Éva (44)
Társkereső Szigethalom
50 napja tag
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.
Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön. "
/Juhász Gyula: Szerelem?/
Mindenki erre vágyik, aki itt van, a lelke mélyén.
A vadász, aki mindig újabb lehetőségeket keres, mert egy újabb virágszál mindig szebbnek, színesebbnek tűnik. Így sosem tud arra figyelni, aki lehet, hogy tökéletes lenne.
A gyászoló, aki abban bízik, hogy valaki kimenti abból a fájdalomból, amin keresztül kellene mennie, hogy tudjon igazán kapcsolódni.
A rettegő, aki fél a magánytól. Fél, hogy nem talál már senkit, mert nem érzi, hogy szerethető is lehet.
A jogkövetelő, akit annyi fájdalom ért, hogy úgy érzi, hogy jogosan követeli, hogy valaki figyeljen rá és emiatt csak kevés energiát tesz bele.
A párkapcsolatban élő, aki képtelen beismerni a párkapcsolatának kudarcát, hogy ő többre vágyik, mint, amit most megkap.
És itt vagyok ÉN, aki csak kapcsolódni szeretne, amiből lehet, hogy csak egy jó beszélgetés, egy barátság vagy esetleg több is lehet…