András (66)

Szerénység, Virág elvtárs, szerénység. Amit a legjobban szeretek magamban, az a szerénység" - mondá vala Bástya elvtárs. És hát nincs igaza a drága léleknek ? Ezzel szemben nekem önreklámot kell írni. Nem egyszerű, ugyanis hosszú a bűnlajstrom: szeretek túrázni, kirándulni, zenét hallgatni, barkácsolni, ha szorít a helyzet, felvarrok egy gombot, színházba, jobb filmekre moziba menni, szeretem a néptáncokat, a jó könyveket, többféle sportot, bár manapság eléggé rendszertelenül gyakorlom, hiszen "... a tél dere már megüté fejemet...". Szívesen megyek érdekes előadásokra, s mindehhez egy hasonlóan gondolkodó, érdeklődő társat keresek, nem kalandra, akivel meg lehetne osztani ezeket az élményeket a még hátralévő évekre. Még egy csomó dolog érdekel, de lassan ki is merül a karakter készletem, így hát Vége ! Csapó ! Ennyi ! Kamera leáll !

„Azokért élünk, akiket szeretünk. Azokért, akik igaznak tartanak. A jövőnek élünk, a szépért, s jóért, amit tehetünk.” – gróf Széchenyi István.
Azt hiszem, elég régen kinőttem már abból, hogy minden pillanatnak csak magamban örüljek.

Valójában jobb lenne a véletlen alkalom adta ismeretség.
Gyermekvállalás ? Azt hiszem, most már felelőtlenség lenne részemről.

Empatikusat. Társat. Nem lenne túl nagy baj, ha "egy húron pendülnének" a gondolataink, érzéseink.

"Mindig kell egy barát... aki érted van Veled.