Béla (51)

S ebben a viszonyban aki ad, mélyebbről
van kötve, mint aki kap, mert nem
a szükséglet köti, hanem a bőség” - Hamvas Béla.
...
A színek közt piros az ősz fáradt vörös,
A fények közt a csillag ragyogó szépsége,
De közöttük te vagy az igazi kincs,
Ki szívembe márványozta a boldogságot mécsesbe.

Arcod sugaraival az ég megtelik,
Szemeidben a tündöklő csillagok repülnek,
Selymes hangod a lelkemben elcsendül,
És a szívem, mint madár, az örömbe repül.

A pillantásod olyan, mint a kora reggeli napfény,
Simogató érintésed a szél suhanása,
Kezed az enyémmel eggyé fonódik,
S a szerelmet izzó lángban lángra lobbantja.

Én, ki elárvultam a szerelem pusztaságában,
Most rátalálni vélek az élet sugarára,
Légy Te a vágyam, a boldogságom, az álmom,
Az én világom legszebb csodája.

Táncoljunk együtt a boldogság keringőjén,
Szívünkben dobogó ritmus minden perc,
Örökké tartó szerelemmel teli a szívünk,
Melyet semmi sem vehet el, semmi sem törhet meg.

Érzem, ahogy közeledünk egymáshoz,
A szerelem folyója minket átölel,
Kezem a te kezeddel összefonódik,
És így lépünk együtt a boldogság ösvényén.

Ó, szerelmem, te vagy az én álmom,
Életem fénye, boldogságom tündöklő csillaga,
Együtt járunk majd az örök szerelmi úton,
S örökké tartó szerelmet zengünk dalba...

A Cukkervirágzásomat! ❤