Norbert (30)

Szia, „Tudod… lehet, hogy nem mutatom mindig, de mélyen érző ember vagyok. Nem vagyok a szavak embere, de bennem van egy világ, amit nem sokan látnak. Sokan azt hiszik, csendes vagyok, zárkózott, pedig csak nem szeretek feleslegesen beszélni. Megtanultam megfigyelni, hallgatni, túlélni. Megélni.

A zenék, amiket hallgatok, nem csak tetszenek – azok vagyok én. Ott mondanak ki valamit helyettem, amit talán én sem tudok megfogalmazni. Mint a Numb vagy a Wrong Side of Heaven. Nem csak hallgatom, átélem. Mert átéltem. Mert valahol rólam szólnak.

Néha úgy érzem, mintha nem ebbe a világba illenék. Mintha egy másik ritmusban járnék, másképp éreznék, mást keresnék, mint amit a legtöbben hajszolnak. Nem a pénz, nem a felszín érdekel – hanem az igaz, a mély, az őszinte. És ebből olyan kevés van.

Sokan nem értik, mi van bennem. De én nem hibáztatom őket. Csak néha jó lenne, ha valaki nem kérdezne semmit, csak értene. Nem lenne szükség magyarázatra. Mert én nem vagyok hangos – én igaz vagyok.

Sokat adok másoknak – csendben. Nem kérek érte semmit, csak néha azt, hogy ne felejtsenek el. Hogy lássák, ki vagyok. Nem tökéletes, nem kemény, de igazi. És ha harcolok, azt nem azért teszem, mert könnyű – hanem mert muszáj. Mert nem adom fel. Akkor sem, ha senki nem látja. Akkor sem, ha egyedül vagyok.

Ez vagyok én. Talán nem mindenkinek való – de annak, aki ért engem, annak mindenem adom.”