Gyongyi

"Sosem érdekelt, hogy mennyi pénze lesz, vagy mi a szakmája. Hogy szőke lesz-e, esetleg barna. Nem azért vártam, hogy ajándékokkal halmozzon el, nekem nem kell a csillogás, a drága ékszer. Az érdekelt, hogy milyen lesz a lelke. El tud e bűvölni egy-egy kedves szavával. Előre enged -e az ajtóban, és szívesen veszi- e el a kezemből, ha valami nehezet cipelek. Hogy tud-e szeretni, tiszta szívből, kételyek nélkül. Érdekelt, hogy mi motiválja, mi hajtja, mire áldoz időt. Érdekelt a múltja, érdekelt mit tervez a jövőre. Vagy tervez- e egyáltalán, esetleg spontán. Érdekelt, hogy mit érzek majd a közelében, meg tudok-e nyugodni, menedékre lelni, tudok- e előtte sírni és szívből nevetni. Az érdekelt, hogy mit hoz majd ki belőlem, milyen ember leszek mellette. Képes -e motiválni, becsülni, bele látni a lelkembe és elfogadni, amit ott lát. Mert tudtam, ha a szíve csak egy kicsit is olyan ütemre dobban, mint az enyém, akkor megtaláltam azt, akivel együtt élhetek. Akivel a reggeli kávé is finomabb, és akivel élvezet az esti zuhany. Aki mellett elnyúlhatok majd egy nehéz nap után, és akivel felfedezhetem a világot. Aki a nap végén a csillagok helyett is ott ragyog nekem, bizonyosságul, hogy az otthon nem csak egy hely, és a mennyországot megtalálhatom valakiben itt a Földön is."
Agárdi Zsóka