Marcsi (65)

Azt hiszem megéltem mindazt amit meg kell élni, hogy tudjam, mi az amit szeretnék, s talán azt is sejtem, hogyan szeretném.
Erőssé edződtem és makaccsá, hogy ki is tudjam várni azt, ami boldoggá tesz - anélkül, hogy útközben megalkudnék.
Figyelmes és éles szemű próbálok lenni, hogy felismerjem a lehetőséget, ha eljön. Tanulni igyekszem, hogy érdemessé váljak arra, hogy megkapjam.
És szeretném hinni, hogy megbecsülni is képes lennék.
Elég erős vagyok ahhoz, hogy kimutassam a gyengeségemet, elég idős ahhoz, hogy az életet ne túl komolyan vegyem, elég fiatal ahhoz, hogy élvezzem az életet, elég érett ahhoz, hogy megbízzak valakiben, elég naiv ahhoz, hogy higgyek a szerelemben, elég szuverén, hogy kiálljak a véleményem mellett, és elég nő ahhoz, hogy szemben álljak egy férfival..

Olyan férfit keresek, akinek legalább egy maroknyi irónia lapul a zsebében, és néhány uncia intelligencia a cipőjében! 🙂

A konvencionális férfi-nő viszonyon túlmutató intimitású kapcsolatra vágyom, olyanra melyben a bizalom messze meghaladja a hétköznapit, és olyanra, amelyben félszavakból, pillantásokból értjük egymást. Izgalmas, változatos, bevállalós, korban hozzám illő társat keresek. A szexen túl, engem az is érdekelne, hogy szereted -e spenótot? Én utálom, de nem ez a lényeg. A lelked akarom! Nincs ideálom. Legyen olyan, mint az igazán jó könyv: borítójával felkelti a figyelmet, ezért az ember megnézi közelebbről…, s ha a fedél mögé néz, nem csak üres lapokat, hanem izgalmas, az olvasót lebilincselő sorokat talál.

Az, hogy két olyan ember találjon egymásra aki ugyanarra vágyik, az ritkaság. Nem stimmel a kor, a végzettség, a külső, a hajszín vagy a cipőméret. Nem leszek olyan amilyen szeretnéd, hogy legyek! Te se változz olyanná amilyet keresek! De...... ha mégis összetalálkozunk, az maga a csoda!