Tibor (56)

Fehér lovam már nincs, sajnos - kimúlt.
De, valamikor volt ! Letéped-e lovam szárnyát ?
- törött szívű, lovasának összes álmát.
Gyalog járok most már régen, bolyongva a tündér kertben.
Keresem a szép szavakat, mit elmondanék ékes szóval.
Válaszolj a kérésemre, ha soraim meg igéztek.
Simogasd a fehér lovam, vele együtt a megtört lovast.
Sokat, ültem a hátasomon. Sebzett szívem vérzik nagyon.
A válaszadás, nem kötelez ( semmire ) de, a ló lovasának, jelentheti a mennyeket.
Kis-ketyegőd foglalatja, gyémántból van összerakva.
Kemény acél kazettában, arany kulccsal le is zárva.
Ha, Én azt a kulcsot megszerezném, pici szíved dédelgetném...
A BESZÉLGETÉS NEM KÖTELEZ SEMMIRE.
Facebook.: *moderálva*
Az örök kérdés:
- ha félsz az alagút sötétjétől, és nem lépsz a fénytelen világba. akkor sohasem láthatod, hogy mit találhatsz az alagút másik végén a fényben !
- ha megteszel valamit, de mégsem úgy sikerül ahogyan tervezted, abból tanulhatsz, tapasztalatot szerezhetsz !
Viszont, ha meg sem próbálod az örök talány, rejtély marad !
Jelezz vissza kérlek ! Nagyon szimpatikus Vagy :
- Szeretnék ismerkedni, „ beszélgetni” - Aztán dönthetünk, maradunk Plátói ismerősök, vagy TOVÁBB LÉPÜNK. Ekkor, ebben az esetben, újabb lehetőséget teremthetünk ...
Kérlek, ha Számodra nincs szimpátia, csak annyit írj : - nem ! Azért, hogy a továbbiakban, - NE, tegyem próbára a türelmedet ...