Éva (57)

Szeretek folyóparton sétálni, erdőben kirándulni, beszélgetni bárhol.
A vadászatot és halaszatot nem kedvelem.

“- Te mit keresel egy férfiben? – kérdezte a nőtől, a vele szemben ülő férfi.

A Nő egy pillanatra meglepődött, majd így felelt: – Tényleg tudni akarod?

- Igen! – mondta a férfi.

– Normál esetben, egyedülálló nőként, azt kérhetném a férfitől, amit egyedül nem tudok létrehozni, megélni, megteremteni. Nézd, felelősségteljes felnőtt életet élek. Fizetem a számlákat, háztartást vezetek, bevásárolok, a gyerekeimet nevelem. Mindezt egy férfi segítsége nélkül. Így jogosan kérdezhetném: Mit hozhatsz te az életembe?

A férfi ledermedt, az arcán látszott, hogy egyből a pénzre gondol.

A nő ráérezve erre, elébe ment: – Nem, nem a pénzre gondoltam, annál sokkal többre. Vágyom a férfira, aki életem minden területén a tökéletességre ösztönöz. Akitől megkaphatom az érzelmi biztonságot. Aki nem csak a testemet stimulálja, hanem a lelkemet és az elmémet is. Arra az érzéki férfira, aki megérti, min megyek keresztül nőként, de elég erős ahhoz, hogy védelmezni, ápolni tudjon. Akarom a férfit, akit tisztelni tudok, mert a helyén van. Nem a tökéletest keresem, és végképp nem azt, akivel felszínesen élünk egymás mellett. És hogy miért nem? A válasz pofon egyszerű, mert rövid az élet.

– Sokat kérsz! - mondta a férfi.

– Sokat érek! -válaszolta a nő.”

Nem vagyok előfizető, ezért nem tudok válaszolni az üzenetekre.