Zsolt (48)

Szia! Az öndicséret bűzlik. Ha még szereted a virágot, a meghittséget, és ha elhiszed hogy valaki számára igazán fontos lehetsz és vigyáznak rád, s mindezt meg is tudod becsülni... de add önmagadat és meglátjuk! A szereteten túl nincs semmi más. Én már megértettem. Légy kissé intellektuális, ne földhöz ragadt és merj néha álmodni! Elsősorban EMBER légy, végzettség tekintetében nincs különösebb igényem, azt gondolom a lényegi kérdések nem ezen múlnak. Idealista lennék? Meglehet... Csak és kizárólag komoly kapcsolat reményében!

Ady Endre: Az én mennyasszonyom.

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkísérjen egész a síromba.
Álljon elémbe izzó, forró nyárban:
"Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam."
Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
Csak a szívébe láthassak be néha.
Ha vad viharban átkozódva állunk:
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.
Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.
Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
Boruljon rám és óvjon átkarolva.
Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.
Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.
Meghalnánk, mondván:
"Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek."