Janos (66)
Társkereső Franciaország
4 órája lépett be
Köszönöm, és megtisztelve érzem magam hogy megnézed az oldalt és olvasod amit itt alább leírtam magamról. Nem vagyok egy egyszerű-eset. Egy kulturált emberrel mindig baj van. Van látásmódja, érzelme, véleménye és ezt el szokta mondani. Nem próbálok másnak látszani, láttatni magam mint amilyen vagyok. Az igazságban nyersen, keményen szoktam fogalmazni - tudod az „ég kék a fű zöld“. Viszont ha értelmesen okosan megmagyarázzák, hogy OK igazad van a te szemszögedből; DE ahogy az én nézőpontomból látom pont a fordított a helyzet. Ha megmagyarázod hogy te miért érzed, látod másként; meggyőzhető vagyok és mindkettőnk számára közös, elfogadható nézőpont elfogadására nyitott vagyok. Amúgy az én olvasatomban ezt hívják párkapcsolatnak - mármint a közös gondolkodást, ami kifejezi a másik ember iránt érzett befogadást, tiszteletet. Természetesen ez alól a fő szabály mentesül. Mindig a NŐNEK kell a főnöknek lenni. Ha nem így van ne is próbálkozz. Ne ezt kell jól kibeszélni.
Nem lesz rövid, de ezt tudd be annak, hogy koromnál fogva én még az írásos kommunikáció híve vagyok elsősorban. Szeretem leírni és kifejezni a gondolataimat, hogy később a „fejemre olvassák“ hogy milyen vagyok. Ha tehetem még ma is írok „hagyományos levelet“ és normál postán küldöm el. Megvan a maga bája hogy akinek írsz arra időt szánsz és gondolsz rá. A másik ember egyszer csak megkapja napokkal később, kibontja és kézbe veheti és elolvashatja. Ez olyan pozitív érzés. Csak gondold el, hogy kapsz egy levelet, amit írtak neked napokkal korábban, rácsodálkozol, kibontod, írta neked egy ember (Én). Aki amúgy impulzus szerűen besétált a legközelebbi postára és írt NEKED. Csak annyi van benne: rád gondoltam, hiányzol, szeretlek. Szívesen, máskor is. Szeretek pozitív élmények okozni azokban az emberekben akik közel állnak hozzám - váratlanul, csak úgy hogy legyen egy jó érzése; napja. A levélnek, miután fizikai tulajdonsága van: oda kell érnie hozzád, tehát tempus. Nem pillant műve a gondolatod amit írtál, egy benned lévő hosszan-tartó érzés inspirációja. A leírt mondat időtálló. Te megkapod, megfoghatod, kibontot, egy pillatra megállsz a rohanásban: - elolvasod, - érezhetsz, - gondolhatsz a küldőre, - kapsz egy pozitív megerősítést és elgondolkodsz rajta, hogy a pasi mégiscsak akar tőled valamit… Gondolt rád. Ha mást nem egy köszönöm is jólesik neki (lehet egy WhatsApp üzi). Büszke leszek magamra.
Hogy milyen vagyok: ellentmondásos. Például: tele érzelemmel, gátlásossággal, mindenféle jó és rossz tulajdonsággal. Tehát normális embernek tartom magam. Alább próbálom „kimagyarázni“.
Hosszú lesz. Én szóltam...
Tudod mit a regényekben, filmekben (Szerelem első látásra - Love at first sight klasszikus rom-com). Nézd meg a mozit - ez volt az életem - New York-London helyett Brüsszel - Nimes. Ennyi a különbség. De benne van a kezdet és a vég. Szimplán ez volt az életem január 2. -ig.
És természetesen rossz magyar nyelvtannal fogalmazok. Miután többen megállapították, hogy sváb, valami full vidéki angol, francia, búr, vagy avval a nyolc beszélt nyelvvel amit gyerekkoromban a nagyapám falujában dél-Baranyában nap mint nap hallottam. Igazából 6 éves koromig a magyar volt az utolsó nyelv amit hallottam, beszéltek. Ez az alap keveredik bennem a kifejezésmódomban és a grammatikában: ezért természetesen magyarul próbálok írni. Ha olvasod az írást, számtalanszor felmerül a kérdés: mit is írt le ez a pasi? Kommunikálni veled, mert szimpatikusnak tartod a bemutatkozó leírat, fényképek alapján. Beszélni - megértetni magam próbálkozom angolul, németül, magyarul. Érteni egy keveset a felsoroltakon kívül franciául és egy kis olasz.
Aztán jön a neheze. Miután, én is eljutottam a „felismerésig“, hogy a világ az online ismerkedésre épül és nem a véletlen találkozásokra. Agyilag felfogni mondjuk úgy nem egyszerű. És keresni kell, mint ahogy írta valaki: a tűt a szénakazalban.
Igazából elolvasva a bemutatkozásokat, hiányt éreztem. Azért regisztrálunk, mert a múltunkban olyan események történtek/voltak (mondjuk úgy hogy finoman fogalmazva hogy nem pozitív), amin próbálkozunk túllépni és a ma és jövő képbe „kapaszkodni“, hogy csak jobb jöhet. Ezt szerintem akkor mond ha tényleg próbálod elérni, és nem csak egy képzelt „idea“, amit materiálisan meghatároznak a fizikai körülményeink. 55 voltam amikor váltottam/váltottunk. A kutya a csomagtartóba, cuccok a kocsiba és tetőcsomagtartóba és új kezdetet végigélni egy új helyen. Izgalmas, kihívás, de megéri (Pl. ne legyen XX km messzebb akit keresek. Miért? A fizikai távolság határozza meg hogy ki az aki „szikrát“ ad az életedbe? Vagy az akivel itt az online térben kapcsolódsz és később a fizikai valóságban is úgy gondolod hogy Ő az akit elképzeltél.). Ha tényleg megvan a kölcsönös - leírom - érzelem/szerelem, olyan nincs hogy lehetetlen, csak tehetetlen ember van! Ezen túllépni -kifejezetten nehéz és csak kifejezetten az érzelmi megújulásra tekinteni. Azt hogy ezt így leírjam kellet 8 kemény hónap, amikor szembesültem az életemmel. Ja és túl kellet élnem EGYEDÜL a stresszt, ami nap mint nap berágta magát az életembe. A stressz faktor állandó. Nem alszol, nem eszel normálisan, folyamatosan „kattog az agyad“, és időnkét többet ittam mint 2 pohár bor.
És a végén két dolog segített:
- Az agyam, hogy te ennél jobb vagy. Megtudod oldani. Pedig volt olyan stáció, amit nem kívánok senkinek, hogy érzelmileg átélje; Szembekerülsz emberi motivációval, dolgokkal, amiről eddig nem tudtál. Ha saját magamból indunlok ki az ÉN LELKEM HÓFEHÉR? IGEN de TELE VAN FEKETE PONTOKKAL, az Ő lelke miért lett volna más? A másik ember személyes informális tere ami csak utána válik számodra ismerté, értelmezhetővé (ezek a csak és kizárólag magunknak megtartott intim/egyéni titkaink) ami az életünk XX+ év alatt „keletkezett“. Rosszak, jók attól függ honnan nézed. Az Én számomra, ennek feldolgozása, értelmezése, elfogadása, beépítése a jelenedbe, jövődbe; Túl azon, hogy alapvetően sok más számára nehezen értelmezhető, de a ti/normál világotokban nem az konvencionális/normális/elfogadott élethelyzetekben éltünk. Ezt a világot mi megterveztük/lekommunikáltunk/megbeszéltünk mindig (ha megfejtetted, írd meg üzenetben kíváncsi vagyok) És e mellet is megvannak az egyéni titkok. Ezt mind meg kell érteni - ok/okozati összefüggés; Meg kell érteni mi/Ő/én viselkedés váltotta ki? Miért nem beszéltük meg? Miért tartotta meg magának? Miért nem keresett önnálóan megoldást? És még millió kérdés, amit a saját érzelmi/logikai rendszeredben próbálsz megoldani, a már nem létező másik humán nélkül, egyedül. Az értelmezés keresése pozitív lépés, ebből tanulsz. A múlt történései meghatározzák a jelenünket. Vagyunk akik vagyunk. Tudom hogy az elkövetett hibáimból tanultam.
- Tényleg beépítem a jövőképedbe Janos próbálj jobb ember lenni. Soha nem adom fel. Időnként rohadtul nehéz a mára és a jövőre gondolni. 8 hónap kellet hogy bátor legyek, és próbáljak meg továbblépni.
Nehéz elengedni, nem jól írom - nehéz váltani a szemlétet/gondolatvilágot és nem a múltban élni.
A lelkemben vége, lezártam. Tanultam, felálltam és ezért vagyok itt.
Na ez az olyan része amit itt „elegánsan“ kerülni szoktak. És biztos vagyok benne, hogy a szimpátia ellenére ezért is nem működik a kapcsolatépítés. Szemérmesek vagyunk. Csak ellékeztetlek: az ég kék, a fű zöld.
Ha írtál valakinek aki szimpatikus; Vállad önmagad, a múltad; a hibáidat; merd elmondani; és fogadd el ha azt mondják sorry - nem te vagy az akit elképzelek az életemben/a jövőmben. Tudod a NEM is korrekt válasz. Csak mondják ki, legyen bátorság nemet mondani. Ez a tisztességes út egy másik emberrel szemben, szerintem. Nem sértő, normális. Ha nem veled hanem mással él a lehetőség/egy másik emberrel a kapcsolatépítésre/továbblépésre.
Az utam
A történés: 35 év együtt töltött év után (megnézted a filmet?) úgy nézett ki hogy lesz az égen egy kis felhő, de semmi komoly. Aztán egy rövid zivatarnak tűnt. Majd egy kiadós nyári zápornak. Lehet lesz egy kis jégeső belőle. Szuper cella is kialakulhat. Majd az MRI eredmények alapján - ez egy hurrikán ami először mindent és ha nem lenne elég kapsz még egy földrengést cunamival körítve. 10 hétig tartott a kezdéstől a végéig. Csak a kezét tudtam fogni és végigkísérni az ösvényen. Azt a 10 percet amikor elment a váróban vártam meg. Nem bírtam volna ki… ha ott vagyok.
Egy nálam sokkal-sokkal fiatalabb igazi NŐ ment el. Egyedülálló lettem. Nem véletlenen a szóhasználat!
Elgondolkodtam hogy meddig sikerül élni fizikálisan valódban az életed:
- az örökölt DNS -ed;
- mit tettél magaddal, hogy ártottál a fizikai valódnak,
- az agyi képességed/pszichéd
- túlélés ösztöne
határozza meg hogy meddig élsz. Mindenkinél más az „összetevők“ aránya, egyedi, de a második bekezdés a legnagyobb összetevő, és itt ne az alkohol/drog/cigaretta és hasonló dolgokra gondolj. Kb. alapra ennyi, nyers de igaz.
Most
Én az előttem lévő minimum 20+ évet együtt EGY nővel szeretném megélni. Én úgy érzem, hogy a Himaláját kell megmásznom egy fürdőnadrágban. Elkélne némi jó szó, ölelés, meleg ruha, és intelem.
Rák csillagjegyű vagyok, alapvetően családközpontú. Jánosnak hívnak -mint Krisztus első tanítványát, és patkánynak születtem aki Buddha első tanítványa volt. A kombináció elég különleges és ritkán ismétlődik. Ha érdekel van „nagyon tudományos “ horoszkópom is, fogalmam nincs mi van benne, de majd szánok rá időt később (nem én készíttetem el, de most találtam meg, tudod kis fekete pont amiről utólag értesülsz). A tűrőképességem mondjuk az átlagosnál lényegesen nagyobb. Kitartó vagyok. Nem elhagyni/kidobni akarom ami velem történt. Beépítem az a mostani valómba. Ha nem így gondolkodnék kidobnám az énem. Használni akarom a belső érzésein/lelkem ma, holnap, hogy jobb legyek és teljesebb érzelmi életet tudjak adni a jövőben annak aki úgy érzi ez a vágy ami a lelkében benne van én általam lesz teljes. Nyitott vagyok ha valaki tényleg meg akar ismerni, hogy elmondjam miért gondolom így. Nem átlépni/felejteni, tovább lépni AKAROK, hogy akit értékel és tudja hogy a lelkük és az érzéseink a legféltettebb „kincsünk“ és akinek -kitárjuk; -velünk legyen, -sírjon, -nevessen, -jóban, -rosszban, -kiabáljon, -veszekedjem velem, mert ettől csak erősebb lesz az ami összeköt érzelmileg minket.
