Sándor (59)

elmondom a frankót ! ezt még soha nemhallhattátok,mert ezek az én gondolataim,amik a saját tapasztalásomból fakadnak. életem során sokszor hallotam általános jellemzéseket férfiakról és nőkről,ami számomra csalódás volt,mert én nem ismertem magamra még általánosságokban sem,a hölgyek esetében viszont megvoltam róla győződve hogy kell lennie az univerzumban egymondatos jellemzésnek. és láss csodát,megalkottam,az életem eggyik fő művét. már csak azt nem tudom,hogy ez a nőkkel kapcsolatos apodiktikus jellemzés,az én gondolatom e, ami aztán,örök időkig bevésődött az akasha krónikába,vagy nekem sikerült lehívni ezt a tudást,az akasha krónikából. mindkét verzió lehetséges,mert kétirányú utca. tehát akkor mondom ! a nők azok a személyek,akik az életben mindig keresnek valamit,de soha nemtalálják meg ! egyszerüen szenzációs ! évek óta e tudás birtokában vagyok,és újra és újra bebizonyosodik az életben. mindig várjuk a teljesség érzését valamiben,és ez nekem ezzel kapcsolatban sikerült.higgyék el nagyon jó érzés. hogy az embernek valami kerek egész. e sorokkal kapcsolatban az a helyzet,hogy az a hölgy aki ezt olvassa,az a kivételhez tartozik és akkor nincs sértődés,vagy valaki magára ismer és akkor sincs sértődés mert értelmes,és egy jót mosolyog,és van a sértődős,akivel meg nemállok szóba !

én, én vagyok. elfogadtam magam,megszerettem magam,aminek örülök mert kiderült számomra hogy fejlődőképes vagyok. nem okozna gondot megjelenni a karmelita kolostorban,a buckingham palotában,vagy egy takaritónőnél vacsorára. mindegyik megtiszteltetés.mindegy a végzetség ,ha a lelkek megérintik egymást.az affektálástól ver a víz, pedig utálom ha vernek.