Attila (56)

Fogalmam sincs, hogy mit szokás, vagy lehet egy ilyen helyre bemutatkozásként írogatni, hisz nyilván mindenki azért van itt, hogy találjon valakit, valamit. Vagy mégsem. Nehéz megmondani, hogy hol a határ. Néha elég lenne egy csak „meghallgató” ember, néha több. Néha, elég egy kis kifli nagy kifli állapot, néha más. Sokszor, nehéz eldönteni, hogy egyáltalán fel tudjuk-e adni a napi kis rigolyáinkat, valakiért, vagy inkább gyáván megfutamodunk, és visszabújunk az odúnkba, és másnap ugyanazzal a vehemenciával végezzük el a napi rutinjainkat, mint minden más napon. De, estére, hétvégére, a hónap vagy az év végére belefáradunk, és megint terveket szövögetünk, hogy de holnap, a héten, a hónapban, és végül az évezredben változtatni fogunk….

Olyat aki, lerángat a fellegekből, ha szükséges, de kezet nyújt, ha a gödör alján vagyok.