Tamás (43)

A sors furcsa játéka az, hogy még sosem találkoztunk, de a gondolataimban már régóta létezel. Gyönyörűségedet sosem láttam, de elképzeléseimben minden vonásodat ismerem. Szemeid csillogását, melyek a holdfényben szikráznak, hajad puha hullámait, amelyek szélfútta lágyan táncolnak, és mosolyod melegét, amely elűzi a legborúsabb napokat is.
Sok éjszakán át álmodtam rólad, ahogy a csendes éjben karjaimba burkolódzol, és hallom az édes szavakat suttogni. Képzeletemben te vagy az a tündér, aki betölti az életemet, és aki reménnyel és boldogsággal tölti meg a szívemet. Mindennap arra vágyom, hogy egyszer valóságban is meglássam azt az arcot, amely már annyira ismerős és kedves nekem.
A gondolat, hogy talán soha nem találkozunk, szomorúsággal tölti el a lelkemet, de nem adom fel a reményt. Egy nap, talán egy véletlen folytán, szemem és szemed találkozik majd, és felismerlek téged abból a megmagyarázhatatlan érzésből, hogy te vagy az a lány, aki mindig is a szívemben élt. Az a találkozás majd mindent megváltoztat, és akkor már nem csak álmaimban lehetsz velem, hanem a valóságban is.

Keresem azt, aki engem keres. Bárhol egymásra találhatunk, itt is, bárhol is. A lényeg, hogy vegyük észre egymást, és ne féljünk a szívünket adni egymásnak. Vannak céljaim, sok sok, legyenek neked is. Nélkülük csak lebegünk. Köztük van a család, az együtt töltött életünk, az ünnepek, a hétköznapok, kalandok, emlékezni az emlékekre, és emlékeket gyűjteni, veled. Ha szimpatikus vagyok, írj nekem, beszélgessünk, ismerjük meg egymást.