Társkereső Helvécia

Néhány társkereső bemutatkozása

• Ági (57), Vecsés 57 éves vagyok. Keresem a társamat, aki önmagamért van velem, akivel az élet rögös útjait együtt járhatom, akivel fejlődhetek tovább, akinevel a múlt sebeit együtt tudjuk begyógyítani.
• Erzsébet (59), Kaposvár Sziasztok, én egy vidámságot kedvelő nő vagyok, szeretek sétálni,olvasni, zenét hallgatni. Fontos számomra az őszinteség.
• Miklós (40), Budapest Mondhati álmodozó realista vagyok, így aztán kevés dologra tudnám mondani, hogy valamit tűzön vízen keresztül végigviszek. S amiben tudok, abban elköteleződöm. Nap mint tanulok, személyiségfejlődök, hogyha életem derekán netán-tán elkezdenék meghülyülni, akkor legyen honnét visszaesnem. Szeretek társaságban lenni, sírásig-hasfájásig nevetni, noha igénylem a magányt is. Mit lehet ebből egy kapcsolatra nézve kihozni? Jó kérdés.
• Tibor (49), Budapest Nyugodt férfi vagyok de nagyon határozott !közös élmények, nyugodt hétköznapok ….
• Attila (44), Budapest, VII. Latinovits Zoltán levele Ruttkai Évához: "Nincs nyugalom. Én is várok. Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Elvégeztetett. Ne hajtson hallgatásom és szomorúságom zajos helyekre, ne hajtson el gyötrődésem, várakozásom, töprengésem. Minden értünk fog történni, mert akarom. Mert Isten is így akarhatja. Kilazult karom a derekad körül, de a kezedet fogom. Ne siess, ne kapkodj, ne térj ki. Újraszüljük magunkat. Te is akard. Hogy együtt legyen jó. Ha talán nem is úgy, mint régen. Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihűlni magunk. Mert egyedül, mert egyedül olyan iszonyatos. Olyan nehéz. Ha nem buggyan fel úgy, mint régen a vágy, élesztgessük. Nem lehet másolni a voltot, mert már mások vagyunk... Úszom a vízben: a múlt fájdalmas simogatása. Kék könnyek tava. Benne a mi szerelmünk, a mi könnyeink is. Benne a régi szép sudár árbocok, a régi vitorlák tükörképe. Kagylók a nyakadról. A viz csillogása szived csillogása. A szél hártyája a vizen: kezed nyoma. Lúdbőrzik a viz, mint a bőr. Mindenütt a mi tükörképünk. Mint a lidérc kóvályog a vizben, viz felett, a balatoni égen. A móló köveiben. Az utakon. A nádzizegésben. Szerelmünk itt jár, itt kisért, itt időz, igéz. Hordja ki a homokra a hullám szerelmünk szikrázó kavicsait. Nyomunk keresztalakban a homokban. Ha a múltamra emlékszem, Te is öleled az életemet, belefonódtál, rám szőtted életed hálóját, beleszőtted a hitbe a szerelem fonalát! Merre vagy? Hiányzol. Rettenetesen hiányzol. Már régóta hiányzunk egymásnak. És mégsem a szokás, a betegség éltetett tovább. A szenvedés újraszüli a szép lehetetlent. Kell, hogy kelljünk egymásnak. Hát kicsit kellessük magunk egymásnak. Töltsük meg a házat szeretettel. Rakjuk újra a kályhát, újra a tüzet. Éljük egymásnak a napokat. Költözzön vissza az ölelés, valamely késői józanabb, de maradóbb szerelem. Költözzünk vissza egymásba. Fáj a hiányod. Úgy hiszem, szárnyverdesve, topogva, ágaskodva, szeretlek. Ha még vagy. Ha neked ez elég. Ha Te is így akarod. Ha van még idő..."