Attila (52)

Időnként végig olvasok néhány szimpatikus profilt, de valamiért a végén mindig úgy érzem mintha egy HR-es adatlap kérdéseivel állnék szemben!
Tényleg eljutottunk addig, hogy egy kapcsolathoz is egy önéletrajz az első lépcső???😊

Lépten nyomon kép nélküli vagy épp rejtett képek mögé bújt profillátogatók tűnnek fel előttem, elvárásokkal teli bemutatkozásokat látok, ilyen olyan iskolával rendelkező külsőségekből fújt légbuborékokat. De hol marad az egymás iránti tisztelet? Persze próbálja az ember megtalálni a legjobbat, magam sem mindenáron keresek társat, mégis mást keresek mint itt a legtöbben, üdítő olyat olvasni egy nő adatlapján, hogy: nem tudok főzni, vagy épp hogy: időnként kreatív kupi vesz körül, nekem is van biciklim csak két éve defektes, én a naplementében limonádét iszom a pezsgős pohárból, tegnap vettem egy napszemüveget hogy én is tudjak csinálni egy menő képet is... :-) Szeretem amikor valaki megmeri mutatni a hiányosságait, az esendőségét is, amire előbb vagy utóbb úgyis fény derül, remélhetőleg még időben!

Egyszerű ember vagyok, sokmindent szeretek és ezen dolgok közül van, amit mégis ritkán teszek hol idő hiánya miatt, hol azért mert épp nincs kivel és még sok okot tudnék felsorolni. Főzök, mosok, takarítok (de már baromira unom :-D ), szóval szívesen részt veszek a házimunkában akkor is, ha épp van párom, szívesen nézek filmeket, ha épp úgy tartja kedvem, felpattanok a bringámra vagy elmegyek sétálni, kirándulni, de sokszor megesik az is, hogy egyszerűen csak leülök valahol egy vízparton és bámulok a semmibe mert épp ez esik jól! Azt gondolom megtalálni a közös pontokat nem nehéz, kell némi kompromisszum készség, fontosnak tartom a jó beszélgetéseket is, a a másikra irányuló figyelmet is és azt is, hogy ne fojtogassam a párom állandó közös programokkal, hisz mindenkinek van egy régi élete is, barátai és olyan dolgok is, amelyek kimaradnak a közös időtöltésből de örömöt okoznak a másik számára, ezekre is kell időt találni, mint ahogy nekem is a saját dolgaimra.
Imádom a vizet, legyen az patak folyó, tó vagy tenger, óceán, megnyugtató számomra a közelsége, de van még valami ami nagy szerelem az életemben, mégpedig a hajók. Pici kölyök korom óta csodálom őket, 50 évet kellett várnom hogy én is egynek a tulajdonosa lehessek ami igazán icikicsipici, mégis van, még ha fel is kell újítanom, de legalább olyan lesz amilyet elképzeltem! :-)
Nincsenek nagy elvárásaim a lehetséges jövendőbelimmel szemben, talán egy pillantás fog meg, talán egy mosoly, nem kell hogy tökéletes legyen, csak pattanjon az a bizonyos szikra! :-) Azért jó volna, ha a víz közelsége hasonló hatással lenne rá is, a jövőmet ugyanis nem itthon képzelem el, olyannyira nem, hogy már elkezdtem lerakni egy horvátországi jövő alapjait, rendszeresen járok ki annak érdekében, hogy zökkenőmentesen tudjam elkezdeni ottani életem. Jó volna ezt a jövőt kettesben tovább építeni! :-)
Szeretem Magyarországot, de sajnos itthon egyre inkább ellehetetlenülni látszik a nyugdíjas évek biztonsága, kint pedig még épp felépíthető minden, ami a nyugodt, biztonságos öregkorhoz kell.