István (61)

Írok magamról egy pár gondolatot és eldöntöd, hogy szeretnél e velem a továbbiakban ismerkedni.

Istvánnak hívnak, a nevemet a szülinapomon kaptam. Kiskoromba olyan rossz voltam, hogy 5 éves koromig azt hittem, hogy úgy hívnak, hogy „Úristen”! A szüleim engem biztos boltban választottak és tuti arról a polcról, ahol az eleven gyerekeket árulták, de Prémium kategóriában. 59 éves (de alig látszom 58 és ½-nek) független és egyedül élő, átlagos, sportos testalkatú, bohókás, de veszettül komoly gondolkodású férfi vagyok. Magasságom 180 cm ez fekve is annyi. Súlyom 97 kg, csak azért mert este sokat ettem.

Az előző párkapcsolatom 12 évig tartott, csak azért, mert neki nem szólt senki. Megviselt a szakítás.

Sokat utazok, fél éve voltam a szomszéd faluban is. Gyalog, mert nem jár busz, a biciklimet ellopták.

Szeretem a humort, nem egy unalmas ember vagyok. Nagy divat a gyúrás, így hát én is gyúrok, mert pék vagyok. Szeretek bulizni. A múltkor voltam farsangon. Nyertem egy első helyezett jelmez tortát, mert azt hitték, hogy parasztnak öltöztem, pedig csak néző voltam ünnepi ruhában.

Szeretem a természetet és állatokat. Kedvenc állatom az ebihal.

Nem vagyok egy átlagos férfi. Különb vagyok, mint a többi ember, mert belőlem csak egy van a többiekből meg sok. Nagyon érzékeny vagyok, a múltkor például rám esett egy gerenda és majdnem sírtam.

Realisztikusan szemlélem az életet, két lábbal állok a földön, amíg el nem fáradok: ilyenkor leülök. Ami a legfontosabb, nem vagyok pesszimista, mert az nekem nem sikerülne úgysem.

Köszönöm

István (de nem a király) (még)

Az igazi Nőt!!