EDINA (52)
Társkereső Budapest
Egyetemet végzett
Mottóm: Valódi vagyok, mély érzelmekkel. Nem eladni akarom magam, hanem megosztani szeretném valakivel a boldogságom.
Lássuk be: a világunk pörgős, de én nem egy tökéletes, hiba nélküli szuperhőst keresek, hanem egy hús-vér embert. Olyasvalakit, aki mer önmaga lenni.
Bocsánat ez az én bemutatkozóm....
Nem a reflektorfényben akarok villogni. Bár megvan bennem a női intuíció, a dögös elegancia, és egy olyan éles, szarkasztikus humor, ami mellett nem unatkozik az ember – pont úgy szeretek játszani az életben, mint amikor egy Forma–1-es pilóta gázfröccsel veszi be a kanyart. De van, amikor a száguldásnál sokkal jobban értékelem a békét, tehát inkább vagyok az a típus, aki rugalmasan kezeli a kanyarokat, és aki mellett te is abszolút önmagad lehetsz: a sikereiddel, a fáradtabb napjaiddal és a hibáiddal együtt.
Hiszem, hogy a valódi kapcsolódás ott kezdődik, ahol nem kell szerepeket játszanunk, hanem egyszerűen elfogadjuk egymást úgy, ahogy vagyunk. így engem is el lehet fogadni olyannak, amilyen vagyok.
Nem kísértenek a múlt lezárt körei, a jövőt pedig nem találgatom, hiszen senki sem lát előre. Nem a bizonytalanságtól való félelem hajt, hanem a tudatos teremtés és a cselekvő erő.
Egyedül a ma és a most létezik számomra, mert ez az az idősík, ahol aktívan tudok tenni, ahol én magam formálhatom a dolgokat.
Hogy ez beválik-e? Persze.....Javíthatatlanul optimista vagyok, és szeretem a jókedvet magam körül – elárulok egy titkot: tulajdonképpen miattam nem építenek Magyarországon anódgyárat, – egyszerűen túl pozitív a kisugárzásom.
Imádok nagyokat nevetni, és kifejezetten élvezem a pörgős, szellemes, intelligens beszélgetéseket. Olyan ez, mint egy jó Premier League meccs: szeretem a dinamikus labdajáratást, a szópárbajokat, a közös játék örömét.
Sokat utazom, de ahelyett, hogy tárgyakra vagy üres státuszszimbólumokra vadásznék, inkább a közös élményeket gyűjtöm.
Szóval nyugi, tőlem nem kell tartanod: nem elvárásokat támasztok feléd, és maximum abban foglak támogatni, hogy nyugodtan bővítsd a limitált szériás sportcipő-gyűjteményedet, ha az az igazi szenvedélyed.
Sajnálom, ha túl konzervatív vagyok, de az időm túl értékes ahhoz, hogy hetekig tartó, végtelen SMS-ezésekben pazaroljam el. Az online chatelés helyett a valós vibrálásra és a személyes jelenlétre szavazok: hiszem, hogy a valódi kémiát és a szeretetet nem a kijelzőn, hanem egymás szemébe nézve lehet lemérni.
Tartalmas és stabil kapcsolódást keresek – nem egy egynapos/éjszakás horgászkalandra vágyom, hanem egy olyan szövetségre, ahol a
működésünk olyan pontos és lenyűgöző, mint egy különleges svájci óra Tourbillon szerkezete: ahol a fogaskerekek tökéletesen egymásba kapaszkodnak, megvan a közös ritmus, de a mély, belső lüktetés is.
Mögöttem ott áll a nőiességem teljes, szenvedélyes fegyvertára, amit nem mutatok meg bárkinek, de aki kiérdemli a bizalmamat, annak a legféltettebb kincse lesz.
Lételemem a spontaneitás: ha péntek délután kitaláljuk, hogy leugrunk a térképről, remélem, te is szívesebben indítod a motort, mint hogy kifogásokat gyárts.
Fontos számomra, hogy ne akarjuk korlátozni egymást, ne működjünk fojtószelepként a másik életében – inkább építsünk be egy ikerturbót, és haladjunk együtt!
Bár a mindennapos, hobbi sportolás a gyári felszereltségem része, legalább ennyire fontos számomra a szellemi feltöltődés és a csendes elvonulás: a színházak eleganciája, és vibrálása; a filmek mélysége és a kiállítások intellektuális világa. (Na jó, ha a wellness lapot előhúzod, az mindent visz... vagy bármi ami vízzel és hegyekkel kapcsolatos.)
Tapasztalatból tudom, hogy ettől a mindent elsöprőnek tűnő vitalitástól a többség hajlamos elsőre megijedni, mert csak a felszínen robbanni kész bombát látják.
De aki elég bátor ahhoz, hogy közelebb jöjjön, az rá fog jönni, hogy ez az energia valójában egy hatalmas adag melegséget, szeretetet és mély elfogadást rejt. Mert a legnagyobb pörgés után a legfontosabb egy biztonságos, békés fészek, ahová jó hazatérni.
Hiszek a gondoskodó melegségben, az otthon nyugalmában, ahol levethetjük (te is - én is) a mindennapok nehéz páncéljait. Egy olyan védelmező bázist nyújtok, ahol nem kell bizonyítanod semmit, ahol feltétel nélkül szeretve vagy, ahol átölelhetlek, és ahol a legnagyobb kinti viharok közepette is abszolút biztonságban érezheted magad.
Mert a végén úgyis az számít, hogy kinek a válla mellett hajtjuk le a fejünket, tudva, hogy pontosan úgy vagyunk jók, ahogy vagyunk.