Szabolcs (37)

Minden ember boldogságra született. Egyedül olyan, mintha állandóan vihar lenne, és süvítene a szél, hideg van fázol, és arra gondolsz: Ki lehet az akit átölelhetnél, akihez hozzábújhatnál, akinek érintése minden vihart és minden szelet lecsendesít. Könnyed kicsordul, és arcodra fagy... a gondolattól melegség árad a testedben, mely melegség megment attól, hogy megfagyj, segít hogy túléld a magányt addig míg egy angyal rád talál és újra napsütésbe borul az ég, és a boldogság átható érzése elfeledteti veled, hogy milyen is volt egyedül....

Egész életemben odaadó voltam és hűséges, család centrikus.
Az élet úgy hozta hogy egyedül kell lennem, de azt mindenképpen tudom, hogy a társ akire vágyom, - ő, minden szempontból szeretném ha a másik felem lenne.