

Szerintem a párkapcsolat, házasság azt jelenti, hogy egymásnak tetsző módon egymással csináljuk a következőket, mivel szeretjük egymást:

Szex. Gyereknevelés. Beszélgetés. Egymás kényeztetése. Napi problémák megoldása. Közös élet.

Kérlek, csak akkor írjál nekem, ha ezeket el tudod velem képzelni.

Alábbiakban:

1.) Bemutatkozás.
2.) Gyereknevelés.
3.)-6.)-ig: Ilyesmik jutnak eszembe. Neked mik szoktak?
7.)-24.)-ig: Érdekes témák, idézetek.

Tehát:

1.) Bemutatkozás. Akkor keressük egymást, ha KB. ezek fontosak Neked is (pár apróságban majd nyilván összecsiszolódunk):

Szív - Ész - Érzelem - Értelem
Megértés - Bizalom - Szeretet - Szerelem
Őszinteség - Hűség - Türelem - Figyelem
Egészség - Ivóvíz - Levegő - Élelem
Bölcsesség - Ötletek - Komolyság - Játék
Kreativitás - Képzelet - Fantázia - Eredetiség
Intuíció - Átlátás - Gondolkodás - Logika
Műveltség - Ráció - Agy - Intelligencia
Tudomány - Könyv - Építés - Alkotás
Információ - Fejlődés - Tájékozottság - Konstruktivitás
Tettek - Szavak - Elmélet - Gyakorlat
Elszántság - Célok - Eltökéltség - Akarat
Rugalmasság - Meggyőzhetőség - Kompromisszumkészség - Belátás
Természetesség - Mesterkéletlenség - Beszélgetés - Kommunikálás
Axiómák - Elvek - Definíció - Értelmezés
Lényeglátás - Áttekintés - Boncolgatás - Elemzés
Analízis - Nyelvezet - Kulturáltság - Illem
Óvatos Kesztyűs kéz - Csiszoltság - Küllem
Következetesség - Elvszerűség - Elkötelezettség - Jellem
Nyugalom - Távlatok - Rend van a fejben
Korrektség - Elvhűség - Tartás - Gerinc
Állhatatosság - Kitartás - Stabilitás - "Hit"
Kiegyensúlyozottság - Kiszámíthatóság - Mértéktartás - Tudatosság
Önfegyelem - Mértékletesség - Szabadság - Lazaság
Önmérséklet - Önkontroll
Romantika - Tűz - Láng - Lobogás - Lelkesedés - Szenvedély
Életszeretet - Életvidámság - Életerő - Életkedv - Fittség
Optimizmus - Derűlátás - Emberség - Segítőkészség
Empátia - Tapintat - Jóakarat - Békesség
Szerénység - Öntudat - Magabiztosság - Önbizalom
Becsület - Erkölcs - Meggondoltság - Megfontoltság
Körültekintés - Józanság - Megbízhatóság - Lelkiismeretesség
Pontosság - Gondosság - Rendszeretet - Igazságszeretet
Nyíltság - Humor - Gyerekszeretet - Családszeretet - Szex

Szinonímák azért voltak, hogy ne értsük félre egymást.

2.) Gyereknevelés. Nem baj, ha Téged és engem más érdekel, mert ha jól neveljük, az lesz a közös gyerekünk, ami őt érdekli, és nem az, ami minket.

Te hogy szeretnél gyereket nevelni?

Én így, és ha átfedések vannak a bemutatkozással, vagy éppen nincsenek, akkor ennek az az oka, hogy amilyen az ember, úgy nevel gyereket:

Közös gyerekeink nevelését Veled egyetértésben képzelem, és nem ellened harcolva. Kb. a Gordon-módszer híve vagyok. Fontos, hogy ne erőltessük akaratunkat a gyerekre, hadd tanuljon saját tapasztalatából (vészhelyzetet kivéve). Fontos a gyerek önállóságra és egészséges életmódra nevelése (nem nassolunk, nem eszünk rendszertelen időközönként, és nem válogatunk (ha a gyereknek nem kell a reggeli, majd eszik délben). Fontos a pozitív kijelentésekkel való nevelés (nem mondjuk, hogy "Ez a betű csúnya, inkább így írd! ", hanem azt mondjuk, hogy "Ez a betű szép, és ha így írod, még szebb lesz."). Fontos a szeretet, a családon belüli őszinteség, a gyerek összes kérdésének megválaszolása, a simogatás, cirógatás, dédelgetés, babusgatás, melegség, ölelés, ének, mese, festés, rajz, gyurma, játszótér, kézimunka, babázás, kártyavár, lassú marokkó, társasjáték (az intellektuális igényesség alapja), duplo, lego, babilon, jáva, kocka, gyöngyfűző, konstrüktőr, dugdosó-, csillag- és egyéb építőjátékok (amikből akármit lehet építeni, és nemcsak pl. 1 autót). Nem kellenek távirányítós járművek, és nem kell pl. 100 baba, 100 kisautó stb., és nem is kell minden. Fontos a torna, sport, testmozgás, a sok együttlét és értelmes beszélgetés (melyben gondolatainkat érthetően, logikusan fejtjük ki, nem erőszakoskodunk, nem személyeskedünk, nem ismételjük önmagunkat, nem térünk el a tárgytól, hanem kilyukadunk valahová, és valódi ismeretekre támaszkodunk, nem pedig feltételezésekre, mert legalább picikét tájékozottak vagyunk, pl. a rádióból). Fontos a türelem, a gyerek emberi méltóságának tisztelete, és az, hogy a szülő ne gügyögjön, ne selypítsen a gyereknek, ne zárja járókába, ne hagyja sírni (amit nem csoki, cukor, cumi gyerekszájba tömésével kell elérni). Ha a gyerek valahol rosszat lát, megmagyarázzuk, hogy mások csinálhatják, de mi NEM. Verés, tiltás, erőszak, hiszti, bünti, indulat, hangfelemelés, megfélemlítés, zsarnokoskodás, káromkodás, kiabálás, parancsolgatás, erőszak és "ha nem eszel répát, nem kapsz cukrot"-féle elhiteltelenítő, be nem váltott fenyegetés, fenyegetődzés, zsarolás helyett a mi módszerünk a megelőzés, meggyőzés, magyarázás, figyelem-elterelés, példamutatás, jó szokások kialakítása (háziasság, rend- és tisztaságszeretet stb.), közös házimunka, étkezés, barkácsolás, séta és kirándulás, ahol nem végigrohanjuk a távot, hanem, ha kell, akár egy órára is megállunk pl. a bokor mellett és magyarázunk a gyereknek, ahogy főzés stb. közben is. Általában is ellenzem, hogy a valahová siető szülő maga után húzza a gyerekét. Gyerekeinket nem TV- és DVD-nézésre, gépies (mobiltelefonos, számítógépes, gombnyomogatós) reflexedző játékokra, hanem értelmes könyvek olvasására, munkaszeretetre (hobbiszeretetre), céltudatos életre és kreatív emberré akarom nevelni, akik megvalósítják terveiket és gondolataikat. Bátorítani akarom, hogy legyenek értelmes, kritikus (de nem kritizálgató), önálló, eredeti, konstruktív, független, termékeny, nem konvencionális ötleteik, gondolataik, és azon a területen bontakozzanak ki, amit szeretnek, ahelyett, hogy pl. kitűnő tanulók lennének egy versenyistállószerű iskolában. Ezoterikus és vallásos hit helyett kíváncsiságra, tájékozódási igényre, önálló véleményalkotásra, ugyanakkor tudásuk korlátainak szem előtt tartására, és nem begyepesedett gondolkodásra szeretném őket nevelni, valamint a természettudományok, főleg a bölcsesség alapját képező szociobiológia szeretetére, vagy legalább méltánylására. Szeretném, ha gyerekeink tanulni próbálnának hibáikból (vagy a másokéból), s nem pedig elfelejteni akarnák őket, vagy lelki betegek lennének tőlük. Legyen egészséges önbizalmuk, de ne legyenek beképzeltek. Szerintem ebből következik a nem túl nagy, de nem is túl kis mértékű önzetlenség, szociális érzékenység, mások érzelmeinek figyelembevétele, a címek, rangok, titulusok, címerek és tekintélyre hivatkozások, valamint a gúnyolódás és a lekezelés kerülése, az emberséges stílus is, és a természetes, tehát érzelmekkel nem hivalkodó, mesterkéletlen, pózolás-, szertartás-, rituálé-, színjáték-, játszma- és szerepjátszásmentes viselkedés is, legalábbis, ha erre lehetőség van (lásd Berne könyvét, és lásd ezeket: Húsvéti férfi versikét mond - nő: "szabad" - férfi: locsol. Karácsonyi almafelvagdosás, "hogy el ne felejtsük, mely szeretteink körében töltöttük a karácsonyt". Szilveszter éjfélkor himnuszhallgatás-éneklés pezsgőspohárral, vigyázzállásban. Iskolai ballagások. Ünnepek, megemlékezések.). Következik végül annak elfogadása is, hogy senki sem tökéletes.

3.)

Ha az ember cseresznyét eszik, sok mindent tehet a cseresznyemagokkal:
1.) Kupacba rakhatja őket.
2.) Egyenes vonal mentén sorba rakhatja őket.
3.) Szabályos négyszögbe rakhatja őket.
4.) Szabályos körbe rakhatja őket.
5.) Stb.
6.) Lerakhat a tányérra először 1 db-ot, aztán kicsit odébb szabályos négyzet alakban 2x2-őt, aztán megint kicsit odébb megint szabályos négyzet alakban 3x3-at, aztán ismét kicsit odébb ismét szabályos négyzet alakban 4x4-et, aztán újból kicsit odébb újból szabályos négyzet alakban 5x5-öt, stb.
A sok lehetőség közül elég egyet-kettőt is kipróbálni, lényeg, hogy az ember el is gondolkozhat azon, melyik elrendezés a szebb, és egyáltalán, mi az a "szépség", mit jelent az, hogy szép valami?

4.)

Láttam egy nőt. Minden ujján gyűrű volt. Elkezdtem magamban énekelni a Csön-csön-gyűrűt. Aztán eszembe jutott, hogy amit énekelek, az tulajdonképpen a Csip-csip-csóka, vak varjúcska dallama. Utána az jutott eszembe, hogy már gyerek koromban sem értettem, mi az értelme annak, hogy vak ez a szegény kicsi varjú ebben a dalban, mint ahogyan pár más ének szövegét sem értettem. Mivel azt hiszem, sokan mások is így vannak ezzel (hiszen én sem tudok rosszabbul magyarul, mint mások), ezért azt hiszem, szép lassan az emberek sokszor meg is szokják, hogy nem értik a szöveget, és hogy "természetes", hogy nem értik a mondottakat-olvasottakat. Így azt hiszem, hogy az analfabetizmus egyik oka az ilyen szöveg-meg-nem-értés.

5.)

Elrohantam otthonról, és a buszbérletet a szatyrom aljára tettem, majd arra rá a szemetes zacskót, s mivel nem akartam lekésni a buszt, nem tettem be a szemetes zacskót a szeméttárolóba, hanem magammal vittem, és felszálltam vele a buszra. Gondoltam, hogy ha jön az ellenőr, megkérdem tőle, biztosan látni akarja-e a bérletemet, mert az sajnos lent van az almacsutkák és rohadt krumplik alatt. Ha megkérdi, hová viszem a rohadt krumplit, azt mondom neki, hogy a barátomhoz megyek, detektoros rádiót fogunk építeni, mert a rohadt krumpliból nagyszerű detektoros rádió lesz, csak két drótot kell beleszúrni, meg még egy-két apróság kell hozzá.

6.)

Ahogy növekedett az emberek tudása, úgy változott az emberek istenképe is:

Isten képét valamikor teljes egészében a nagyurakról mintázták, akikhez a szegény embernek (lényegében ma is) így kell fordulnia: "Uram, Jó Uram, Nagy Jó Uram, Tekintetes-, Kegyelmes-, Méltóságos-, Nagyságos Jó Uram! Alázatos tisztelettel könyörgök, esedezek, irgalmazzon nékem, kegyeskedjen belém rúgni, kegyeskedjen eltiporni, kegyeskedjen belém törölni a lábát! "
2000 évvel ezelőtt megszületett a keresztény ség. Jézus Krisztus azt tanította, hogy Isten mindenek előtt a szerető Atyához hasonlít. (Isten persze azért továbbra is rendelkezik hatalommal is.)
500 éve kezdődött a protestantizmus, mely belülről igyekezett megreformálni a keresztény séget, s egyben a keresztény ek istenképét. (1999. november 1-én a katolikusok és protestánsok kompromisszumot kötöttek.)
A jelen: Tudjuk, hogy Ádám és Éva evett valamikor a tudás fájáról (Mózes I. 3. 6.). A tudomány azóta bekövetkezett fejlődése lehetővé teszi, hogy végképp szakítsunk a kegyelmes urakkal, és istenképünket a tudósról mintázzuk:

1.) A fizika feltárta az anyagmegmaradás törvényét: Anyag öröktől fogva volt, van és lesz. (Energia-, impulzus-, impulzusmomentum-, stb.-megmaradás.)
2.) A biológia feltárta, hogy az anyagi világban magától alakult ki az élet, sőt, az értelmes élet is. (Evolúcióelmélet.)
3.) Mivel öröktől fogva van anyag, ezért öröktől fogva van élet is, sőt, értelmes élet is öröktől fogva van a Világegyetemben.
4.) Az igazán értelmes élet nem pusztítja ki magát sem háborúkkal, sem környezetszennyezéssel, sem máshogy, és kivédi az olyan természeti katasztrófákat is, mint pl. aszály, árvíz, jégkorszak, Nap kihűlése, ősrobbanás, világegyetem-összehúzódás, stb.
5.) Mivel az igazán értelmes élet nem pusztítja ki magát, és mivel a természeti katasztrófákat is kivédi, ezért végtelenül értelmessé fejlődik.
6.) Isten egy végtelenül értelmes élőlény, és ezért a tudósokra hasonlít, nem pedig a kegyelmes urakra. (Lásd Einstein: A tudomány temploma.)
7/1.) A világon nemcsak egyetlen egér, vagy egyetlen egyéb fajtájú élőlény van, hanem több, és ezek hím- és nőneműek, hogy szaporodni tudjanak egymás közt. Isten sincs egyedül. Ezt bizonyítja a Bibliában az Istennel kapcsolatos többes szám: "És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra" (Mózes I. 1. 26.), és bizonyítja a "mi közűlünk egy" kifejezés is: "Ímé az ember olyanná lett, mint mi közűlünk egy" (Mózes I. 3. 22.).
7/2.) Isten és társai férfiak is és nők is lehetnek, hogy szaporodni tudjanak. Ezt bizonyítja, hogy Isten nem egyféle embert teremtett az ő képére, hanem kétfélét, férfit és nőt, amit a Biblia egyetlenegy mondatban közöl: Mózes I. 1. 27.: "Teremté tehát Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket."
7/3.) Isten valóban szaporodik is, és vannak fiai, akiket szintén hajt a szaporodási ösztön: Mózes I. 6. 2.: "És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közűl, kiket megkedvelnek vala.", Mózes I. 6. 4.: "Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik.".
8/1.) Isten a Világegyetem terméke, tehát nem ő teremtette a Világot, ő legfeljebb csak az eget és a földet teremthette. Ezért kezdődik a héber Tóra eképpen: Első sor: "Kezdetben". Második sor: "Alef" (a héber abc első betűje). Harmadik sor: "Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.". A keresztény Bibliába betoldott "A világ teremtése." felirat meghamisítja az eredetit.
8/2.) Isten nem tud a semmiből valamit teremteni, Isten csak a már korábban is létező anyagból teremthet. A Biblia sem mond mást, sőt, ha fontos, meg is nevezi ezt a korábbi anyagot: Mivel Mózes I. 3. 19-ben Isten úgy bünteti az embert, ahogy ("... visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz"), ezért a Biblia már előtte elárulja, miből teremtette Isten az embert (és az állatokat): Mózes I. 2. 7.: "És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából", Mózes I. 2. 19.: "És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat". (Ha a "formálni" szó mást jelentene, mint a "teremteni" szó, akkor itt valami teljesen más történetről lenne szó, mint Mózes I. 1. 21-ben: "És teremté Isten ... mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint", mint Mózes I. 1. 25-ben: "Teremté tehát Isten szárazföldi vadakat nemök szerint", mint Mózes I. 1. 26-ban: "Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra", és mint Mózes I. 1. 27-ben: "Teremté tehát Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.".)
9/1.) Isten alá van vetve a természettörvényeknek, mint az ember, de többet tud azokról. Hogy még többet tudjon, Isten is figyeli a Világot, és a természettörvények megengedte határokon belül ő is kísérletezik vele. A "Kezdetben teremté Isten az eget és a földet." mondat Isten kísérleteire utal (Mózes I. 1. 1.).
9/2.) Isten kísérleteire utal annak leírása is, hogy egyes kísérletek várt eredményt adnak, más kísérletek pedig nem vártat (épp ezért kísérletezik Isten is, és ember is). Ha utal, a várt eredményt adó kísérletekre így utal a Biblia: "És látá Isten, hogy jó" (Mózes I. 1. 4., 10., 12., 18., 21., 25., 31.). A nem várt eredményt adó kísérletekre viszont így utal, ha utal: "Megbáná azért az Úr, ... , és bánkódék az ő szívében." (Mózes I. 6. 6.), "... bánom, hogy azokat teremtettem" (Mózes I. 6. 7.).
9/3.) Isten kísérleteire utal a teremtés és benne az ember teremtésének kétféle leírása is: Mózes I. 1. és Mózes I. 2. Az előbbiben a Biblia szerint legalább hét alkalommal született várt eredmény (Mózes I. 1. 4., 10., 12., 18., 21., 25., 31.), ami összhangban áll azzal, hogy az evolúcióelmélethez is ez a teremtés áll közelebb.
10/1.) Mivel Isten tudós, ezért a módszerei tudományosak. A tudomány a meghatározásokkal = definíciókkal = ELNEVEZÉSEKKEL kezdődik: "Téglalapnak nevezzük az egyenlő szögű négyszöget." (Hajdu Sándor szerk.: Matematika, Általános iskola 8. osztály, Alapszint, Calibra Kiadó, 93. o.). Pontosan így ír a Biblia is, megelőzve a matematikusokat: Mózes I. 1. 5.: "És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának", Mózes I. 1. 8.: "És nevezé Isten a mennyezetet égnek", Mózes I. 1. 10.: "És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé".
10/2.) Mivel Isten olyan, mint az értelmes ember, csak öregebb és okosabb (Mózes I. 3. 22.: "Ímé az ember olyanná lett, mint mi közűlünk egy, jót és gonoszt tudván."), ezért Isten és ember egyenjogú, egymás munkatársa. Erre utal az a racionális érvelés (tudományos módszer), mellyel az egyik értelem (az Ember) meggyőzi a másikat (az Istent) (Mózes I. 18. 22-33., Mózes II. 32. 9-14.):
Mózes I. 18. 22-33.:
22. És elfordulának onnan a férfiak, és menének Sodomába: Ábrahám pedig még az Úr előtt áll vala.
23. És hozzá járula Ábrahám és monda: Avagy elveszted-é az igazat is a gonoszszal egybe?
24. Talán van ötven igaz abban a városban, avagy elveszted-é, és nem kedvezel-é a helynek az ötven igazért, a kik abban vannak?
25. Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonoszszal, és úgy járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?
26. És monda az Úr: Ha találok Sodomában a városon belől ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek azokért.
27. És felele Ábrahám, és monda: Ímmár merészkedtem szólani az én Uramnak, noha én por és hamu vagyok.
28. Ha az ötven igaznak talán öt híja lesz, elveszted-é az öt miatt az egész várost? És monda: Nem vesztem el, ha találok ott negyvenötöt.
29. És ismét szóla hozzá és monda: Hátha találtatnak ott negyvenen? És monda Ő: Nem teszem meg a negyvenért.
30. Mégis monda: Kérlek, ne haragudjék meg az én Uram ha szólok: Hátha találtatnak ott harminczan? És Ő felele: Nem teszem meg, ha találok ott harminczat.
31. És ő monda: Ímmár merészkedtem szólani az én Uramnak: Hátha találtatnak ott húszan? Felele: Nem vesztem el a húszért.
32. És monda: Ne haragudjék kérlek az én Uram ha szólok még ez egyszer: Hátha találtatnak ott tízen? És Ő monda: Nem vesztem el a tízért.
33. És elméne az Úr, minekutánna elvégezte Ábrahámmal való beszélgetését; Ábrahám pedig megtére az ő helyére.
Mózes II. 32. 9-14.:
9. Monda ismét az Úr Mózesnek: Látom ezt a népet, bizony keménynyakú nép.
10. Azért hagyj békét nékem, hadd gerjedjen fel haragom ellenök, és törűljem el őket: Téged azonban nagy néppé teszlek.
11. De Mózes esedezék az Úrnak, az ő Istenének színe előtt, mondván: Miért gerjedne Uram a te haragod néped ellen, a melyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál vala ki Égyiptomnak földéről?
12. Miért mondanák az égyiptomiak, mondván: Vesztökre vivé ki őket, hogy elveszítse a hegyek között, és eltörűlje őket a föld színéről? Muljék el a te haragod tüze, és hagyd abba azt a néped ellen való veszedelmet.
13. Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról, és Izráelről a te szolgáidról, kiknek megesküdtél te magadra, mondván nékik: Megsokasítom a ti magotokat mint az égnek csillagait; és azt az egész földet, melyről szóltam, a ti magotoknak adom, és örökségül bírják azt örökké.
14. És abba hagyá az Úr azt a veszedelmet, melyet akart vala bocsátani az ő népére.
(Munkatársak között persze nem szokás a fohászkodás, esedezés, imádkozás, könyörgés, hálálkodás, áldozatbemutatás, megalázás, stb. Mózes és Ábrahám ezekre utaló szavai abból a korból származnak, melyben Isten képét főleg a kegyelmes urakról mintázták.)

Albert EINSTEIN: Válogatott tanulmányok, Gondolat, Bp., 1971. A Berlini Fizikai Társaság tagjai előtt Berlinben Max PLANCK 60. születésnapján elmondott beszéd: 203. o.:

Változatos alakú épület a tudomány temploma. Nagyon különbözők a benne járkáló emberek és azok a szellemi indítékok, amelyek őket e templomba vezették. Jó néhányan fölényes szellemi erejük örömteli érzésével foglalkoznak a tudománnyal; az ő számukra a tudomány a hozzájuk illő sport, amely az erő élményét adja és a becsvágy kielégülését eredményezi; de olyanok is sokan vannak a templomban, akik csak utilitárius célokból áldozzák fel agyuk zsírját oltárain. Ha isten angyala leszállna az égből, s kizavarna minden embert a templomból, akik ebbe a két csoportba tartoznak, alaposan kiürülne ugyan, néhány jelenkori és múltbeli férfiú azonban bent maradna. Ezek közé tartozik a mi Planckunk is, s ezért szeretjük őt.
Jól tudom, hogy az előbb lélekben sok értékes embert könnyű szívvel kikergettünk a templomból, olyanokat, akiknek nagy, sőt talán döntő részük volt a tudomány templomának felépítésében; sokuknál nehezére is esnék angyalunknak a döntés. Egy dolog azonban biztos: Ha csak olyan emberek volnának, mint akiket az imént elűztünk, a templom nem épülhetett volna fel, mint ahogy olyan erdő sem nőhet, amely csupa kúszónövényből áll. Az ilyen embereknek tulajdonképpen az emberi tevékenység bármely küzdőtere megfelel; hogy mérnök, katonatiszt, kereskedő vagy tudós lesz-e belőlük, a külső körülményektől függ. ...
(Isten természetesen nem azokra a "tudósokra" hasonlít, akik a kúszónövényekre emlékeztetnek, hanem azokra, akik az erdő fáira. Einstein beszéde megtalálható az Interneten is. Németül: Ein vielgestaltiger Bau ist er, der Tempel der Wissenschaft. Gar verschieden sind die darin wandelnden Menschen und die seelischen Kräfte, welche sie dem Tempel zugeführt haben... Angolul: In the temple of science are many mansions, and various indeed are they that dwell therein and the motives that have led them thither...)

7.)

Csepeli György: Vonzalmak és kapcsolatok, Kozmosz Könyvek, Az én világom sorozat, Bp., 1987, 147. o.:

Az egyöntetűségre irányuló csoportnyomás kísérleti vizsgálata Asch nevéhez fűződik, aki kísérleti személyeinek egyszerű észlelési feladatokat adott. Azt kellett eldönteni, hogy egy kártyán felmutatott három vonal közül melyik vonal hosszúsága felel meg egy negyedik vonal hosszúságának.
A feladat azért érdekes, mert elvileg kívül esne a szociális realitáson, hiszen egy vonal hossza nem közmegegyezés, hanem empirikus vizsgálat kérdése. A kísérlet eredményei azonban azt mutatták, hogy a csoport egyöntetűségének védelme egyes kísérleti személyek esetében erősebb volt, mint saját nyilvánvaló tapasztalatuk.
Egy-egy csoportban nyolc egyén volt. Mindegyik tag nyilvánosan közölte ítéletét. Az egyik kísérleti személy egyszerre csak észrevette, hogy teljes ellentmondásba került a csoport összes többi tagjával. (A nyolcból hét személy ugyanis előzetesen megadott instrukciók alapján felelt.) A naiv kísérleti személy ebben a helyzetben a többség ítéletével került szembe olyan inger esetében, amikor kétségtelenül el lehet dönteni a helyes választ. Mit tettek a kísérleti személyek ebben a helyzetben?
Nagyobbik részük, 68 % független maradt. A függetlenek három típusba sorolhatók:
1. Magabiztos. Energikusan szembeszállt a többség véleményével, és volt ereje megküzdeni a konfliktussal úgy, hogy sosem engedett a maga igazából.
2. Individualista. Ő elvből ügyet sem vetett a többség véleményére, mert úgy véli, hogy "neki mindig igaza van".
3. Lelkiismeret-furdalásos. Számára a konfliktus jelentős, kételkedik ítélete helyességében, de nem enged.
Az engedékeny vagy konform kísérleti személyek, 32 % típusai a következők voltak:
1. Viaszember: önbizalma annyira alacsony, hogy ténylegesen helyesnek látta a többség ítéletét.
2. Önmagában bizonytalan: nem bízott meg a maga ítéletében, és ezért csatlakozott a többséghez.
3. Kisebbrendűségi érzéstől gyötört: teljes tudatában annak, hogy mit tesz, megszavazta a többség álláspontját, mert nem tudta volna elviselni, hogy a csoport szemében fogyatékosnak mutatkozzék.
Crutchfield hasonló személyiséghátteret figyelt meg konformizmuskísérleteiben, melyek újdonsága abban állt, hogy nemcsak egyértelmű tényítéletek, hanem félreérthető tényekre vonatkozó ítéletek, valamint értékítéletek tekintetében is mérte a többségi hatást. Asch kísérletétől eltérően ebben a kísérletben a kísérleti személyek egymástól elkülönítve ültek celláikban, s a kísérletvezető egy központi vezérlőpultról mesterségesen hozta létre a "többségi" ítéleteket.
Az egyik félreérthető feladat során a kísérleti személyeknek olyan számsort kellett kiegészíteni, amely valójában logikusan semmiképpen sem volt kiegészíthető. A kísérleti személyek 79 %-a azonban vállalkozott a kiegészítésre, amikor azt tapasztalta, hogy a "többség" is ezt tette. A kontroll kísérleti személyek mindegyike egytértett a következő értékelő megállapítással: "Úgy vélem, hogy az élet megpróbáltatásai jobbá tesznek bennünket." A "többségi" ellenzéssel szembekerülve viszont a kísérleti személyek 31 %-a (n = 50) ellenzését fejezte ki a fenti, meglehetősen közhelyízű megállapítással kapcsolatosan.
Crutchfield azt tapasztalta, hogy az értékítéletek esetében az ízlésítéletek álltak leginkább ellen a többségi ítélet megtapasztalása folytán keletkező konformizáló tendenciának. A személyi preferenciák (vagyis az ízlésítéletek, "tetszések") a csoportnyomás ellen erősen védettek. Zenei tárgyú vélemények esetében már korán kimutatták ezt a sajátos védettséget, mely arra utal, hogy az emberek csak akkor engednek a csoportnyomásnak, ha a szóban forgó kérdésben nem éreznek magukban elég hozzáértést, a megítélt inger kétértelmű vagy félreérthető, és - ha értékítéletről van szó - nem alakult ki bennük határozott meggyőződés.

8.)

Csepeli György: Vonzalmak és kapcsolatok, Kozmosz Könyvek, Az én világom sorozat, Bp., 1987, 141. o.:

... a csoportműködést előmozdító és hátramozdító szerepek ...

A csoportok tevékenységét előmozdító szerepek a következők lehetnek:
- kezdeményező: változtat, újításokat vezet be, variációk után néz;
- véleménynyilvánító: megtöri a csendet, beleszól, vitatkozik, véleménye mellett kitart, fontos kommunikációs szerep;
- kérdező: információra éhes, mindig minden részlettel kapcsolatosan okkal vagy ok nélkül felvilágosítást követel;
- informátor: szerencsére a csoportok kitermelik a kérdező méltó párját, aki készséggel kielégíti az információs (ál-)igényeket;
- szabályalkotó: igen fontos konstruktív szerep, hiszen a szabályok, normák, értékek, lényegi csoportdimenziót képeznek, és sokszor kimondásuk nélkül nem hatnak;
- általánosító: igazi csoporthoz kötött szerep, betöltője azt a feladatot vállalja magára (többnyire nem is tudva róla), hogy összefoglaljon, tisztázzon bizonyos kérdéseket a csoport előtt (sokszor az informátorra bízva a terjesztést);
- engedelmeskedő: passzív, de fontos szerep, nem ideális, ha egy csoportban túl gyakori (más szerepekkel való kombináció híján).
A tevékenységet hátramozdító szerepek közül a következőket említhetjük meg:
- akadékoskodó: többnyire a véleménynyilvánító szerepének eltorzítója (esetleg a kezdeményezőé), túlzásba vivője;
- vetélkedő: a buzgó engedelmeskedő túlbuzgalmában vetélkedővé válhat, de a csoportban elfoglalt helyzetükkel elégedetlen csoporttagok szerepe is lehet;
- mindentudó: az általánosító szerepének túltengéses változata;
- hírharang: nemcsak informál, hanem dezinformál is (rémhíreinek terjedéséért persze nem ő tehet, sőt többnyire nem is ő találja ki azokat).
A "bűnbak" szerepe a legjobb példa arra, hogy a csoportműködést látszólag zavaró szerep miként erősítheti és szilárdíthatja a csoportot. A bűnbak rejtett funkciója abban áll, hogy levezeti a csoportban felhalmozódó agresszív feszültséget, s ezáltal az összetartást kovácsolja. A bűnbakkal szemben eleve az az elvárás, hogy legyen ellenség, keltsen valamiféle viszolygást a csoport tagjaiban. A bűnbak szerepére kiszemelt személyek esetében többnyire a felnagyítás, bizonyos valóban meglévő személyi negatívumok önkényes kiragadása, a célnak megfelelő negatív indulati feszültséggel feltöltődő eszközzé alakítása a jellemző gyakorlat.

9.)

Elliot ARONSON: A társas lény, Közgazdasági és Jogi Kiadó, Bp., 1992, 73. o.:

Az engedelmeskedés mint a behódolás egyik formája

Említettük, hogy a behódoláson alapuló viselkedés általában rövid életű. Ez azonban nem azt jelenti, hogy jelentősége elhanyagolható lenne; ellenkezőleg, adott esetben rendkívül súlyos következménye lehet a rövid ideig tartó cselekvésnek is. Ezt a tényt Stanley Milgramnak az engedelmességről folytatott vizsgálatai drámai módon igazolták. (28. hivatkozás)
A színtér a következő: a kísérleti személyek önként jelentkeznek egy kísérletben való részvételre. Azt mondják nekik, hogy a kísérlet tárgya a büntetés hatása az emlékezetre, ez azonban csak a tálalás. A vizsgálat tárgya valójában az, hogy az emberek milyen mértékben hajlandók engedelmeskedni a tekintélynek. Amikor az önkéntes a megbeszélt időpontban megjelenik a laboratóriumban, bemutatják egy másik résztvevőnek és egy kissé zord tekintetű fehérköpenyes kísérletvezetőnek, aki közli velük, hogy a büntetésnek a tanulásra gyakorolt hatását fogják tanulmányozni. A gyakorlathoz az szükséges, hogy az egyik résztvevő legyen a "tanuló", akinek egy szópárokat tartalmazó listát kell memorizálnia; a másik pedig a "tanár", aki ellenőrzi őt. A kísérleti személy és társa sorshúzással döntik el, melyik szerep kié legyen; a kísérleti személy a "tanár" szerepét húzza. Ezután egy "áramütés-generátor" nevű műszerhez vezetik. A műszer kapcsolótábláján vagy harminc kapcsoló helyezkedik el, jelölésük 15 volttól ("enyhe áramütés") a közepes és a súlyos áramütésen át egészen 450 voltig ("életveszélyes áramütés") terjed. Valahányszor a "tanuló" hibásan felel, a "tanárnak" áramütést kell rámérnie - egyre növelve a feszültséget. Ezután a "tanárt" és a "tanulót" a kísérletvezető bevezeti a másik helyiségbe, ahol a "tanulót" a "villamosszékhez" kötözik és elektródák segítségével összekapcsolják a generátorral. A "tanuló" megkérdezi a kísérletvezetőt, nem árthat-e neki a kísérlet, tekintve, hogy enyhe szívpanaszai vannak. A kísérletvezető megnyugtatja: "Noha igen fájdalmasak lehetnek az áramütések, tartós szövetkárosodást nem okoznak".
A "tanuló" persze jól tudja, hogy aggodalomra nincs oka. Ő a kísérletvezető segítőtársa, a sorshúzást pedig úgy manipulálták, hogy mindenképpen neki jusson a "tanuló", a kísérleti személynek pedig a "tanár" szerepe. A "tanuló" igazából nincs bekapcsolva az áramkörbe. Ám az igazi kísérleti személy - a "tanár" - azt hiszi, hogy a szomszéd szobában levő "tanuló" össze van kötve az általa irányítandó generátorral. Az áramütés hatását példaképpen rajta is kipróbálják (a szerkezetben levő 45 voltos telep segítségével), a saját fülével hallja, hogy a "tanuló" úgy reagál, mint akinek fájdalmat okoznak. Így hát meg van győződve arról, hogy az áramütések tényleg nagyon kínosak lehetnek. Eszébe sem jut, hogy amit hall, az valójában nem egyéb, mint egy magnófelvétel, vagy pedig a "tanuló" egy előre kidolgozott forgatókönyv szerint játssza el a szerepét.
A gyakorlat megkezdődik. A "tanuló" többnyire helyesen válaszol, de ejt néhány hibát is. Valahányszor téved, a "tanár" áttér a soron következő kapcsolóra és így - legalábbis azt hiszi - egyre erősebb áramütést mér a "tanulóra". Az ötödik áramütésnél, hetvenöt voltnál az "áldozat" morogni és nyöszörögni kezd, százötven voltnál kéri, hogy hagyják abba a kísérletet, száznyolcvan voltnál felüvölt, hogy nem bírja a fájdalmat. A mutató túlhaladja az "erős áramütés" megjelölést, és a "Vigyázat! Nagyon erős áramütés" jelzéssel ellátott ponthoz közeledik. Ahogy az áramütés erősebbé válik, az "áldozat" ahelyett, hogy válaszolna, dörömbölni kezd a falon és könyörög, hogy engedjék ki a szobából. Ez persze nem helyes válasz, a kísérleti személynek tehát azt az utasítást adják, hogy növelje a feszültséget és újabb áramütéssel sújtsa az "áldozatot". Néhány próbálkozással később az újabb "tanulási" ingerre a másik szobából csak a baljós csend a válasz. Persze ez ugyancsak helytelen válasz, így a kísérletvezető a kísérleti személynek azt az instrukciót adja, hogy növelni kell a feszültséget és újabb áramütést adni.
A kísérlet résztvevőit üzletemberek, értelmiségiek, hivatalnokok és munkások véletlenszerű mintájából állították össze. Hány százalékuk folytatta az áram adagolását, egészen a kísérlet végéig? Mennyi ideig folytatnánk mi? Szociálpszichológia-szemináriumon minden évben felteszem ezt a kérdést hallgatóimnak és a 240 diák 99 százalékától azt a választ szoktam kapni, hogy abbahagynák a kísérletet, mihelyt a tanulók dörömbölni kezdenének a falon. Hallgatóim becslése hasonló ahhoz az eredményhez, amelyet Milgram kapott, amikor egy neves orvosi fakultás negyven pszichiáterét kérdezte meg. A pszichiáterek becslése szerint a legtöbb kísérleti személy abbahagyná 150 voltnál, vagyis amikor az áldozat először kéri, hogy engedjék el. A pszichiáterek úgy vélték, hogy csak mintegy 4 százalékuk folytatná az áram adagolását azután is, hogy az áldozat már nem válaszol (300 voltnál), és hogy kevesebb mint 1 százalékuk sújtaná azt "áldozatot" a lehető legmagasabb áramütéssel.
Hogyan viselkednek a kísérleti személyek, amikor tényleg benne vannak ebben a szituációban? Meglepő módon Milgram azt találta, hogy az előzőekben leírt vizsgálatok soráán a kísérleti személyek nagy többsége - több mint 62 százalékuk - ment el egészen a kísérlet legvégéig, bár egyeseknél a kísérletvezető bizonyos nógatására volt szükség. Az engedelmeskedő kísérleti személyek nem azért folytatták az áramütések adagolását, mert szadista hajlamú, kegyetlen emberek lettek volna. Az sem mondható róluk, hogy érzéketlenek lettek volna az áldozat szenvedése iránt. Voltak, akik tiltakoztak, voltak, akik láthatólag izzadtak, remegtek, dadogni kezdtek vagy a belső feszültség egyéb jeleit mutatták. Különös módon, időnként ideges nevetésben törtek ki. De mégis engedelmeskedtek.
Az ilyenfajta viselkedés nem csupán a Connecticut államban élő amerikai férfiakra jellemző. Valahányszor kipróbálták Milgram módszerét, mindannyiszor azt tapasztalták, hogy a kísérleti személyek jelentős része engedelmeskedik. Így például, a kísérletet megismételték Ausztráliában, Jordániában, Spanyolországban és Nyugat-Németországban. Ezekben az országokban a kísérleti személyek nagyjából ugyanúgy viselkedtek, ahogyan a Milgram-kísérlet eredeti résztvevői. (29. hivatkozás) Hasonlóképpen, az is kiderült, hogy a nők legalább annyira engedelmeskednek, mint a férfiak. (30. hivatkozás)
Milgram eredményei provokálóak és következményeiket tekintve kiábrándítóak: a tekintélynek engedelmeskedve az emberek megdöbbentően nagy hányada hajlandó fájdalmat okozni másoknak. A kísérletnek egyébként lényegbevágó megfelelései lehetnek a laboratóriumon kívüli világban is. Nehéz ezekről a vizsgálatokról úgy olvasni, hogy ne jutna eszünkbe némi hasonlóság Milgram kísérleti személyeinek viselkedése és ama Adolf Eichmann között, aki azzal hárította el felelősségét ártatlan emberek százezreinek meggyilkolásáért, hogy ő csupán jó hivatalnok volt és főnökei utasítását teljesítette. Hasonló eset fordult elő az Egyesült Államok legújabb történelmében is. William Calley hadnagy, akit azzal vádoltak, hogy szándékosan és minden harcászati ok nélkül kiirtotta a dél-vietnami My Lai község asszonyait és gyerekeit, nyíltan beismerte tettét, s ugyancsak azzal érvelt, hogy mindez részéről jogos volt; csupán a parancsnoki utasításnak engedelmeskedett. Figyelemre méltó, hogy Milgram egyik kísérleti alanya a vizsgálatot követő beszélgetés során kijelentette: "Én megálltam, de ő (a kísérletvezető) tovább csináltatta velem".

10.)

Susan SONTAG, ill. José Ortega y Gasset ezt írja (forrás: Halász László (szerk.): Vége a Gutenberg-galaxisnak?, Gondolat, Pro és Kontra sorozat, Bp., 1985, 420. o.):

Az elmúlt néhány évben sokat vitáztak egy állítólagos szakadékról, amely úgy két évszázaddal ezelőtt az ipari forradalommal nyílt meg "két kultúra", az irodalmi-művészi és a tudományos között. E megállapítás szerint minden intelligens és magát világosan kifejező modern ember valószínűleg otthonosan mozog az egyik kultúrában, és kizárja a másikat. Más adatok, más eljárások, más problémák érdeklik; más nyelven fog beszélni. Nagyon lényeges, hogy a két kultúrához szükséges erőfeszítés nagymértékben különbözik. Az irodalmi-művészi kultúrát ugyanis általános kultúraként értelmezik. Az ember emberi mivoltához szól; inkább elősegíti a kultúrát, a kultúrának abban az értelmében, amelyet Ortega y Gasset fogalmazott meg: a kultúra az, aminek az ember akkor van birtokában, amikor mindent elfelejt, amit olvasott. Ezzel ellentétben a tudományos kultúra a szakemberek kultúrája; az emlékezésre alapul, és úgy fogalmazzák meg, hogy a megértéséhez szükséges erőfeszítés teljes odaadást igényel. Az irodalmi-művészi kultúra célja az internalizáció, az elfogyasztás - más szóval művelés. A tudományos kultúra célja felhalmozás, a komplex eszközök externalizációja, és az elsajátításához szükséges probléma megoldása, valamint bizonyos eljárások létrehozása.

11.)

Csepeli György, ill. Tolsztoj ezt írja (forrás: Csepeli: Vonzalmak és kapcsolatok, Kozmosz Könyvek, Az én világom sorozat, Bp., 1987, 60. o.):

Az, hogy valaki kövér-e vagy sovány, jó magasugró-e vagy sem, elvileg nem vitatható, hiszen ténykérdés. Másfelől tudásunk olyan elemeket is tartalmaz, amelyek igazságáról sosem lehetünk teljesen meggyőződve, mert csak azt tudjuk megállapítani, hogy saját véleményünk, nézetünk miképpen viszonyul mások véleményéhez. Ha például Shakespeare drámáit jó drámáknak tartjuk, akkor a többséghez tartozunk, de nyilvánvalóan nem mondhatjuk, hogy igazunkat be tudjuk bizonyítani mondjuk Tolsztoj véleményével szemben, aki szerint "Shakespeare művei nem felelnek meg a művészet követelményeinek, azonkívül tendenciájuk a legalacsonyabb, a legerkölcstelenebb", miként Tolsztojnak sincsenek bizonyító eszközei a szó természettudományos értelmében. Ha például valaki azt állítja magáról, hogy ő a kor legnagyobb költője, nyugodtan teheti ezt, ugyanakkor nem mondhatja, hogy ő a világ legjobb magasugrója, ha csak 110 cm átugrására képes.

12.)

Sigmund FREUD: Bevezetés a pszichoanalízisbe, Gondolat, Bp., 1986, 306. o.:

Mielőtt azonban elbocsátanám ma Önöket, még rövid időre szeretném igénybe venni figyelmüket a fantáziaélet egy oldala számára, amely méltó a legáltalánosabb érdeklődésre. Van ugyanis a fantáziától a valósághoz visszavezető út, s ez - a művészet. A művész eredetileg szintén introvertált, aki nincs messze a neurózistól. Túl erős ösztönszükségletek hajtják, közbecsülést, hatalmat, gazdagságot, dicsőséget s a nők szerelmét szeretné megszerezni; de hiányzanak az eszközei ezeknek a kielégüléseknek az eléréséhez. Ezért, akár a többi kielégületlen, elfordul a valóságtól, s teljes érdeklődését, libidóját is, átviszi fantáziaéletének vágyképződményeire, ahonnan az út a neurózisokhoz vezethetne. Bizonyára sok mindennek kell összetalálkoznia, hogy ne ez legyen fejlődésének végső kimenetele; hiszen ismeretes, hogy neurózisuk révén mily gyakran szenvednek éppen a művészek teljesítőképességük részleges gátlása miatt. Alkatukat valószínűleg erős szublimációs képesség, és a konfliktust eldöntő elfojtás bizonyos lazasága jellemzi. A valósághoz visszavezető utat aztán a művész a következőképpen találja meg. Hiszen nem ő az egyedüli, aki fantáziaéletet él. A fantázia köztes birodalmát méltányolja az általános emberi közmegegyezés, s minden nélkülöző innen vár enyhülést s vigasztalást. De a nem művész számára nagyon korlátozott az örömszerzés a fantázia forrásaiból. Elfojtásainak érlelhetetlensége arra kényszeríti, hogy megelégedjék azzal az elvétve adódó álmodozással, ami még tudatos lehet. Ha valaki igazi művész, akkor többel rendelkezik. Először is ért hozzá, hogy álmodozásait akként dolgozza fel, hogy elveszítsék azokat a nagyon is személyes vonatkozásokat, amik elijesztik az idegent, s mások számára élvezetessé váljanak. Továbbá annyira mérsékelni is tudja őket, hogy nem egykönnyen árulják el tiltott forrásokból való eredetüket. Megvan ezenfelül az a rejtélyes képessége, hogy bizonyos anyagnak formát adjon, amíg csak fantáziaképzeteinek hű képmásává nem vált, s ekkor annyi élvezetnyereséget tud kapcsolni tudattalan fantáziájának ehhez a megjelenítéséhez, hogy ez legalább egy időre, ellensúlyozza és felfüggeszti az elfojtást. Ha képes minderre, akkor lehetővé teszi mások számára, hogy a maguk tudattalanjának hozzáférhetetlenné vált élvezeti forrásaiból ismét vigasztalást és enyhülést meríthessenek, elnyeri hálájukat és csodálatukat, s így fantáziája révén elérte, amit eladdig csak fantáziájában ért el: a közbecsülést, a hatalmat, s a nők szerelmét.

13.)

A fenti Einstein-beszéd folytatása:

... függ. Fordítsuk azonban pillantásunkat ismét azok felé, akiknek az angyal megkegyelmezett. Többnyire kissé furcsa, zárkózott, magányos fickók ezek, akik közös tulajdonságaik ellenére tulajdonképpen kevésbé hasonlítanak egymáshoz, mint a seregből elűzöttek. Mi vitte őket a templomba? Erre nem könnyű válaszolni, s a válasz nem is lehet egységes. Először is Schopenhauerrel együtt hiszek abban, hogy a művészet és a tudomány felé irányító egyik legerősebb motívum a menekülés a fájdalmasan durva és vigasztalanul egyhangú mindennapi életből, az állandóan változó vágyak bilincseiből. A finomabb lelkűeket ez kergeti ki az egyéni létből az objektív szemlélődés és megértés világába; ez a motívum hasonlít ahhoz az érzéshez, amely a városiakat zajos, áttekinthetetlen környezetükből ellenállhatatlanul a magas hegységek csendes világába vonzza, ahol a pillantás a csendben és a tiszta levegőben messzire siklik, s látszólag az örökkévalóságnak teremtett nyugodt vonalakra tapad. Ehhez a negatív motívumhoz azonban egy pozitív járul. Az ember igyekszik valamelyest adekvát módon kialakítani a világ leegyszerűsített és áttekinthető képét, s így legyőzni az élmény világát, amennyiben az utóbbit bizonyos mértékig az előbbi képpel igyekszik pótolni. Így cselekszik a festő, a költő, az elmélkedő filozófus és a természetkutató is, mindegyik a maga módján. Ebbe a képbe és ennek kialakításába viszi át érzelmi életének súlypontját, hogy így találja meg azt a nyugalmat és szilárdságot, amelyet az örvénylő személyes élmények túlságosan szűk körében nem találhat meg.
Milyen helyzetet foglal el az elméleti fizikus világképe a lehetséges világképek között? Ez támasztja a legnagyobb követelményt az összefüggések visszaadásának szigorúsága és egzaktsága tekintetében, amit egyedül a matematikai nyelv használata biztosít. Annál szerényebbnek kell viszont lennie a fizikusnak anyag tekintetében, mert meg kell elégednie a tapasztalatnak hozzáférhetővé tehető legegyszerűbb folyamatok leképezésével, a bonyolultabb folyamatokat azonban az emberi szellem nem tudja azzal a finom pontossággal és következetességgel visszaadni, amilyet az elméleti fizika megkövetel. Maximális tisztaság, világosság és biztosság a teljesség rovására. De miféle vonzereje lehet annak, hogy a természet egy ilyen kis részletét pontosan megvizsgáljuk, miközben a finomabb és bonyolultabb kérdéseket félénken és bátortalanul mellőzzük? Megérdemli az ilyen rezignált fáradozás eredménye a büszke "világkép" nevet?
Azt hiszem, hogy megérdemli ezt a büszke nevet, mert azoknak az általános törvényeknek, amelyeken az elméleti fizika épülete nyugszik, minden természeti eseményre érvényesnek kell lenniük. Ezekből tisztán gondolati úton kellene levezetni minden természeti folyamatnak (beleértve az életfolyamatokét is) a leképezését, vagyis elméletét, amennyiben ez a levezetés nem múlná jóval felül az emberi gondolkodás teljesítőképességét. A fizikai világkép teljességéről való lemondás tehát nem elvi.
A fizikusok fő feladat tehát azoknak a legáltalánosabb elemi törvényeknek a felfedezése, amelyekből a világkép tiszta dedukcióval levezethető. Ezekhez az elemi törvényekhez nem vezet logikus út, csak a tapasztalatba való beleérzésre támaszkodó intuíció visz oda. A metodika bizonytalanságából azt gondolhatnánk, hogy az elméleti fizikának akárhány, önmagában véve egyenjogú rendszere lehetséges; ez a vélemény elvileg bizonyára helyes is. A fejlődés azonban azt mutatta, hogy az elképzelhető konstrukciók között egyetlenegy olyan van, amely feltétlenül fölényben van az összes többihez képest. Senki sem tagadhatja, aki valóban elmélyült a tárgykörben, hogy az észlelések világa gyakorlatilag egyértelműen meghatározza az elméleti rendszert, pedig az észlelésektől nem vezet logikus út az elmélet alaptételeihez; ez az, amit Leibniz olyan szerencsésen "Prästabilierte Harmonie" (előre meghatározott összhang) néven nevezett. A fizikusok az ismeretelmélet néhány művelőjét súlyos szemrehányással illetik, amiért ezt a körülményt nem méltányolják kellően. Ebben látom a Mach és Planck között néhány évvel ezelőtt lefolyt vita gyökerét is.
Az előre meghatározott összhang utáni kutatás vágya annak a kifogyhatatlan kitartásnak és türelemnek a forrása, amellyel Planck tudományunk legáltalánosabb problémáival foglalkozik, anélkül, hogy hagyná magát ezektől hálásabb és könnyebben elérhető célokkal eltéríteni. Többször hallottam, hogy szakmabeliek ezt a viselkedést Planck kivételes akaraterejével és fegyelmezettségével akarják magyarázni; azt hiszem, nagyot tévednek. Az ilyen teljesítményeket lehetővé tevő érzelmi állapot a vallásos vagy szerelmes emberéhez hasonlít; a mindennapos törekvés nem előre megfontolt szándék vagy program eredménye, hanem a közvetlen szükséglet irányítja. A mi kedves Planck barátunk itt ül közöttünk, s magában mosolyog azon, ahogyan én gyermekesen bánok Diogenész lámpásával. Iránta való rokonszenvünknek nincs szüksége átlátszó ürügyre. Kívánom, hogy a tudomány iránti szeretete a jövőben is szépítse meg életútját, s hogy jusson el a jelenkor saját maga által felvetett, hatalmasan előrevitt legfontosabb fizikai problémájának megoldásához. Kívánom, hogy sikerüljön neki a kvantumelméletet az elektrodinamikával és mechanikával logikailag egységes rendszerré egyesíteni.

14.)

Marshall McLuhan ezt írja (forrás: Halász László (szerk.): Vége a Gutenberg-glaxisnak?, Gondolat, Pro és Kontra sorozat, Bp., 1985, 507. o.):

.... Az információs forradalom jegyében átszervezett termelés - ha a tömeges munkanélküliség problémáival sikeresen megbirkózik is - a munkaidő lényeges csökkenésével jár. És egyáltalán nem magától értetődő, hogy az alváson kívüli idő túlnyomó többségét kitevő szabad időt az ember saját kiteljesítésére használja. A szórakoztató eszközök eddig sosem volt garmadája már ma sem csak arról árulkodik, hogy milyen változatosan gazdag az életünk, hanem arról is, hogy mennyire ki vagyunk téve az unalomnak.
Bőséges tapasztalataink szerint a semmittevés frusztráló hatásai (alkoholizmus, narkománia, brutális szórakozások és fitogtató fogyasztási szokások), ha lehet, még bomlasztóbbak, mint a munka(hely) okozta frusztrációk hasonló következményei. Még ha feltételezzük is - kérdés, mennyire megalapozottan -, hogy az információs forradalom jegyében szervezett munkatevékenység ez utóbbi tekintetben gyökeres javulást hoz, azt semmiképpen nem tételezhetjük fel, hogy ez automatikusan kiterjed a szabad időre. A szabad idő - jelzőkben gazdag a választék - kulturált, humanizált, értelmes, nem monoton fogyasztói, nem destruktív, aktív, önmegvalósító felhasználására az hajlamos, akinek van olyan célja, életterve és -rendje (motivációja és képessége), aminek érdekében kulturált, humanizált stb. Ilyen összetartó erőt pedig legjobb ismereteink szerint csak az a tevékenység jelent, amely végül is valamiféle munkává lényegül át - függetlenül attól, hogy így nevezik vagy sem.
A legkevesebb, amit mondhatunk, hogy nem látjuk, milyen nevelési-közművelődési rendszert, ösztönző feltételegyüttest hogyan és mennyi ideig kell működtetni, amíg ez a konstruktív életmódmodell egyetemessé válik. Külön megfontolandó a totális kommunikációnak az az eddig csak pozitívumként említett új vonása, hogy oktatásnak, munkának, szolgáltatásnak, szórakozásnak, önművelésnek, de nem elhanyagolhatóan társas és társadalmi-politikai részvételnek az alapközege ugyanaz a komplex elektronikus rendszer. Amennyire valóban kedvező, hogy az egyén megszerzett jártasságát és a szükséges képességeket egyszerre kamatoztathatja munkaidőben és szabad időben, annyira félő, hogy még csökkent munkaidőben sem fogja ezt maradéktalanul élvezni, sőt bele is fásul. A kiegészítés, kiteljesítés, meghosszabbítás nemcsak azt jelenti, hogy az ember tartalmilag mással (is) foglalkozik, mint ami munkájának tárgya, hanem azt ist, hogy másféle jártasságait, képességeit (is) karbantartja, fejleszti és felhasználja. És ez nem merülhet ki a sport és egyéb fizikai tevékenységek gyakorlásában. Ami az értelmi és érzelmi tulajdonságok meghosszabbítását illeti, szeretnénk remélni: nemcsak mi, de a totális kommunikációban részt vevők is úgy találják, e célra a könyvek és az irodalmi kultúra, a hagyományos értelemben vett olvasás a legodaillőbb és leghatékonyabb médium.

15.)


Tacitus (Összes művei, Első kötet, Európa, Bibliotheca Classica, 1980, Iulius Agricola élete, 24. o.):

Agricola ... Britanniában ... a főemberek fiait a szabadokhoz méltó ismeretekkel neveltette, és a britannok tehetségét többre tartotta a gallok igyekvésénél, úgyhogy akik nemrég még a római nyelvtől is idegenkedtek, most az ékesszólásra kaptak kedvet. Ezután viseletünket is megbecsülték, és sokan viseltek togát, s lassanként átpártoltak csábító vétkekhez: az oszlopcsarnokokhoz, fürdőkhöz és a választékos lakomákhoz. S ezt tapasztalatlanságukban művelt emberségnek nevezték, holott valójában a szolgaság része.

16.)

Bruce LEE:

He who knows not and knows not he knows not, He is a fool - Shun him.
He who knows not and knows he knows not, He is simple - Teach him.
He who knows and knows not he knows, He is asleep - Awaken him.
He who knows and knows that he knows, He is wise - follow him.

17.)

Richard DAWKINS: Az önző gén, Gondolat, Bp., 1986, 92. o.:

A központi fogalom, amit Maynard Smith bevezet, az evolúciósan stabil stratégia, melynek gondolatát W. D. Hamilton és R. H. MacArthur munkásságára vezeti vissza. A "stratégia" előre beprogramozott viselkedési mód. Íme egy példa a stratégiára: "Támadd meg az ellenfelet; ha menekül, üldözd; ha viszonozza a támadást, menekülj el." Fontos felismerni, hogy nem tudatosan kidolgozott stratégiákról van szó. Emlékezzünk rá, hogy az állatokat olyan automata túlélőgépekként ábrázoltuk, amelyekben egy előre beprogramozott számítógép vezérli az izmokat. Ha a stratégiát egyszerű magyar nyelvű utasításokként írjuk le, ez csupán a mi kényelmünket szolgálja. Valamilyen meg nem határozott mechanizmus révén az állat úgy viselkedik, mintha ezeket az utasításokat követné.
Evolúciósan stabil stratégiák - vagy ESS-ek - a definíció szerint azok, amelyeket - miután a populációban uralkodóvá váltak - alternatív stratégiák nem múlhatnak felül. Ez finom és fontos gondolat. Másképp úgy fogalmazhatnánk meg, hogy egy egyed legjobb stratégiája attól függ, hogy mit tesz a népesség többsége. Mivel a populáció többi része egyedekből áll, melyek mindegyike maximálisra próbálja növelni saját sikerét, egyedül az a stratégia marad fenn, amelyet, ha egyszer már kialakult, egyetlen deviáns egyed sem múlhat felül. Egy nagyobb környezetváltozást követhet egy rövid, evolúciós szempontból labilis időszak, sőt talán oszcilláció is a populációban. Ám az ESS, ha egyszer már kialakult, megmarad: a szelekció bünteti az attól való eltérést.
Ezt a gondolatot az agresszióra alkalmazva, vegyük szemügyre Maynard Smith legegyszerűbb hipotetikus esetét. Tegyük fel, hogy csak kétfajta harci stratégia van egy adott faj populációjában, s nevezzük el ezeket héjának és galambnak. (A nevek a szokásos emberi szóhasználatra utalnak, és nincsenek kapcsolatban azoknak a madaraknak a szokásaival, akiktől a nevek származnak: a galambok valójában meglehetősen agresszív madarak.) Hipotetikus népességünk bármely egyede a héja- vagy a galambosztályba sorolható. A héják mindig olyan elszántan és gátlástalanul harcolnak, ahogy csak tudnak, s csak akkor hátrálnak meg, ha súlyosan megsebesültek. A galambok csupán fenyegetnek, a konvenciót tiszteletben tartó módon, és sohasem bántalmaznak senkit. Ha héja harcol galambbal, akkor a galamb hamarosan elmenekül, s így nem sérül meg. Ha héja harcol héjával, akkor addig folytatják, míg egyikük súlyosan megsebesül vagy elpusztul. Ha galamb mérkőzik galambbal, egyikük sem sérül meg; hosszú időn át különböző harci pózokba vágják magukat, mígnem valamelyikül kifárad, vagy úgy dönt, hogy már nem is érdekli a dolog, ezért meghátrál. Egyelőre feltételezzük, hogy egy egyénnek nincs módja előre megmondani, vajon egy adott vetélytárs héja-e vagy galamb. Ezt csak akkor fedezi fel, ha harcba keveredik vele, és nincsenek emlékei konkrét egyedekkel folytatott múltbeli viadalokról, melyek vezethetnék.
"Pontozzuk" egy pusztán önkényes megállapodás szerint a küzdő feleket. Mondjuk, 50 pontot adunk a győzelemért, 0 pontot a vereségért, -100-at a súlyos sebesülésért, és -10-et azért, ha az egyed hosszan tartó szembenállásra vesztegeti idejét. Ezeket a pontokat felfoghatjuk úgy, hogy közvetlenül átválthatók a géntúlélés fizetőeszközére. Az az egyed, amely magas pontszámot ér el, azaz magas az átlagos "nyeresége", sok gént hagy hátra a génkészletben. A tényleges számértékeknek tág határok között nincs jelentőségük az elemzés szempontjából, de segítenek minket a problémáról való gondolkodásban.
Az a fontos, hogy minket nem az érdekel, hogy a héják megverik-e a galambokat, amikor megvívnak velük. Erre már tudjuk a választ: mindig a héják győznek. Azt szeretnénk tudni, hogy a héja vagy a galamb evolúciósan stabil stratégia-e. Ha az egyik ESS, a másik pedig nem, akkor arra kell számítanunk, hogy az fog tovább fejlődni, amelyik ESS. Elméletileg lehetséges, hogy két ESS legyen, mégpedig akkor, ha bármely adott egyed számára a legjobb stratégia az volna, hogy igazodik a többihez, bármi legyen is a populáció többségének stratégiája. Ez esetben a populáció a történetesen elsőnek kialakult stabil állapotot őrizné meg, bármelyik lenne is az a kettő közül. Valójában azonban, mint mindjárt látni fogjuk, önmagában a héja- és a galambstratégia egyike sem evolúciósan stabil, ezért nem számíthatunk arra, hogy valamelyikük is kifejlődjön. Ennek bebizonyításához ki kell számítanunk az átlagos nyereségeket.
Tételezzünk fel egy teljes egészében galambokból álló populációt. Valahányszor harcolnak, senki sem sérül meg. A viadalok hosszan tartó rituális lovagi tornákból állnak, talán a párok meredten nézik egymást, ami csak akkor ér véget, amikor az egyik vetélytárs visszakozik. A győztes ekkor 50 pontot kap, amiért hozzájutott a vitatott javakhoz, de 10 pont büntetést fizet, amiért a hosszú erőpróbára vesztegette idejét, s így eredménye 40 pont. A vesztes is 10 pont büntetést kap ideje pocsékolásáért. Átlagosan minden egyes galamb arra számíthat, hogy a viadalok felét megnyeri, felét pedig elveszti. Ezért a küzdelmenkénti átlagos nyeresége + 40 és -10 átlaga, vagyis + 15. Úgy tűnik tehát, hogy a galambpopuláció minden egyedének egészen jól meg a sora.
De most tételezzük fel, hogy egy héja mutáns bukkan fel a populációban. Mivel ő az egyetlen héja a környéken, minden küzdelmét galamb ellen vívja. A héják mindig legyőzik a galambokat, így a mutáns minden viadalban 50 pontot kap, ez az átlagos nyeresége. Óriási előnyt élvez a galambokkal szemben, akiknek a tiszta nyeresége csupán 15 pont. Ennek következtében a héja gének gyorsan elterjednek a populációban. Most már azonban a héják nem számíthatnak többé arra, hogy minden vetélytársuk galamb lesz. Szélsőséges példával élve, ha a héja gén olyan sikeresen terjedt el, hogy most már az egész populáció héjákból áll, akkor eztán minden harcot héják fognak megvívni. A helyzet így már egészen más. Amikor héja mérkőzik héjával, egyikük súlyosan megsebesül, ez mínusz 100 pontot jelent, míg a győztes 50 pontot nyer. A héjapopuláció minden tagja arra számíthat, hogy viadalai felét megnyeri, felét pedig elveszíti. Viadalonkénti átlagos várható nyeresége ezért félúton lesz + 50 és -100 között, ez pedig -25. Fontoljuk meg mármost, hogy mi történik egyetlen galambbal a héjapopulációban. Nem vitás, minden viadalát elveszíti, ugyanakkor sohasem sérül meg. Egy héjapopulációban átlagos nyeresége 0, míg egy héja átlagos nyeresége ugyancsak héjapopulációban -25. Ennélfogva a galamb gének terjednek a populációban.
Elbeszélésem alapján úgy látszik, mintha állandó oszcilláció folyna a populációban. A héja gének elsöprő fölénybe kerülnek; ezután a héjatöbbség következtében a galamb gének tesznek szert előnyre, s számuk növekszik egészen addig, amíg újra a héja gének kezdenek prosperálni és így tovább. Nincs szükség azonban ilyen oszcillációra. Van a héjáknak és galamboknak egy stabil aránya. Az általunk használt önkényes pontrendszerben számolva a stabil arány akkor jön létre, amikor a populáció 5/12-e galambokból, 7/12-e pedig héjákból áll. Amint ez a stabil arány kialakult, a héják átlagos nyeresége pontosan megfelel a galambok átlagos nyereségének. A szelekció ezért egyiküknek sem kedvez a másik rovására. Ha a héják szám a populációban nőni kezd, s így az arányuk meghaladja a 7/12-et, akkor a galambok többletnyereségre kezdenek szert tenni, s az arány visszalendül a stabil állapothoz. Ahogy a nemek stabil arányát 50:50-nek találjuk, ebben a hipotetikus példában a héja:galamb arány 7:5. Mindkét esetben igaz, hogy ha vannak is oszcillációk a stabil pont körül, ezeknek nem kell túlságosan nagynak lenniük.

18.)

Szent-Györgyi Albert: Válogatott tanulmányok, szerk.: Elődi Pál, Gondolat, Bp., 1988, 50. o.:

Soha nem ismert még a világ napjainknál kavargóbb korszakot, és - ha Erasmusnak igaza van - ennek megfelelően eszméinkben is mélyreható változásnak, minden korábbinál alapvetőbb változásnak kell bekövetkeznie. Számomra világos, hogy mi ez a változás: átmenet a tudomány előtti korból a tudományosba. Nemcsak alapvető ez a változás, de nagyon váratlanul is tört ránk, időt sem hagyott az alkalmazkodásra.
A két világ közötti különbséget a legjobban a két kőnek, valamint Arisztotelésznek, a tudomány előtti kor egyik legnagyobb gondolkodójának, és Galileinek, az első modern tudósok egyikének története illusztrálja. Arisztotelész azt mondta, hogy a nagy kő gyorsabban esik le, mint a kicsi. Ebben az állításban nem az az érdekes, hogy téves volt, hanem az, hogy Arisztotelésznek sohasem jutott eszébe, hogy eszméit kísérletileg is ellenőrizze. Az efféle javaslatot valószínűleg sértésnek tekintette volna. Az embernek ahhoz, hogy az igazságot kiderítse, csak gondolkodnia kellett, mivel a szellem a kezdetleges megismerés fölött állt. A szellem gyakorolta a legfőbb uralmat. Semmi ok sem volt kétleni azt sem, hogy amit az érzékszervek közvetítenek, az a végső realitás. Ha a tárgyakat megérintjük, keménynek vagy lágynak, nedvesnek vagy száraznak érezzük azokat; Arisztotelész szerint tehát ezek azok az alapvető elemek, amelyekből a világ felépül. Afelől sem volt kétség, hogy a világegyetem forog körülöttünk. Innen már csak egy további kis lépés volt feltételezni azt, hogy még az érzéseink is tökéletesen megbízható vezérfonalak, és hogy a mindennapi megismerés a számunkra közvetlenül el nem érhető dolgokra is kiterjeszthető. Ha tehát az ember a halált rossz néven vette, nem lehetett halál, csak Hadész, Pokol vagy Mennyország. Ha az ember házat akar, fel kell építenie; ha tehát létezik világegyetem, azt valakinek fel kellett építeni, és működésben kell tartani - olyan valakinek, aki nálunk hatalmasabb. Ezért az ember a saját képmására formált istenekkel - eggyel vagy többel - népesítette be világát. Ha léteztek is nálunk hatalmasabb lények, akkor is mindenekelőtt velünk kellett törődniük, és végül is mi maradtunk a központ.
Az ember tehát fokozatosan felépített magának egy képzeletbeli világot, amely a "hiten", vagyis a dolgok bizonyíték nélküli elfogadásán alapult. Ezt a hitet a különböző korokban vallások formájában kodifikálták, amelyek nevében az emberek sanyargatták, leigázták és öldökölték egymást. A tudományos gondolkodást megelőző gondolkodásnak az ember autisztikus gondolkodása és korlátlan önbizalma képezte az alapját. Miközben az ember azt gondolta, hogy ő a központ, a legfőbb úr és bíra, mégis a Természet játékszere maradt.
Kétezer évvel Arisztotelész után valaminek történnie kellett az emberi értelemmel, mivel itt-ott olyan emberek tűntek fel, mint Kopernikusz és Kepler, akik egyszerűen megpróbálták levonni a nyilvánvaló következtetéseket, és ezalatt egy féktelen fiatalember felment egy ferde toronyba, hogy ledobjon két követ, egy nagyot meg egy kicsit, barátainak meghagyván, hogy figyeljék, melyik ér először a kövezetre. Ebben az egyszerű cselekedetben a lényeges az alázatos hozzáállás volt, miszerint, ha meg akarunk tudni valamit a bennünket körülvevő világról, egyszerűen kérdéseket kell feltennünk, vagyis kísérleteznünk kell.
Ugyanez a fiatalember nem bízott érzékszervei tökéletességében sem, és később, hogy látóképességét tökéletesítse, megépítette a teleszkópot. Tökéletesített látóképességével megfigyelhette a Jupiter mellékbolygóit és a Szaturnusz gyűrűit, amelyeket ember azelőtt még sohasem látott, ami nyilvánvalóvá tette, hogy a világegyetem nem pusztán az ember gyönyörűségére vagy kísértésére teremtődött. Ma, három és fél évszázaddal később, szemtanúi vagyunk a kísérletes tudomány gyors elterjedésének, amint megváltoztatja az emberi lét paramétereit, és egy merőben új világot teremt, amelyben az ember a millió nyi galaxis egyikében lévő millió nyi csillag egyike kis mellékbolygójának rövid életű lakójává vált a növekvő sebességgel táguló világegyetemben, amelyen a kvantummechanika törvényei uralkodnak. Ennek a változásnak egy új, tudományos gondolkodás az alapja. Ennek a gondolkodásnak alapvető vonása az alázatosság, tökéletlenségünk felismerése. Ez a gondolkodás először is arra ösztönöz bennünket, hogy bizonyíték nélkül semmit se fogadjunk el, a problémákkal mint olyanokkal, hideg fejjel, félelem vagy előítélet nélkül, a gondolkodás meg nem alkuvó becsületességével, félelem, remények, vagy érdek által nem befolyásolva nézzünk szembe.
A tudomány előtti korszakból a tudományos gondolkodásba való átmenet közepette élünk, ebből származik a "kavarodás". Isten neve még az ajkunkon és érmeinken van, de a szívünkből már hiányzik. Ha megbetegszünk, lehet, hogy még imádkozunk, de ugyanakkor bevesszük a penicillint is. Imádkozunk a békéért, de a biztonság okáért hidrogénbombákat halmozunk fel. Krisztusról prédikálunk, és "tömegpusztításról" beszélünk. Ezt a világot számomra az a kolosszális méretű Krisztus-szobor jelképezi, amely Spanyolországban egy dombtetőn áll, karjait az emberiség felé kitárja, és fején egy hatalmas villámhárítót visel, hogy megvédje, ha a Mindenható Atya esetleg villámmal próbálna rá lesújtani. A táguló új világegyetemet meglehetősen hideg helynek tartjuk, és a régit nem merjük félredobni. Az a baj, hogy a két világot nem lehet összekeverni, és igaza volt az inkvizítor atyának, amikor azt mondta Galileinek: "A te tanításod és az egyház tanítása nem fér meg egymás mellett." A tudomány segítségével hidrogénbombákat sem építhetünk büntetlenül, hogy azután azokat a XVIII. századbeli egoista, korlátolt, érzelgős és hamis politikai gondolkodással használjuk fel. Semmi értelme sincs annak, hogy űrhajósokat lövünk fel a világűrbe, hogy más csillagokra elérjenek, ha ugyanakkor háromméteres betonfalakat emelünk, hogy az embert az embertől elválasszuk. A tu
 
Adatai
Kit keres
 
neme
férfi
nőt
kor
61 év
16-99 között
csillagjegy
lakhely
magasság
173 cm
testalkat
sportos
súly
73 kg
 
hajszín
barna
 
szemszín
barna
 
végzettség
egyetem
 
- terület
ELTE TTK Fizikus
foglalkozás
álláskereső
 
- terület
(kimoderálva)
kereset (nettó)
100.000 Ft alatt
 
vallás
ateista
 
vallásgyakorlás
rendszeresen
 
anyanyelv
magyar
 
beszélt nyelvek
angol, német, román, orosz, egyéb
 
családi állapot
elvált
 
gyerekek
van(nak), de nem velem él(nek)
 
- szeretne?
majd igen
majd igen
dohányzás
nem
 
alkohol
nem
 
étkezés
mindenevő
 
sport
hetente többször
 
sportok
futás, kerékpár, úszás, tenisz, más labdajáték, jóga/torna, testépítés/fitnesz, egyéb
 
bezárás
Nem érdekelnek a Facebook kedvencek
Ha összekapcsolod a Randivonal fiókodat a Facebook fiókoddal, láthatod, hogy a többi társkeresővel van-e közös kedvencetek a Facebookon. Például ha mindketten kedvelitek a Showder Klubot vagy a Túró Rudit, akkor ezeket megmutatjuk nektek.
Csak azokat az oldalakat, kedvenceket mutatjuk meg, amiket mindketten kedveltek, így biztos semmi kínosat nem fog látni a leendő párod.

