Társkereső Hosszúhetény

Néhány társkereső bemutatkozása

• Ákos (57), Budapest, XII. Sziasztok! Kölcsönös vonzalmon alapuló, örömteli, komoly, hosszútávú párkapcsolat kialakításának céljából regisztráltam. Önmagamra és környezetemre igényes, elvált budapesti férfi vagyok, lezárt múlttal. Főbb hobbik: utazás, tenisz, robogózás, gasztronómia. A hosszú levelezés helyett a személyes találkozást részesítem előnyben. Ha szimpatikusnak találsz örömmel várom jelentkezésed.
• Tibor (49), Budapest Nyugodt férfi vagyok de nagyon határozott !közös élmények, nyugodt hétköznapok ….
• Szilvi (41), Mosonmagyaróvár Életvidám, pozitív nő vagyok. Szeretek sportolni, kirándulni. Előfizetésem nincs, így nem tudok visszaírni, írj max email címet, telefonszámot. Köszönöm.
• Éva (66), Gödöllő Írj nekem!Szia, Éva vagyok, most nem tudtam többet írni. Ha érdekellek, írj vagy jelölj kedvencnek és ismerkedjünk. Nem vagyok előfizető, így nem látok mindenkit, és sajnos üzenetekre sem tudok válaszolni.
• Attila (44), Budapest, VII. Latinovits Zoltán levele Ruttkai Évához:"Nincs nyugalom. Én is várok. Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Elvégeztetett. Ne hajtson hallgatásom és szomorúságom zajos helyekre, ne hajtson el gyötrődésem, várakozásom, töprengésem. Minden értünk fog történni, mert akarom. Mert Isten is így akarhatja. Kilazult karom a derekad körül, de a kezedet fogom. Ne siess, ne kapkodj, ne térj ki. Újraszüljük magunkat. Te is akard. Hogy együtt legyen jó. Ha talán nem is úgy, mint régen. Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihűlni magunk. Mert egyedül, mert egyedül olyan iszonyatos. Olyan nehéz. Ha nem buggyan fel úgy, mint régen a vágy, élesztgessük. Nem lehet másolni a voltot, mert már mások vagyunk... Úszom a vízben: a múlt fájdalmas simogatása. Kék könnyek tava. Benne a mi szerelmünk, a mi könnyeink is. Benne a régi szép sudár árbocok, a régi vitorlák tükörképe. Kagylók a nyakadról. A viz csillogása szived csillogása. A szél hártyája a vizen: kezed nyoma. Lúdbőrzik a viz, mint a bőr. Mindenütt a mi tükörképünk. Mint a lidérc kóvályog a vizben, viz felett, a balatoni égen. A móló köveiben. Az utakon. A nádzizegésben. Szerelmünk itt jár, itt kisért, itt időz, igéz. Hordja ki a homokra a hullám szerelmünk szikrázó kavicsait. Nyomunk keresztalakban a homokban. Ha a múltamra emlékszem, Te is öleled az életemet, belefonódtál, rám szőtted életed hálóját, beleszőtted a hitbe a szerelem fonalát! Merre vagy? Hiányzol. Rettenetesen hiányzol. Már régóta hiányzunk egymásnak. És mégsem a szokás, a betegség éltetett tovább. A szenvedés újraszüli a szép lehetetlent. Kell, hogy kelljünk egymásnak. Hát kicsit kellessük magunk egymásnak. Töltsük meg a házat szeretettel. Rakjuk újra a kályhát, újra a tüzet. Éljük egymásnak a napokat. Költözzön vissza az ölelés, valamely késői józanabb, de maradóbb szerelem. Költözzünk vissza egymásba. Fáj a hiányod. Úgy hiszem, szárnyverdesve, topogva, ágaskodva, szeretlek. Ha még vagy. Ha neked ez elég. Ha Te is így akarod. Ha van még idő..."