Júlia (37)
Társkereső Budapest, XIII.
könyvmoly
szétszórt
környezettudatos
- Nem, én a húga vagyok!\"
/Égszínkékék madár, bábfilm/
A természetvédelem számomra életforma. Ez folyik az ereimben, ezt lélegzem be. Sorsom, hivatásom.
Akkor vagyok a legboldogabb, ha madarásztáborban lehetek, vagy ha túrázom: szárazon és vízen. Leginkább zöld ruhás természetvédelmi őrök nyomában, de nem vetem meg a nem túl hosszú teljesítménytúrákat sem.
A terepen inkább a növény- és állatfajok nevei érdekelnek, nem annyira a kilométerek. Nagyon megnéznék egyszer... egy hajnalmadarat és egy halászsast... és... még hosszú bakancslistát tudnék írni. :)
De nem vagyok az erdőben csendben elbújó fajta, imádom a nagy, hangos, vidám társaságokat, szívből és hangosan nevetek. Könnyen és szívesen barátkozom.
Nem minden harmincas nőnek egyforma álmai vannak, nekem a családalapítás egyelőre nem tartozik ezek közé, és elképzelhető, hogy soha nem is fog. Nem tudom, mert öt éve nem az az ember voltam, mint most, és nem tudom, ki leszek öt év múlva. De ha most kérdezed, akkor közös kalandokra vágyom, meg arra, hogy valakinek elmesélhessem, mi történt velem a nagyvilágban, minden apró cseprő örömemre, bánatomra kíváncsi, és a munkaidőm végén közös programot tervez.
Szívesen élek családban, alapvetően jól kijövök a gyerekekkel, így ha a másik félnek már van (vagy a tesójának van) gyereke, annak kimondottan örülök. Csak maga a biológiai anyaság nem vonz. De vonz egy kölcsönös, támogató párkapcsolat, amiben érzelmileg elérhetőek vagyunk egymás számára és a családunk már a Földre született tagjait együtt szerethetjük.
Már az óvodai jelem is az önreflexió volt.
157 cm kicsi vagyok.