Biztos, hogy törlöd ezt a lehetőséget?
bezárás
Már Facebook lájkok alapján is ajánlunk!
Szeretnéd, ha
érdeklődési körödnek,
közös lájkoknak
megfelelően
is
ajánlanánk Neked
társkeresőket?
Szeretnéd, ha
1 gombnyomással
beléphetnél a
Randivonalra?
Akkor kapcsold össze Randivonalas fiókodat
a Facebook fiókoddal!
Ne aggódj, ismerőseid nem látják, és a faladra sem posztolunk!
bezárás
Gratulálunk!
Sikeresen összekötötted Randivonalas fiókodat a Facebook fiókoddal! Mostantól:
Bármikor be tudsz
lépni csupán a
Facebook belépés
gombot
választva
Közös lájkolások
alapján is ajánlunk
Neked párkeresőket!
bezárás
Hoppá!
Valami hiba történt, nem adtál engedélyt a
like-okhoz. Így nem fogod látni, ha
valakivel ugyanazt kedvelitek.
Nehogy emiatt
elszalaszd az Igazit!
bezaro gomb
Biztosan letiltod a felhasználót?
Ha letiltod, nem küldhet neked üzenetet és nem láthatja az adatlapod.

A tiltást az adatlapon, a levelezésetekben, illetve a kapcsolataidnál a letiltott felhasználók listájában tudod feloldani.

bezaro gomb
Biztosan elrejted a felhasználót?
Ha elrejted, nem fogod látni többet, nem küldünk értesítést róla, nem ajánljuk neked és téged sem ajánlunk neki. Ellentétben a letiltással, továbbra is láthat téged és írhat neked, így ez egy diszkrétebb megoldás az érdeklődés hiányának jelzésére.

Az elrejtést az adatlapon lehet feloldani. Az elrejtett felhasználókat a kapcsolati keresőkkel listázhatod.

bezárás
REGISZTRÁCIÓS SZABÁLYZAT
1. Adatkezelés:

1.1 Az adatok kezelője a Habostorta Kereskedelmi és Szolgáltató Kft (1094 Budapest, Tűzoltó u. 59., ügyvezető: Weiler Péter) A felhasználók adatainak kezelése a Habostorta adatvédelmi politikájában megfogalmazott módon és feltételekkel történik. Az adatvédelmi politika bármikor elérhető a www.habostorta.hu/adatvedelem oldalon. Kérjük, olvasd el adatvédelmi politikánkat, mielőtt regisztrálod magad!

1.2 A Habostorta oldalaira ellátogató felhasználók számítógépének egyes adatai és IPcímei a felhasználók látogatásai rögzítésének céljából naplózásra kerülnek. Ezeket az adatokat kizárólag statisztikák készítésére használjuk fel és nem kerülnek összekapcsolásra a többi adattal. Egyes szolgáltatásaink egyedi azonosítót, úgynevezett cookie-t helyeznek el felhasználóink számítógépén adatfeljegyzés, a felhasználó azonosítása és további látogatásainak megkönnyítése céljából. A felhasználó az Internet hozzáféréshez használt böngészőjében beállíthatja hogy értesítést kapjon arról, ha a Habostorta cookie-t kíván elhelyezni a számítógépén és a cookie-k küldését bármikor meg is tilthatja.

1.3 A regisztrált felhasználók további adatainak felvétele a regisztrációs adatlap kitöltésével történik. Felhasználó tudomásul veszi, hogy az általa megadott adatok egy része publikus, azaz az oldalon közzétételre kerül. Az általad megadott mobilszámra érkezett sms-ek tartalmáért Habostorta nem felel. Az adatkezelés célja látogatottsági statisztikák készítése, a felhasználó jogosultságainak azonosítása, bizonyos esetekben hírlevelek és értesítők kézbesítése, valamint hogy a többi felhasználó minél többet tudjon meg Rólad - azaz a szolgáltatás minél magasabb színvonalú és hatékony működésének biztosítása.

1.4 A regisztrációs adatszolgáltatás minden esetben önkéntes! A regisztrációs adatlapon ún. kötelezően kitöltendő mezők kitöltetlenül hagyása azonban azt eredményezheti, hogy a nem tudod magadat sikeresen regisztrálni. A regisztrációs adatok a regisztrált felhasználó kezdeményezésére történő törlésig maradnak a rendszerben. A regisztrációs adatokat a regisztrált felhasználó adatlapján bármikor módosíthatja. Habostorta tájékoztatja a felhasználót, hogy a regisztrációs adatlap egyes nem kötelezően kitöltendő rovatai - azok önkéntes kitöltése esetén - különleges adatokat tartalmazhatnak. Ilyen esetekben ezen regisztrációs szabályzat elfogadása írásba foglalt nyilatkozatnak minősül, azt a Habostorta elektronikusan iktatja oly módon, hogy az később is hozzáférhető legyen. A hírlevelet és értesítőket megrendelők részére ezek kézbesítése kizárólag az arról való leiratkozásig történik. A leiratkozás link segítségével, illetve a regisztrációs adatlap erre vonatkozó módosításával lehetséges.

1.5 A regisztrált adatokhoz a Habostorta rendszergazdái, egyes szolgáltatások esetén, a szolgáltatás ÁSZF-jében rögzített esetben és feltételek szerint a Habostorta ügyfélszolgálati partnere, valamint a menedzsment tagjai, illetve bizonyos publikus adatokhoz a többi felhasználó, ill. a portál látogatói férhetnek hozzá. Személyes adatokat a megjelölteken kívül harmadik személyeknek nem adunk át. Ez nem vonatkozik az esetleges, törvény alapján kötelező adattovábbításokra, amelyekre csak rendkívüli esetekben kerülhet sor. Az adatkezelő az egyes hatósági adatkérések teljesítése előtt minden egyes adat tekintetében megvizsgáljuk, hogy valóban fennáll-e az adattovábbítás jogalapja, kötelezettsége.

1.6 A regisztrált felhasználók jelen szabályzat elfogadásával hozzájárulnak, hogy a Habostorta az általuk önként megadott egyes személyes és különleges adatokat az adatvédelmi törvény előírásainak megfelelően statisztikai célból feldolgozza és személyazonosításra alkalmatlan, statisztikailag feldolgozott adatok formájában hirdetési célra felhasználja.

1.7 Az adatok a Datanet budaörsi high-tech szervertermében telepített, 24 órás őrzéssel védett, saját, dedikált szerverünk winchesterein tárolódnak. Belső hozzáférés gyakorlatilag lehetetlen, a külső támadások ellen pedig magas szinten felkészített tűzfal védi az adatokat. A Habostorta azonban nem felel, ha az adatokhoz rajta kívül álló okok miatt jogosulatlanul harmadik személy hozzájut (pl. hacker támadás esetén).

1.8 Az 1.2 pontban megjelölt adatok automatikusan rögzülnek, a többi, a felhasználó személyéhez szorosabban köthető személyes adatok megadásáról maguk a felhasználók döntenek. Az adatkezelés jogalapja az érintettek önkéntes hozzájárulása. Személyes adatai kezeléséről a felhasználók tájékoztatást kérhetnek. Az adatkezelő kérésre tájékoztatást ad az érintettnek az általa kezelt adatairól, az adatkezelés céljáról, jogalapjáról, időtartamáról, az adatfeldolgozó nevéről, címéről (székhelyéről) és az adatkezeléssel összefüggő tevékenységéről, továbbá arról, hogy kik és milyen célból kapják vagy kapták meg az adatokat. A tájékoztatás az info@randiszolgalat.hu címen kérhető. Minden felhasználó maga helyesbítheti személyes adatait. Erre bejelentkezés után a személyes adatlapon van lehetőség. A felhasználóknak joguk van kérni adataik törlését is. A regisztrációs adatok törlését az info@randiszolgalat.hu címen kell kezdeményezni, vagy egyes szolgáltatásoknál és hírleveleknél a "leiratkozom" linkre kattintva. A törlés pillanatában helyreállíthatatlanul megsemmisül a felhasználóhoz kötődő minden adat. A személyes adatlapon megadott további - nem kötelezően kitöltendő - adatok törlése a személyes adatlap módosításával úgy lehetséges, hogy a felhasználó az adatokat az egyes adatbeviteli mezőkből kitörli.Az olyan szolgáltatások esetén, ahol az ügyfél telefonos megkeresést kérhet, a szolgáltatás ÁSZF-jében megadott e-mail címen illetőleg telefonszámon vonható vissza a hozzájáruló nyilatkozat.

1.9 Az a felhasználó, aki úgy érzi, hogy a Habostorta üzemeltetői megsértették személyes adatai védelméhez való jogát, igényét polgári bíróság előtt érvényesítheti, vagy kérheti az adatvédelmi biztos segítségét is. Az erre, valamint az adatkezelő kötelezettségeire vonatkozó részletes törvényi rendelkezéseket a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény tartalmazza.

2. Egyéb feltételek:

2.1 A felhasználó tudomásul veszi, hogy a Habostorta oldalain véleménynyilvánítási szabadságát csak mások jogainak sérelme nélkül jogosult gyakorolni.

2.2 Tilos a Habostorta oldalain más szerzői jogainak, személyhez fűződő jogainak - ide értve a névhez, képmáshoz fűződő jogokat is - emberi méltóságának, jó hírnevének, valamint a kiskorúak védelmére vonatkozó jogszabályoknak a megsértése.

2.3 A Felhasználó büntetőjogi felelőssége tudatában nyilatkozik, hogy a Habostorta oldalain a Btk 195/A §-a szerinti t iltott pornográf felvétellel történő visszaélést nem követ el, szexuális szolgáltatást nem ajánl fel, szexuális szolgáltatást nem reklámoz.

2.4 A felhasználó a regisztrációkor kizárólag saját magáról készült felvételt jogosult feltölteni.

2.5 A felhasználó tudomásul veszi, hogy a Habostorta nem felel a felhasználó által az oldalon feltöltött tartalomért, azonban haladéktalanul eltávolítja a tartalmat, amennyiben annak jogszerűségével kapcsolatosan bármilyen kétség merül fel.

3. Záró rendelkezések:

3.1 Jelen regisztrációs szabályzat elfogadásával a felhasználó nyilatkozik, hogy az ide foglalt, valamint a Habostorta adatvédelmi politikájában található (www.habostorta.hu/adatvedelem) feltételeket elfogadja és azokat regisztrációja megszűnéséig magára nézve kötelezőnek ismeri el.

3.2 A regisztrációs szabályzat elfogadása a regisztrációs űrlap elfogadásával lehetséges.

Adatvédelmi azonosító - Habostorta Kft.: 01427-0001

bezárás
Ez a funkció számodra nem engedélyezett, mert nem felelsz meg Kálmán beállított keresési feltételeinek.
bezárás
Elfelejtett jelszó

bezárás
Küldj tesztet!

A teszt egy játékos, könnyed, egyszerű módja annak, hogy megtedd az első lépést a másik megismerése felé.
Néhány kérdést teszünk fel, amire előbb a feladó válaszol, majd a címzett. Ha mindketten kitöltöttétek, megmutatjuk a másik válaszait, és láthatjátok, mennyire egyeznek kettőtök válaszai. Ez egy kiváló eszköz arra, hogy többet megtudj a másikról. Ha kettőtök véleménye egyezik, egy lépéssel talán közelebb kerülhettek egymáshoz.


bezaro gomb
Virtuális virág
- Gáláns üzenet
Vedd le a lábáról egy gyönyörű virágcsokorral!

Ezt legközelebbi belépésekor fogja megkapni, megkerülhetetlenül: egy teljes képernyőt betöltő virágcsokrot kap, amiről közvetlenül a mellékelt leveledet olvashatja.

