Egon (63)

Jelszavam: vissza a természetbe.Túrázós,kirándulós életet élek,természet közeli életet,ha úgy tetszik.Falun nőttem fel,annak is a legszélén.A közelben mocsár vidék.Mivel más játszótárs nem volt az utcámban,folytonosan a nádasban,az ér mellett bóklásztam.Ez az egyedüllét határozta meg a személyiségemet."A magány bolond élvezője",-így jellemeztem magam a későbbiekben.A Tiszán van egy sziget,ahová átúsztam nyáron,és afféle Robinson életet éltem.Halon éltem és a Tisza vizét ittam.Utána a Balkán hegyeiben bóklásztam,általában egyedül.Néha egy-egy barátnő is elkísért hegyi utaimon,ám általában arra a felfedezésre jutottak,hogy a hegyeket jobban szeretem,mint őket.Én viszont úgy fogalmaztam: a lányok sokkal kevésbé szeretik a hegyeket,mint jómagam.Hát,ez van.Meg kell barátkozni azzal,hogy a hölgyek mindig jobban szeretnek odahaza puha fotelban ülni és a televízió képernyőjét bámulni.De vannak kivételek.Ezeket a ritka kivételes nőket keresem,illetve csak egyet közülük,mert asszonyból elég egy is.

Ma érkeztem haza a tiszai kajakos túrámról.A Tisza itt nálunk Vajdaságban olyan széles,mint Magyarországon a Duna.Leeveztem az aradáci hídtól Titelig 40 km-tert.Ismét a tisza vizét ittam négy napon keresztül,és a kedvelt szigetemen is eltöltöttem egy napot.Fantasztikus élmény volt,mert a szigeten senki nem járt,s fenékig kiélvezhettem a magányosságot.A sziget csücske hosszú homokpadként nyúlik be a folyó közepébe.A sekély vize kristály tiszta.A nagy hőségben itt lubickoltam,s meztelen barangoltam a sziget belsejében.Állatian jól éreztem magam,messze a civilizációtól,egy teljesen más világban,amely semmiben sem hasonlít arra,amely világot az ember megteremtett magának.
A nyár folyamán tervezem a kajakos túrát Montenegró egyik legszebb folyó kanyonjában,a Moracsa folyó kanyonjában.Hegymászás is lesz,a Bjelasica nevű montenegrói hegységben fogok kalandozni.Szeptemberben,amikor a megszűnik a zsúfoltság a tengerparton,az Adriára is lelátogatok,másodszorra az idén.Stb,stb.Ezekhez a komoly expedícióimhoz keresek társat.