tudod a jó terémészetes;
a rossz dolgok pedig mindig az agyadban maradnak. Az igazi NŐ a pasi fejéhez vágja 1002. is, hátha megjegyzi. A férfi! - a lelke mélyén tudja hogy NŐNEK van igaza - normális pasi estén ilyenkor érkezik az extra virágcsokor, vacsi kettesben, kis hízelgés, vacsi készítés, etc. Érezd a „vibe“ -ot és légy büszke hogy „fogta“ a mondandódat. Csak egy kis „tartósítás/ismétlés“ hogy ne kopjon ki az agyából. Jót tesz a pasi lelkének. A kényeztetés pedig neked.
Magamról.
Alapvetően humán érdeklődésű vagyok. Régésznek készültem. Természetesen mást tanultam: számítástechnikát/emelt szintű matematikát középszinten, felsőfokon posztgraduálisan általános vállalati rendszerszervezést, nagy volumenű logisztikát. Jól hangzik de így soha nem használtam egyiket sem. Örököltem némi „üzleti“ készséget a nagyapámtól. Igazából csak olyan üzlettel foglalkoztam ami érdekelt. Ha sikeres volt a megvalósítás, elvesztette a vonzerejét. Kerestem új kihívást. Alapvetően az elmúlt 30 évben a pénzügy volt a munkaterület. De ilyen amit én csináltam nem létezik, befogadtak dolgoztam. A gyors logikus feladat-megoldó képesség minimum rendelkezésre álló adathalmazból, és információ alapján. Mondjuk úgy, képes vagyok bármilyen pénzügyi kérdést megoldani ami még a törvényesség + „szürke zónájában“ működőképes de nem nem jár érte olyan hely ahol az ajtó belső oldalán nincs kilincs… Gyakorlatilag nincs olyan nyugat-európai ország ahol ne éltem/dolgoztam volna minimum 6 hónapot. Hosszabban éltem Brüsszelben, Münchenben, Párizsban, Londonban, Hamburgban, Amszterdamban, etc. Dolgoztam Afrikában - Kongó, Ruanda, Szomália (nem éppen turistahelyek még ma sem) Közép Amerikában röviden (a karibi szigetek tök jó hely ha szereted hogy semmi ne történjen az életedben csak élvezd - ja pénzt vigyél...). A vége az én agyamban megszületett projektek 0-100% kivitelezése volt. Hozzátenném a sikerráta 30/70. Az utolsó pedig veri az abszolút 0 fokot, bukás volt a javából. Ilyen az élet. Igazából az elmúlt 2-3 évben gazdasági-technológiai analízis és a várható emberi következményei érdekelnek. Túl az AI/Robot/akármi népszerű témákon. Szeretem a kétkezi munkát. Sikerélményt ad. 14 éves korom óta dolgoztam/dolgozom.
Közepesen kultúrembernek tartom magam. Imádom az irodalmat (regények, novellák, vers kimarad). Van egy kb 7000 kötetes most már elektronikus könyvtáram (a klasszikus szépirodalomtól/basic - napjaink irodalmáig, és folyamatosan bővítem) nem állítom hogy mindent olvastam, de a nagy részét igen, a kedvenceket többször is újra és újra.
Zene: a nekem tetsző zene a klasszikustól napjainkig (kivéve a rap trágár műfaját). Azért a ROCK ÖRÖK! Kb. 10000 zenei fájl a kínálat. Nem hallgatok streaming zenét, én állítom össze. Szánok időt a válogatásra. Az utóbbi pár évben előnyben részesítem a klasszikus akusztikus hangszer (gitár), elő hang párosítást; alias full érzelemmel teli blues ami a lelked mélyéig szól és a szám végén sírsz - tehát megélted a katarzist. Mindegy hogy ki az előadó, az érzelmi előadás a meghatározó. Időnként járok koncertekre - Eric Clapton, Bruce Springteen, Guns & Roses, Paul McCartney, Rolling Stones, Sting, Larkin Poe, etc, ha a kedvelt műfajból/előadótól van koncert kisebb helyeken a környéken, megyek.
Mozi - bármi ami az adott lelkiállapotomban pozitív élményt nyújt. Természetesen van film gyűjtemény is, elég nagy...
A történelmi, földrajzi ismeretek alap - napi szinten. A világ eseményei napi szinten, de elsődlegesen közgazdasági megközelítéssel. Tudod reggel felkelsz - kávét főzöl, leülsz a gép elé és körülnézel a világban mi is történt tegnap reggel óta. Ettől felébredsz és elkezdesz járni, gondolkodni - mi legyen a reggeli?!
Ma, Dél Franciaországban élek. Nimes -től 15 km -re. Egy Saint Gilles nevű kisvárosban (~12K fő). A tengerpart utáni első város (kb 20 km/max 25 perc a plage). A város természetvédelmi terület „fővárosa“. Nincs ipar. Full internacionális. Alapvetően Katalán/baszk/olasz… francia vegyes, belga holland, angol, német, észak Európa, kelet Európa vegyes (magyar elvétve, a francia nyelv jelentős szűrő). Tehát jól élhető város. Középkori városmag, a székesegyház - a Route de Compostella fontos állomása.
Családi kapcsolatok ha finom fogalmazok, kikoptak, megszűntek, úgy cirka 40-45 éve nem tartjuk a kapcsolatot „szorosan“. De ez amúgy a családi legendárium alapján teljesen normális. A család Én és a Fiam azaz két fő jelenleg. A fiam. 23 éves. Életem végig és azon túl is feladat nekem. A koncepció adott. Dolgozom rajta. Csak csinálni kell. Ha eljutunk a személyes kontaktusig részletesebb leszek. Kissé csapongok a gondolatok között. Önálóak vagyunk. A bio étkezés elsődleges preferencia. Főzök (állítólag egész jól - mediterrán alapon - hal és tenger gyümölcsei kizárólag étteremben, - sütiben nem vagyok perfekt, de vágysz valami sütire megpróbálkozom), mosok, takarítok, vasalok, amit akarsz. Materiálisan egy konszolidált normál polgári életet élünk. Saját középkori ház/kert. Annak minden kellékével, nyűgjével, de én ilyenre vágytam. Évente 2-3x utazunk - Franciaország/Olaszország a cél, imádjuk. A pénzügy „svábos/skótos/svájci“ alapelv: amit nem költesz el az profit - a zsebedben marad/tiéd.
Az órát nem ismerem/nem érdekel, a napok másodlagosak, akkor és azt csinálok amihez kedvem van, ez amolyan karibi (mediterrán) hozzá-állás. Nincs határidő, de a kész munka legyen profi olyan svájci/svábos. Stresszoldásként szétvertem a házat és felújítok. Ja, jó vagyok egészségügyileg. Nem szedek semmilyen gyógyszergyári készítményt, tablettát. Csak és kizárólag bio készítményt használok a vérnyomásom karbantartására. Más esetlegesen/ciklikusan - kalcium, vitainok, etc. Erről sem szoktak írni, hisz mindenki full egészséges… Minden fizikális részem működőképes, és megfelelő felém irányuló gesztus esetén élnék a konszenzus lehetőségével is, közös elhatározásból. A fotók most készültek. Nyers képek, nincs beavatkozás. Amit látsz olyan vagyok. Gondolom érzékelhető, hogy korban ki az akit keresek és a jó ízlést tekintve kérem, hogy a fiatalabb (tekintve az aranymetszés szabályát + 8) és nálam idősebb generáció kíméljen meg, ha lehet.
Szívesen elolvasom, meghallgatom a te történeted is. Ha írsz válaszolok. WhatsApp -ot használok. Nincs közösségi profilom sehol, és nem is lesz.
Köszönöm, ha elolvastad.
Legyen szép napod.
H. Janos voltam/vagyok Saint Gilles -ből.