A virtuális csokor kiválóan alkalmas arra is, hogy olyanok figyelmét hívd fel magadra, akik nagyon népszerűek, és sok olvasatlan levelük van.

Kattints a csokorra,
hogy kipróbáld!
Válassz csokrot!
Írj hozzá üzenetet!
Küldd el!
A virágküldést közvetlenül a címzett adatlapjától kezdeményezheted!

A szolgáltatás ára 500 Ft, amit a Randitárcádból tudsz fizetni.
Randitárcád egyenlege: 0 Ft
bezaro gomb
RandiSMS
- Villámgyors vallomás
Küldj Neki RandiSMS-t közvetlenül a telefonjára! Így akár előfizetés nélkül is küldhetsz üzenetet.

Az üzeneted akár 3 SMS hosszúságú is lehet, és még a telefonodat se kell használnod, hiszen az oldalon tudod megírni.

Ha a címzett megadta a mobilszámát, SMS-ben és belső levélben kapja meg az üzeneted. Ha nem, akkor levélben a belső postafiókjába és a regisztrált e-mail címére egyaránt.

A RandiSMS-t közvetlenül a címzett adatlapjáról küldheted. Az ára 254 Ft.
Ha Te is szeretnél másoktól RandiSMS-t kapni, add meg a mobilszámod!

06 - -
Válaszd ki a “körzetszámot”. A számod kötőjelek vagy szóközök nélkül írd be, így: 1234567
A telefonszámod természetesen nem adjuk ki senkinek, és kizárólag a RandiSMS-ek továbbítására használjuk fel.
A számot bármikor módosíthatod, törölheted a Profilom/Adatok menüpontban.
bezaro gomb
Vámpír csók
- Meglepetés Halloweenra
Lepd meg választottad vámpír csókkal, csak ma ingyen!

Ezt legközelebbi belépésekor fogja megkapni, megkerülhetetlenül: egy teljes képernyőt betöltő csókot kap, amiről közvetlenül a mellékelt leveledet olvashatja.

A virtuális csók kiválóan alkalmas arra is, hogy olyanok figyelmét hívd fel magadra, akik nagyon népszerűek, és sok olvasatlan levelük van.

Kattints a képre,
hogy kipróbáld!
Válassz csókot!
Írj hozzá üzenetet!
Küldd el!
A csókküldést közvetlenül a címzett adatlapjától kezdeményezheted!

Halloween alkalmából a vámpír csók küldés ingyenes!
bezaro gomb
Hogyan tudok adatokat módosítani?
Adatokat módosítani a Profil menüpont alatt tudsz.
Az Adataid felirat mellett a szerkesztés gombra kattintva tudod elérni a regisztrációkor megadott adatokat.
Ha végeztél a módosítással a lap alján található Mentés gombra kattintva tudod véglegesíteni a változtatást.

Amennyiben adataidat módosítása nem volt sikeres, kérlek menj a lap tetejére, és ellenőrizd, hogy a szövegbuborékban nincs-e egy plusz hibaüzenet.
bezaro gomb
Mi az a hibernálás?
A hibernálás az adatlapod befagyasztását jelenti, így a többi felhasználó számára törölt felhasználóként jelentkezel, azaz nem találnak rád, nem láthatják az adatlapodat. Előnyös abban az esetben, ha az adatlapodat nem szeretnéd megjelentetni rövid időre mások számára, de később még szeretnéd használni. Ebben az esetben az adataid és beállításaid is megmaradnak.
Figyelem! Az előfizetésed nem fagyasztható be, a hibernált időszakban is lejárnak és megújulnak az előfizetések.
bezaro gomb
Hogy tudok valakit kedvencnek jelölni, s utána ezt hogy tudom törölni?
Ha egy felhasználót kedvencnek szeretnél jelölni, akkor ezt megteheted az adatlapon található Kedvenc gombra való kattintással.

Azoknak a listáját, akiket kedvencnek jelöltél a Kapcsolatok/Kedvenceid rész alatt tudod megtekinteni. Ez nagyjából az oldal közepén található bal oldalt. Ha az első három találatban nem látod az adott hölgyet/urat, akkor a Teljes lista hivatkozásra tudsz kattintani.

Ha a kedvenc listádról törölni szeretnéd, akkor ugyanerre az ikonra kell kattintanod az adatlapján, és ez törli a kedvenceid listájáról.
bezaro gomb
Mi az a nem publikus fotó?
Ha valakinek az adatlapján a "Kérj fotót" fotó feliratot látod, akkor az azt jelenti, hogy a felhasználó vagy nem töltött fel magáról képet, vagy a képet nem publikusra állította, azaz csak azokkal fogja megosztani, akikkel Ő szeretné. Ha Téged megkedvel, biztosan neked is csatolja majd a leveléhez. A két típust más ikon jelöli. Ha valakinek nem publikus a képe, attól még levélben üzenethez csatolva el tudja küldeni számodra. Célszerű publikus képet feltölteni, mert erre nagyon sokan keresnek az oldalon, s a társkeresést nagyban megkönnyíti. Viszont ha te nem szeretnél képet megjeleníteni magadról az oldalon, te szeretnéd szabályozni kinek küldöd el, akkor javasolt nem publikus képet megadni.
bezaro gomb
Hol érem el a chat lehetőséget?
A társkereső oldalról a közvetlen átlépés lehetőségét megszüntettük.
A chat funkciót a chat.gyaloglo.hu oldalról érheted el jelenleg. A chatre belépve a Randivonal szobában találhatod azokat a felhasználókat, akik társat keresnek.
bezaro gomb
Hogy tudok randiSMS-t küldeni?
A RandiSMS-sel akár előfizetés nélkül is fel tudod venni a kapcsolatot a társkeresőkkel.

Néhány egyszerű lépés, és üzeneted már meg is érkezett választottad telefonjára és e-mail címére:

1. Az adatlapokon lévő Küldj SMS-t gombra kattintva írd meg az üzenetet!
2. Küldd el SMS-ben a RandiSMS kulcsszót az oldalon megadott telefonszámra!
3. Hamarosan kapsz egy SMS-t a VÁLASZKÓDdal. A kapott VÁLASZKÓDot írd be a megfelelő mezőbe!
4. Kattints az ELKÜLD gombra!

Az üzeneted akár 450 karakter lehet. Kérjük, ne használj benne különleges írásjeleket, se sortörést (Entert) - ezeket a telefonok többsége nem tudja kezelni, és valószínűleg nem kerülnek továbbításra. Az üzenetet a címzettnek e-mailben és - ha megadta telefonszámát - SMS-ben is elküldjük.
Feladóként a regisztrált felhasználók 6 vagy 7 jegyű publikus azonosítója fog szerepelni, a nem regisztráltaknak pedig a telefonszáma.

A fizetést a randitárcád segítségével is el tudod végezni, ha a randitárcád egyenlege elegendő a küldéshez.
Amennyiben az egyenleged nem elegendő, a randitárcád itt fel is tudod tölteni.
bezaro gomb
Hol találom a kulcs a szívhez tesztjeimet?
A Kulcs a szívhez tesztek a postafiókban szerepelnek. Kattints a "kimenő" levelekre, majd rendezd őket "típus" szerint - ha a legutolsó üzeneted az adott hölgynek teszt volt, akkor így az elején fognak szerepelni (a kulcs-ikont keresd)
bezaro gomb
Hogy tudok törölni valakit a kedvencek közül?
Azoknak a listáját, akiket kedvencnek jelöltél a Kapcsolatok/Kedvenceid rész alatt tudod megtekinteni. Ez nagyjából az oldal közepén található bal oldalt. Ha az első három találatban nem látod az adott hölgyet/urat, akkor a Teljes lista hivatkozásra tudsz kattintani.
Miután kikerested az adatlapját, azt megnyitva ismét a Kedvenc feliratra/hivatkozásra kell kattintanod, ezáltal
tudod törölni a kedvenceid listájáról. Továbbá ha a társkeresőket listanézetben tekinted meg, a listában is szerepel a kedvenc gomb, onnan is közvetlenül törölheted, vagy a keresésben és a kezdőlapi keresés boxból is elérhető ez a lehetőség.
bezaro gomb
Kik láthatják az adatlapom?
Fontos tudnod, hogy a női adatlapok csak a férfiak számára, a férfi adatlapok pedig csak a hölgyek számára jelennek meg keresésnél. Vagyis Te saját adatlapodat a keresésekben nem láthatod. A szépségverseny rész alatt az azonos nemű felhasználók közül párat meg tudsz tekinteni, illetve az aktuális helyezéseiket.
bezaro gomb
Honnan tudom kit láttam már, vagy kivel leveleztem?
A társkeresők adatlapján megjelenik, hogy milyen kapcsolatban vagytok egymással - egyszerre csak egy, ami a legerősebb. Ha láttad azt jelenítjük meg, ha már kedvencnek is jelölted akkor az jelenik meg, ha pedig már leveleztetek is egymással, akkor ezt mutatjuk meg számodra.
bezaro gomb
El tudom érni az eddigi levelezésünket a felhasználó adatlapjáról?
Igen. A Levelezésetek felirat megjelenik az "Írj neki" gomb alatt, ha már valamelyikőjük küldött a másiknak levelet - erre kattintva közvetlenül a levelezésbe kerülsz, ahol az összes levelet láthatod időrendben.
bezaro gomb
Mit jelenet a megfelel neked és a megfelelsz neki százalék?
Megfelel neked: a Te "kit keresek" beállításaid és az ő adatainak összehasonlítását mutatja Megfelelsz neki: az ő "kit keres" beállításainak és a Te adataidnak az összehasonlítását jeleníti meg százalékosan, minél nagyobb a százalékos arány, annál jobban megfeleltek egymásnak
bezaro gomb
Miért látok az egyik embernél jellemzést, másik személynél pedig nem?
Azért, mert csak azok az információk jelennek meg valakinek az adatlapján, amiket az illető kitöltött - ha nem látod az adatlapján valamelyik részt kitöltve, az azt jelenti, hogy nem írt be oda adatot még.
bezaro gomb
Mit jelent a nem publikus fotó?
Ha lakat ikon van a képen, az azt jelenti, hogy nem publikus a fotó, ekkor Ő tudja elküldeni a képet (amennyiben szeretné) egy levélbe csatolva, amiből kattintva megnézhető a kép teljes méretben.
bezaro gomb
Miért nem tudok megnézni minden fotót nagy méretben valakinek az adatlapján?
Minden fotó megtekintéséhez előfizetés szükséges - ilyenkor az elsődleges profilképe a társkeresőnek nagy méretben látszik, és kattintásra egy nagyobb méretű képnézegetőben nézheted meg az összes képét.
Előfizetés nélkül csak egy kis képet láthatsz, és a többi fotót egyáltalán nem.
bezaro gomb
Honnan tudom valaki mikor regisztrált, vagy lépett be utoljára?
Előfizetés segítségével láthatod ezeket az információkat, illetve azt is, hogy, hány olvasatlan levele van valakinek...
Ezek fontos adatok lehetnek a társkereséshez:
- hogy mennyire aktív a társkereső,
- mennyire gondolja komolyan,
- mekkora esélyed van arra, hogy válaszol, vagy hogy téged választ.
bezaro gomb
Hogy tudok letiltani valakit? Később ezt hogy tudom feloldani?
Ha valakit letiltasz, akkor tőle nem kapsz a jövőben üzenetet, illetve nem tekintheti meg az adatlapod sem. Ezt a lehetőséget a levelezésetekben tudod beállítani. Itt a bejövő és kimenő üzenetek olvasásánál tudod a Letiltás feliratra kattintva az illetőt tiltani.

Ezután ugyanitt lehetséges a feloldást is elvégezni, ehhez a Tiltás feloldásra linkre kell kattintani.

A keresés menüponton belül ha a letiltottad beállítást választod, azokat a felhasználókat listázzuk ki számodra, akiket már letiltottál. A megjelenő adatlapokon lévő gomb segítségével is feloldhatod ezt a letiltást.
bezaro gomb
A Platina előfizetés előnyei
Ha Platina előfizető vagy, akkor az is írhat Neked, aki nem előfizető. Ha megnézel/kedvelsz egy nem előfizetőt, akkor ő rád tud kattintani, tehát látja, hogy ki voltál. Továbbá kiemelten jelensz meg, hogy tudják a nem előfizetők, hogy te vagy az, akinek írhatnak, ha rád kattintanak.