János (59)
Társkereső Budapest
sorozatfüggő
pozitív
optimista
Légy üdvözölve a valóságban.
Nos. Sok (hölgy 45+) bemutatkozót végig olvastam és a bennem felmerülő kérdések tömkelege miatt feladtam ezt a sportot.
Rengetegen komoly kapcsolatot kerestek amivel nincs is bajom, hiszen az élet mindenkin tud tekerni egyet akár 20-30 éves párkapcsolat után is.
Sőt, az ismerkedési lehetőségek is erősen virtualizálódn(t)ak. Tehát itt vagyunk. Rettenetesen nehéz úgy új kapcsolatot keresni (létesíteni meg főleg), amikor valaki ketté van törve
vagy már nem fiatal és a háta mögé sepert élet szemeteit a sors újra önmaga elé teríti. Nehéz, mert mostanra már elértük végleges belső formánkat, megvan a jellemünk,
vannak kiírthatatlan szokásaink, rögeszméink és az élet keserű tapasztalatai alapján megalkotott világképünk és igényeink. Akinek több jutott az nem akar engedni, akinek
kevesebb az meg többet szeretne.
A szabadidő tevékenységtől nem lesz komoly egy párkapcsolat.
Hátborzongató és idegtépő az amikor már a bemutatkozóban ott vannak a vasakaratos kritériumok. Ebből is leszűrhető, hogy a
a hátralevő életünk egyik legnagyobb erőpróbája a kompromisszum készségünk újra gondolása lesz.
Mára eljutottunk oda, hogy saját egyéníségünk farigcsálásával próbálunk életteret és élményt kovácsolni magunknak, úgy hogy tisztában vagyunk azzal,
hogy biztos, hogy nem lesz egyszerű, és az ebből fakadó felélem átcsap egy elkeseredettségbe, ahol már önmagunkból kifordulva szinte reménytelenül kapálódzunk
egy olyan jövőkép felé ami már nincs.
Jövőkép? Erről sem olvastam sehol, senkinél. Ennek a korosztálynak a nyakát már szorongatja a nyugdíjas évek hűvös szele. Kivel? Hol? Miből? Hogyan? Rengeteg kérdés felvetődik,
de erről sem olvasok sehol, semmit. Lehet Én vagyok kifordítva? Igen, lehet. Nekem egy igen erős jövőképem volt, amit szétrobbantottak... de már újra van ...
homályos még ... de újra van. Ha esetleg az utamba sodor az élet valakit, akkor ez a kép megint változni fog, de ekkor már nem újraépítenem kell, hanem
csak beengedni valakit.
Mégis mit szeretnék? Ebben a rohanó vilában szétesett életembe egy szigetet, ahol a napi terheket letehetem, ahol vár egy ölelő kar,
egy puszi és egy "Milyen napod volt Drágám?" kérdés. Ahol rácsaphatok a fenekedre amikor tüsténkedsz valamiben. Szeretnék egy közös nyugodt életet,
ahol csinálhatok neked reggel egy KV-t, beköthetem az ujjad, ha elvágod vagy elvihetlek valahova ahol a vállamra hajtva a fejed nézhetjük együtt a naplementét.
Szeretnék bulizni, társaságban lenni. Ha bajod van bármivel, bárkivel, szeretnélek átsegíteni ezeken. Szeretném ha színt vihetnénk egymás szürke hétköznapjaiba és békességben és megértésben élhetnék le hátralevő életünket.
Az Én hangulatom a Tiedtől függ. Kenj kenyérre egy mosollyal, egy gyengéd érintéssel, néhány jó és kedves szóval. Érezni szeretném azt, hogy Téged érdemes a tenyeremen hordozni. Szeretnék az életembe egy fényt egy múzsát, aki elfogadja az értékeimet és akinek, akiért érdemes értékeket teremteni.
Szeretnék számítani rád, szeretnék bízni benned, hogy ne csak a terheimet, hanem a terveimet is megoszthassam, megvitathassam, megvalósíthassam veled.