Először is, Szervusz Kedves Sorstársnő!
Gyorsan néhány szót magamról - hogy már tovább ne is kelljen böngészned az adatlapomat… :)
Egy jó kedvű, humoros, nem túl kétségbe esős, de felelősségteljes fickó vagyok, aki sokat élt már, aki nagy baráti körrel rendelkezik, és aki körül mindig történik valami. Olyan, aki sok mindent csinált már életében, de már csak nagy beszélgetésekben akarja megváltani a világot, és aki mindezek után már egy kicsit lassabb életre vágyik (de valami azt súgja, hogy unatkozni így se fog… :) - és ami a legfontosabb, hogy szeretne végre örökre megállapodni egy neki való társ mellett, akivel mindezt megoszthatja.
És hogy - szerintem - ki a nekem való?
Talán aki életvidám, aki „megoldókész”, aki nem túl feszkós, de számomra érdekes, aki nem rohan ön-, és fejvesztetten (és ki tudja hová?) ezzel az „újvilággal”, de nem jön zavarba váratlan helyzetektől sem, akinek elég spéci az ízlése ahhoz, hogy még én is bejöjjek neki, és aki elég sokat megélt már ahhoz, hogy a helyükön kezelje a dolgokat. Akivel - történhet bármi is - de legalább „értjük egymás szavát”, és nem csak „hangalakilag”. Akit - hozzám hasonlóan - érdekel és leköt ez a különös világ, de már felismerte, hogy nem kell ahhoz magát többszáz méter mélyre, vagy többezer méter magasba, vagy többtízezer kilométer távolba eljuttatnia, hogy azt meglátni, érteni, csodálni és élvezni tudja. És ami nekem nagyon fontos: humorral megáldottak - illetve az életben azt használni sem félők - szinte behozhatatlan előnyben...
Eddig a pozitív oldal (már ha ezt annak lehet egyáltalán nevezni… :), és mivel mindig is egy önmááárketing-zseni voltam, most jöjjenek a negatívumok:
A barátaim azt mondják, hogy nem vagyok egyszerű eset - és biztos igazuk is van, mert én még „egyszerű esettel” nem találkoztam soha az életben, és közel sem vagyok annyira különleges, hogy pont én legyek a kivétel.
Néha annyira vagyok rugalmas, mint egy talpaspohár - de érdekesmód vannak, akik eközben is tudnak bánni velem (na és én pont ilyet keresek…), azaz talán ez nem reménytelen.
52 év, az 52 év… (Különösen, hogy az esetemben ez kb. 104-et „ér”…) Azaz a „hamvas” szó, az nálam maximum a könyvespolcon realizálható. (És ha ezt értetted, akkor az egy külön jó hír, mindkettőnk számára…) Tehát az a „néhány kg plusz” az nálam (a „versenysúlyomhoz” képest) kb. 20 - de alig várom, hogy valakiért érdemes legyen ledresszúrázni magamról… Illetve kemény (és valós) élsport-múltamból mára csak az eltökéltségemet, meg a maradandó sérüléseket mentettem át - amelyeket mostanában hozogatok rendbe…
És még biztos írhatnék ebbe a kategóriába, de azért egyrészt önmááárketingből is megárt a sok, másrészt meg kell valamit hagyni a kedves „szerencsésnek” is, hogy jöjjön rá maga… :)
És végül néhány fontos tény:
Egy feleségem volt, 10 éve váltunk el, két nagy lányunk van (21 és 17 évesek), akik az Édesanyjukkal élnek. Mindhármójukkal jó a kapcsolat - nyilván a Lányokkal jobb… :) - akik lassan önállóak lesznek, és bár sokat találkozunk, de már a maguk útját járják, amiben Apa az egész életükre biztos pontot jelent.
Most, karácsonykor költöztem be egy kertesházba a XV. kerültben - aki csinált már ilyet, az tudja, hogy ez mivel jár, és még közel sincs vége... Szóval örülnék, ha előbb-utóbb (mondjuk inkább előbb) egy női kéz nyoma is meglátszana a berendezésen - és most nem tipikusan egy koszfoltra gondoltam… :)
Nagyjából ennyi…
(…Visszaolvastam az irományom… - Hát aki ezután kezd velem, azt nekem is komolyan kell vennem… :)
Nem érdekelnek a Facebook kedvencek
Ha összekapcsolod a Randivonal fiókodat a
Facebook fiókoddal, láthatod, hogy a többi társkeresővel van-e közös
kedvencetek a Facebookon. Például ha mindketten kedvelitek a
Showder Klubot vagy a Túró Rudit, akkor ezeket megmutatjuk nektek. Csak
azokat az oldalakat, kedvenceket mutatjuk meg, amiket mindketten
kedveltek, így biztos semmi kínosat nem fog látni a leendő párod.
Biztos, hogy törlöd ezt a lehetőséget?
Biztos, hogy törlöd ezt a lehetőséget?