Anita (55)

....és elbizonytalanítanálak, hogy tényleg tovább kell-e menned. Most csak arra van lehetőségem, hogy néhány mondat és feltett kép alapján hitessem el veled ugyanezt.
A lelkemben, mint mindenkinek, aki jelen van itt, sok a karcolás. Tudom, hogy a mélységét simogatással, kitartó szeretettel képes lesz valaki láthatatlanná tenni. Majd ezen leszek én is nálad.
Nem akarok megváltoztatni senkit, csak összecsiszolódni, s azt venni majd észre, hogy a jelen mindig az életem része volt. Akkor is, amikor még nem. Sosem késő megtalálni az őszinteséget, kitartást, bizalmat. Hogy értékeljük egymás humorát.
Tudom, hogy akkor fogsz megérkezni, amikor én megbékéltem azzal, hogy egyedül is jó. Akkor lesz látható, hogy milyen is vagyok valójában. És ennek már eljött az ideje.
Szeretném hamarosan megélni veled:
Nyugodt reggelek, ahol nem a szavak fontosak, hanem a jelenlét... Nappalok, amiben nincs kényszer, nem kellenek világrengető dolgok. Esték, amibe megnyugvás hazatérni.