József (65)

Valamikor hittem az álmokban, mára már arra sem emlékszem, amit előző éjjel álmodtam.
Az életnek fanyar a humora, általában más utakat, más lehetőségeket dob fel, mint amiben reménykedünk.
A remény viszont az a halfajta (reményhal) amely utolsóként hal meg, így még nyitva az a kapu, amelyen talán belép majd az, ki tartalommal tölti meg az én életemet is, mely tartalmat garantáltam adom én magam is.
Természet, művészet, történelem, néprajz az melyek után nyitottabb vagyok, amelyek körbe fonják világomat.
Monogám, konzervatív és spirituális, ... főbb jellemvonásaim.

A tökéletest keressük, miközben efféle vágyálmaink közben elszáll felettünk az élet. Minderre általában későn ébredünk rá, főleg, ha már nem vagyunk huszonévesek.
Természetesen vannak elképzeléseim, de nem teljesen kötöttek, hiszen soha nem tudhatjuk kit szalasztunk el, ha másokat elriasztó, álomba illő szövegtartalommal kitáblázott karókat verünk magunk köré és mások elé.